I. Rákóczi György erdélyi fejedelem harminckét évet töltött harmonikus házasságban feleségével, Lorántffy Zsuzsannával. Ez a boldogság egész Erdélyre átsugárzott, és nem túlzás azt állítani, hogy kormányzásuk idején Tündérország a virágkorát élte. Báthory és Bocskai álmai megvalósulni látszottak, az általuk lerakott alapokon tulajdonképpen megmaradt a magyar államiság, és békés viszonyokban élhetett Erdély magyarsága.

„Bizonyságot teszek Isten és az ő szent angyalai előtt, hogy náladnál szebbet, okosabbat és akármi dicséretre méltóbb személyt nem láttam.”

I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 365 évvel ezelőtt írt végrendeletében búcsúzott így hitvesétől, Lorántffy Zsuzsannától. A rendkívüli fejedelmi pár 32 évet töltött harmonikus házasságban, s ez a boldogság egész Erdélyre átsugárzott, hiszen kormányzásuk idején Tündérország aranykorát élte, Báthory és Bocskai álmai valósultak meg, az általuk lerakott alapokon magyar állam épült békés viszonyok között bőséggel.

I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna 1616. április 18-án tartotta esküvőjét, úgy lettek házastársak, miként azt szüleik eltervezték, és egyezségben rögzítették. Frigyük a kor szokásának megfelelően érdekből szövődött, csak később derült ki, hogy a két ember tökéletesen kiegészíti egymást. Zsuzsanna 1600-ban született Ónód várában, Lorántffy Mihály és Zeleméri Borbála leányaként. 1608-tól Sárospatakon éltek, s itt, a családi birtok legértékesebb várában tanult meg németül, olaszul, románul, latinul. Hozománya, a pataki vár és birtok így került a Rákócziak tulajdonába. Rákóczi György öccse, Zsigmond, Zsuzsanna húgával, Má­riá­val kötött házasságot, és így a két-két testvér kezén együtt maradt az osztatlan Rákóczi–Lorántffy-örökség.

Az ifjú házasok rövid szerencsi tartózkodás után költöztek Sárospatakra, ahol a fiatal lányból határozott asszony vált, igazi segítőtárs. Fennmaradt levelezésük a köztük lévő szerelemről tanúskodik és arról, hogy az országos politikával foglalkozó férj egyre inkább támaszkodott feleségére, számított tanácsaira. Házasságukból hat fiúgyermek született, de csak kettő érte meg a felnőtt kort. 1630. december 1-jén a segesvári országgyűlésen a rendek I. Rákóczi Györgyöt választották meg Erdély fejedelmévé.

A fejedelemasszony legtöbbet a pataki várban időzött, innen kormányozta a roppant uradalmakat. Háború idején lőport gyártott, ágyút öntött, hadakat szerelt fel, s küldte távol levő ura után. A kapcsolatot levelezéssel tartották. A fejedelem mindenben kikérte Zsuzsanna asszony véleményét, és gyengéd hangú tudósításokban számolt be a hadi eseményekről és a mindennapos lét történéseiről.

Harc a hatalomért

Rákóczit Bécs árulónak bélyegezte, hogy magyarországi nagybirtokosként királyi engedély nélkül foglalta el a trónt. 1631. március 15-én gróf Esterházy Miklós nádor királyi csapatokkal megindult ellene, a Szabolcs vármegyei Rakamaznál azonban ifjabb Bethlen István és sógora, Zólyomi Dávid visszaverték a támadást. Április 3-án Kassán megszületett az egyezség, II. Ferdinánd elismerte Rákóczi jogát a fejedelemséghez, ő viszont kötelezte magát a hét felső-magyarországi vármegye vissza­szol­gáltatására.

A török Porta is tartogatott vetélytársakat. 1635 decemberében Bethlen István volt fejedelem Huszein budai pasánál igyekezett segítséget szerezni Rákóczi letételéhez. 1636. október elejére Gyulánál gyülekeztek a török csapatok. A fejedelem szeptember 30-án Tordáról írt feleségének: „Hogy édesem egészségben vagytok, annak szívünk szerént örülünk… istennek hála mi is tűrhető egészséggel bírunk. Innét holnapután megindulunk… most is édesem, kérlek, ne búsulj, bizon megsegít bennünket az úr isten. Küldd éjjel, nappal az tízezer forintot, az hatezer tallért is hozasd be minél hamarébb. Most kell költenünk édesem, mást ad az úr isten érette, csak szolgálhassunk istenünknek, hazánknak s nemzetünknek… Az te szerelmes urad R. Gy.”

1636. október 6-án Nagyszalontánál Rákóczi megfutamította a Bethlen István trónkövetelését támogató török sereget, majd kiegyezett ellenfe­leivel. A fejedelem negyvenezer tallért fizetett a Portának, Bethlen István birtokköveteléseit is teljesítette. Miután ellenfeleivel többé nem kellett hadakoznia, és a nyugodt külpolitikai helyzet ezt is lehetővé tette – mind a törökök, mind a Habsburgok erői másfelé voltak lekötve – hozzákezdhetett a fejedelmi hatalom megszilárdításához.

Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi család vagyonát gyarapította. A kor főuraival ellentétben nem pazarolt, az államkincstár sohasem volt üres. A gyulafehérvári palota továbbépítésekor került minden fölösleges pompát, fiait sem külföldön taníttatta, viszont jelentős összegeket fordított könyvtára gyarapítására. Támogatta a városokat, az adókat 25 százalékkal csökkentette, gondját viselte az iskoláknak, különösen a református tanintézeteknek. Uralkodása alatt újult meg a gyulafehérvári és a sárospataki kollégium.

