A hét eleje fő híre volt a hazai liberális médiában, hogy ismeretlen tettesek összetörték Radnóti Miklós magyarországi zsidó származású, de katolikus vallású költő szobrát Győr város közelében. A magyarországi megfeleléskényszeres, illetve elkötelezett média azonnal egy húron pendülve, sejtetni engedte a nagyérdeművel, hogy a magyarországi nácik, fasiszták, egyebek újabb gyűlöletakciójáról lehet szó. Még nem volt meg az elkövető, a megyei lap is csak a bűncselekmény ismertté vált részleteit elemezgette, amikor hírportálunk már felhívta a figyelmet, a rasszisták és antiszemiták általában nem Mercedesben szoktak fajgyűlölő cselekményeket elkövetni. Megérzésünk be is igazolódott, hiszen mára kiderült, hogy az említett személygépkocsi típust oly nagy szeretettel használó, származása alapján az egyik nemzeti kisebbséghez köthető bűnözői kör tagja az elkövető. A nemzetközi sajtó továbbra is antiszemita bűncselekményről huhog az eset kapcsán, a magyarországi beégett liberálisok leginkább hallgatnak, és azt bizonygatják, hogy az esetnek nem lehet rasszista, antiszemita alapja. Na itt van a kocka elvetve.

A hatalmas liberális felháborodás a Radnóti-szobor meggyalázása kapcsán hirtelen hamvába holt, és a rasszistákat, fasisztákat az eset hátterébe sejtető liberális és megfeleléskényszeres médiumok egyszerre azzal kezdtek el foglalkozni, hogy milyen társadalmi összefogással lehet rekordgyorsasággal újjávarázsolni Melocco Miklós szobrászművész hétvégén összetört alkotását. Mint kiderült, egy eltévedt fiatalember személy furcsa körülmények között hozzá került felső kategóriás gépkocsival nekiment a szobornak az éj homályában, és így tört a szobor darabjaira.

Érdekes módon az addig rasszistázó, nyilasozó stb. média hirtelen irányt váltott és az eddigi gyakorlattól eltérően szinte szempillantás alatt cáfolták korábbi sejtetésüket, leszögezve, hogy az esetet nem lehet az antiszemita, rasszista bűncselekmények közé sorolni. Vajon miért volt ez a gyorsaság, és mi történt azokkal, akik minden fűszálba belekapaszkodnak, hogy a magyarországi nyilasfasisztarasszizmussal riogassanak. Természetesen nem szemléletváltás állt be náluk, és nem az igazság hangja szólalt meg a lelkükben, hanem közbejött egy olyan momentum, amelyet nem lehet letagadni, és az internet világában eltitkolni sem. A szobordöntögető fiatalember ugyanis önként jelentkezett a rendőrségen, és a közösségi hálónak, a különböző csoportoknak köszönhetően személye és fizimiskája is közismert lett az emberek előtt.

A Facebooknak és a többi hasonló internetes “leleplezőrendszernek” köszönhetően egyértelművé lett mindenki előtt, hogy az elkövető egy, a törvénnyel már többször szembekerült, a fényképei, arcvonásai, megjelenése alapján is egyértelműen az egyik nemzeti kisebbséghez tartozó fiatalember, aki saját állítása szerint egy buliból hazafelé tartva vétette el az útirányt, és tette tropára Melocco alkotását.

De térjünk csak vissza a liberális sejtetésekhez. Megrongálódik egy olyan zsidó származású ember szobra, akinek életét, tevékenységét mindig éppen az aktuális politikai széljárásoknak megfelelően használja fel a liberális média. A Radnóti-szobor meggyalázásáról, a fasiszta bűncselekmény elkövetéséről susogók kénytelenek visszavonulót fújni, mert hogyan lehetne az Magyarországon, hogy rasszista egy kisebbséghez tartozó. Pedig minden további nélkül lehetne, csak ez nem illik bele a képbe, amelyet ők kreáltak és vallanak. Miután nem magyar, hanem cigány származású az elkövető, azonnal el kell vetni a rasszista indokot, mert egy derék, felzárkózó cigány ember hogyan is gyalázhatná meg egy zsidó költő szobrát, ez nem illene bele a liberális média által közvetített képbe. Na, ezért kellett gyorsan arra hivatkozniuk, hogy az esettel kapcsolatos rasszista indok kizárható.

Nézzük a következményeket és összegezzük a megállapításokat az eset kapcsán. A világtoleráns világmédia cseppet sem foglalkozik az események folytatásával, ő megmarad azon a szinten, hogy a nyilasfasisztarasszista Magyarországon, ahol Horthy-szobrokat avatnak, ahol rettegésben él Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége, ahol a leginkább tombol az antiszemitizmus, összetörték egy zsidó mártír emlékszobrát. Kész, passz, ennyi a történet, lehet világrettegni, és azonnali beavatkozásokat követelni.

A tények tükrében viszont a következőképpen áll össze a kép. Egy visszaesőnek számító, a rendőrség látókörébe többször bekerült, a cigány kisebbséghez tartozó “aranyifjú” éjszakai szórakozásból hazatérve, elvétve az útirányt, közlekedési balesetet okozva nekiment az egyes körök és páholyok, illetve a kommunista éra véleményformálói által antifasisztának és ellenállónak kikiáltott zsidó költő szobrának. Miután a kisebbséghez tartozik, eleve kizárhat a rasszista szál – sugallják a hazai médiumok, ezzel mintegy kimondva, hogy cigány természetesen nem lehet rasszista. Valójában miért ne lehetne? – tehetjük fel a kérdést, noha az illető fiatalember vélelmezhetően nem sokat tudhat Radnótiról.

Azok, akik állandóan listázásról és megkülönböztetésről gágognak, nagyon leegyszerűsítik a magyarországi helyzetet. Rasszista, antiszemita egyértelműen csak magyar származású lehet, a cigány kisebbséghez tartozó pedig liberálisok, toleránsak és demokraták. Hasonló ez a megközelítés ahhoz, mint ahogyan a magyarországi zsidóságot próbálják beállítani, összességében és az árnyalatokra való tekintet nélkül, hogy kivétel nélkül cionisták és liberálisok. Akkor ki skatulyáz be kit a jelen Magyarországában? És ki minősít embereket egy kalap, illetve egy kipa alá véve?

Kostás Roland – Hunhír.info