Lábujjhegyen nem lehet túl sokáig állni, különösen a dombtetőn, akár álláspontjaink vagy emelkedettségünket megjelenítő odaszántságban.

Legyünk azzal tisztában, hogy nyelvi és kulturális különbség egymagában sohasem okoz nézeteltérést… – inkább szintézist formáló és sürgető erő. E nagy hídfő egyesek által történő elutasítása félelmetes torzulást eredményezhet és a különféleség elfogadásában mindig gondot és viszályt okoz.

Úgy emlékszem, Baka Károly számtantanárom mint érdekességet mondta el, hogy a kínaiak ujjaikkal hallatlan gyorsasággal számolnak (ujjat se húz velük senki – tette hozzá tréfásan), de mi magyarok szívesen mutogatunk egymásra. És ebből a magam logikájából következik, hogy az Egyesült Államok nem először avatkozik be a magyar belpolitikába, Pilhál Tamás ezt még azzal egészíti ki, hogy „próbál nyomást gyakorolni az Orbán-kormányra.” Tehát, az Amerikai Egyesült Államok elítéli vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó Budapest 2013. november 3-ai szoborállítását, és szükségesnek tartja, hogy a legmagasabb rangú vezetők is határozottan és egyértelműen ítéljék el a történteket – derül ki a budapesti amerikai nagykövetség november 7-ai közleményéből. A Horthy mellszobrának felállítását az a tiszta és nemes cél vezérelte, hogy a napjainkban szándékosan egyre inkább meghamisított és eltorzított Horthy-képen változtassanak azok a történészek, akik erre hivatottak.

„Csalárd” fogalmát teljes egészében kimerítő Egyesült Államok álnok, megtévesztő, nem politikamentes mostani üzenete, azt juttatja eszembe, hogy az akkori ’56-os magyar forradalom és szabadságharc áldozatai számbeliségét is okfejtené, ha nem biztat, és nem ígér egy vérző nemzetnek. Az elektromos sokkal megfenyegetett egyházi vezetők is azért írtak sok mindent alá, hogy aztán később a földalatti egyházak (sic!) földönfutókká legyenek.

Írásnak túl tömör, de a „tények tárházában” elfér az alábbi levelem:

Nagytiszteletű
Ifj. Hegedűs Loránt lelkipásztor Úrnak
Budapest
Nagytiszteletű Úr!