A Tisztelt Olvasó most talán joggal hiheti azt, hogy e cikk írója bizonyára valamilyen nagyzási hóbortban szenved és elfelejtette bevenni a gyógyszerét, de rögtön rávilágítanék, hogy miért is ezt a címet adtam írásomnak.

Még annak idején általánosban azt tanultam, hogy egy cím legyen tömör és figyelemfelkeltő. Remélem, ha ezt egykori tanáraim olvassák, akkor megnyugodhatnak, hogy nem volt pusztába kiáltott szó a tanításuk. Na, de nem is feszegetem tovább senki türelmének a határait, a lényeg nem más, mint hogy befejeződött a szentgotthárdi Nagyboldogasszony templom belső felújításának első szakasza!

Talán tényleg az örökkévalónak szól ez a siker vagy csak néhány száz évre? Megfelelő kristálygömb híján erre sajnos nem tudhatjuk a választ. A lényeg a lényeg: az ország harmadik legnagyobb barokk templomának, Szentgotthárd város jelképének főoltára és annak környezete újra a régi fényében pompázik. A történetnek természetesen előzményei is voltak, amit egyértelműen jobbikos sikernek nevezhetünk.

Bana Tibor országgyűlési képviselő, a Jobbik Vas megyei elnöke a 2011-es költségvetéshez adta be módosító indítványát, ami 100 millió forint átcsoportosítását irányozta elő a templom belső restaurálásához. A javaslatot 287 képviselő támogatta, ami – valljuk meg – jobbikos indítványhoz képest elsöprőnek volt mondható. De hogy az élet ne legyen olyan egyszerű, a mézesmadzag után érkezett a feketeleves. Az idő csak egyre telt, majd kiderült, hogy a megszavazott összeg nem érkezik meg az illetékesekhez. Hosszas huzavona végén a 100 millió forint végül 82 millióra csökkent, mondhatnánk, ez is több a semminél. Ekkor azonban megyei fideszesek is úgy gondolták, hogy talán nekik is jár egy szelet ebből a tortából, a 2012-es költségvetéshez beadott, Bana Tibor javaslatához kapcsolódó módosító indítványuknak köszönhetően újabb 23 millió forint gazdagította a felújítási számlát. A munkálatok végre elkezdődtek, megtörtént az állapotfelmérés, a megfelelő szakembergárda felkutatása, a költségvetés elkészítése, majd az állványzat felállítása után a fizikai értelemben vett felújítás is. A végeredmény? Hát, íme:

Elfogult vagyok, ezt el kell ismernem. Talán mindenki saját maga győződjön meg a jelenlegi állapotot összehasonlítva a képeken fellelhető régi helyzettel. A főoltár és közvetlen környezete újra azokban a színekben ragyog a maga fenségében, ahogy azt annak idején megálmodták és elkészítették! Lenyűgöző és döbbenetes látványt nyújtanak a felújított oszlopok, a freskók. A restaurátorok kifogástalan munkát végeztek, csak remélni tudjuk, hogy a templom többi részének újjávarázsolásához is meglesz a pénz, ami újabb százmilliókat jelent majd. Megéri? A válasz nem lehet más, mint egy határozott igen! Eleink nemcsak egy gyönyörű épületet hagytak ránk, hanem azon eszméket és gondolatokat, amit a falak és a szobrok képviselnek. Ennek megőrzése és átadása az utókornak pedig nem lehet pénz kérdése! Bár tisztában vagyok vele, hogy az ünnepélyes átadáson meg fog jelenni egy narancsbáró, akitől majd megtudjuk, hogy a „nemzeti ügyek kormánya” így meg úgy meg aztán blabla, de a város lakói tudni fogják, hogy ez kinek az érdeme. A szentgotthárdi Nagyboldogasszony templom a nyugati végek egyik ékköve, amely előtt – köszönet Rimfel Ferenc plébánosnak – a Székely Összetartozás Napján és a Székelyek Nagy Menetelése alatt és utána is büszkén lengedezett a székely lobogó!

Lábodi Gábor
elnök, Jobbik Szentgotthárd
Vas megyei sajtófőnök

Hunhír.info