A budapesti Szent István Bazilika előtti téren immár hagyományos az adventi vásár, ahol mindenféle földi jóval, étellel-itallal, kézműves portékákkal várják a hétköznapok szürkeségéből kicsit kimozdulni akarókat. Az idei adventi rendezvények meghökkentőnek tűnő színfoltja Raj Ráchel cukrászdájának kitelepülése a Bazilika előtti térre, ahol a tradicionális zsidó édességgel, a flódnival találkozhat a nagyérdemű.
A kereszténység egyik legnagyobb ünnepét, az adventet már hosszú évtizedek óta nem csak a vallásos emberek lelki megtisztulása, a Megváltó megszületésére való várakozás, a belső rendtevés vágya jellemzi, hanem az ünnepkör része az adventi vásár is, ahol „földi hívságokat” is magunkhoz vehetünk az óhajtott lelki-szellemi-érzelmi táplálék mellett. Ez ellen nincs mit tenni, szokássá vált, mint ahogyan már azon sem csodálkozunk, ha a csíksomlyói búcsúkor árusok hadával találjuk magunkat szembe, akik a pálinkafőzőtől a román zászlóig szinte mindent kínálgatnak. A budapesti Szent István Bazilika előtti téren immár hagyományos az adventi vásár, ahol mindenféle földi jóval, étellel-itallal, kézműves portékákkal várják a hétköznapok szürkeségéből kicsit kimozdulni akarókat. Az idei adventi rendezvények meghökkentőnek tűnő színfoltja Raj Ráchel cukrászdájának kitelepülése a Bazilika előtti térre, ahol a tradicionális zsidó édességgel, a flódnival találkozhat a nagyérdemű.
A zsidó-keresztény párbeszéd fontosságát hangsúlyozó egyházfik bizonyára örömmel vették, hogy nem csak bejglit, forralt bort meg sült kolbászt árulnak a szakrális téren, hanem egy vállaltan zsidó cukrász is ott kínálja portékáját az adventi forgatagban. Noha az adventet eddig még nem nagyon jellemezte a zsidó csemege, az a bizonyos flódni, de hát változnak az idők, és ha már egyházi hatalmasságaink is folyamatosan a zsidó és keresztény kultúrkör egyenrangúságáról és egymás mellettiségeiről papolnak, akkor bizonyára ez a cukrász bemutató is csak a kultúrák kívánt közeledését, az egymás elfogadását és tiszteletét szolgálja.
Az izraelita vallásúak is ünnepelnek decemberben, a köztérre kihelyezett gyertyatartók fényében emlékezve őseik dicsőséges tettére, amit a zsidó nagykövet úgy jellemzett, hogy a háborúban a zsidó kisebbség sikeresen legyőzte a többséget. A Makkabeusok szétverték a görögöket, úgymond megtisztították szentélyüket az ellenségtől és a fényes hadisikert csoda követte. Nyolc napig égett a gyertyatartókban az egy napra elegendő kóser olajmennyiség.
A keresztényen vágyakoznak és a Megváltó születését készítik elő lelkükben, a zsidók meg hadicselekményeket emelnek fel a misztériumok világába, alapvető különbség a két vallás között. De mi toleránsak vagyunk, elfogadjuk a vallások sokszínűségét és másságát. A Bazilika előtti adventi vásárban megjelenő flódniárus kapcsán is csak egyet kérdezünk: vajon a zsidó-keresztény közeledés, az egymás iránt érzett tolerancia jegyében elképzelhető lesz-e a közeljövőben, hogy ezentúl a zsidó fesztiválokon is megjelenhessenek a tradicionális magyar gasztronómiai különlegességeket kínáló árusok, avagy lesz-e kolbászsütöde, csülökbár, sertéspörkölt bemutató?
Kostás Roland – Hunhír.info