I. Rákóczi György hatalomra kerülésétől kereste a lehetőséget Erdély tekintélyének, hatalmának növelésére. 1643 áprilisában Krisztina svéd királynővel és XIII. Lajos francia királlyal szövetségre lépve bekapcsolódott a harmincéves háborúba. 1644 február elején hadjáratot indított III. Ferdinánd ellen. A Gyulafehérvárról meginduló harmincezres erdélyi sereg erős tüzérséggel felfegyverkezve április elejére a Vág völgyéig nyomult előre, a felső-magyarországi városok sorra nyitották meg kapuikat a fejedelem előtt.

Amíg Rákóczit lefoglalta a háború, Lorántffy Zsuzsanna kormányozta a családi birtokot, a korabeli írások szerint példásan.

Gazdálkodott, felfogadott és férje után küldött katonákat, gondja volt még a zsoldjukra is. Azokat a foglyokat, akik Erdélybe kerültek ellátta, szinte helyettese volt férjének, amiért az végtelenül becsülte.

A hadakozás végül reális békekötéssel zárult. Az 1645. december 16-i linzi béke a fejedelem életében Erdélyhez csatolt hét felső-magyarországi vármegyét és számos örök- vagy férfiágon örökíthető birtokkal gyarapította a család magánvagyonát. Biztosította a protestánsok vallásszabadságát, kiterjesztve azt egészen a parasztok szabad vallásgyakorlatáig. A szerződést az 1646. őszi országgyűlésen III. Ferdinánd becikkelyezte, és elrendelte kilencven templom visszaadását a protestánsoknak.

Fejedelmi mecenatúra

Műveltségében, művészet- és tudománypártolásában Lorántffy Zsuzsanna méltó párja volt férjének.
I. Rákóczi György leveleiben sokszor intézkedett könyvek beszerzéséről, s Zsuzsanna őrizte, gyarapította a fejedelem könyvtárát, melynek nagyságát a kutatás 2500 példányra becsüli. Támogatták a könyvnyomtatást, 1638 augusztusában Patakon betűöntő műhelyt létesítettek. 1640-ben a váradi református főiskola nyomdája kezdhette meg működését, Szenci Kertész Ábrahám vezetésével.

A feleség korának kiemelkedő, széles látókörű egyéniségeként még a hitvitáktól sem rettent vissza, és a református vallás védelmére szerkesztett egy kis könyvecskét bibliai szövegekből. 1641-ben jelentette meg Gyulafehérvárott Mózes és a próféták címmel. A fejedelmi pár Sárospatakon, Gyulafehérvárott és Kolozsvárott is gondos körültekintéssel és jó ízléssel építkezett.

1644-ben átépítették a kolozsvári Farkas utcai templomot, melyet még Mátyás király idején emeltek. A faragott szószéket és padsort Nicolai Illés, Kőfaragó Benedek és Régeni János neves iparosok készítették. A templom beszakadt gótikus boltozatának kijavításához lett mestereket hozattak. 1640-ben kezdtek a sárospataki várkastély bővítéséhez, az erődítményeket olasz mesteremberek vezetésével korszerűsítették. A ma műemlékként látogatható pataki vár legértékesebb része a fejedelemasszony által építtetett, a keleti (Perényi-) szárnyat és a Vörös-tornyot összekötő oszlopos-árkádos lépcső és loggia.

Lorántffy Zsuzsanna szerette, ha szép dolgok veszik körül. Pompás virágoskertjei voltak, szökőkutakkal. Híres volt a vár körül elterülő Gombos-kertje, amelyben szívesen szorgoskodott. Feljegyezték, hogy egyes gyümölcsfákat maga oltott be, férje kedveskedve gazdasszonynak nevezte, és kedvéért fülemüléket hozatott. Az itt termő virágokból, gyógynövényekből készültek a híres párlatok, aszalványok, fűszerek és orvosságok, melyekből nemcsak a várbelieknek, hanem a bárhonnan érkező rászorulóknak is jutott, akiket a fejedelemasszony maga ápolt.

A tokaji aszú is az ő gazdálkodása idején született. A legenda szerint birtokán a szőlőt a Habsburg-ellenes harcok miatt csak novemberben szüretelték le, ezért lett édesebb, tüzesebb a már összeaszalódott szőlőszemekből sajtolt nedű.

A gyermeknevelés mellett fontosnak tartotta a helyi református iskola és gyülekezet anyagi és szellemi támogatását, az ott élők számára kórházat is építtetett. Érdekelte a divat, gyönyörű ékszereket viselt, szerette a lovakat. Meggyőződése volt, hogy vagyonát a köz javára kapta, ezért egész életében jótékonykodott. Komoly összegekkel támogatta a kálvinista egyházat, főleg a puritánokat, akik az ortodox egyházi irányzattal szemben a néptömegeknek az egyházi kormányzatba történő bevonását sürgették. Felkarolta és segítette Tolnai Dali János, Apáczai Csere János, Medgyesi Pál munkásságát.

Patak nagyasszonya

1648-ban úgy tűnt, Rákóczi ügyes diplomáciai tevékenységének beérik gyümölcse, s törekvéseinek utolsó célját, a lengyel trónt megszerezheti. A lengyel rendek készek voltak királlyá választani, ő betegségére hivatkozva Zsigmond fiát ajánlotta maga helyett. Az ígéretes tárgyalások azonban megszakadtak, mert 55 évesen 1648. október 11-én meghalt. A Bocskaihoz és Bethlenhez fogható nagyságú, de az utókor által méltatlanul mellőzött fejedelem jellemét, emberi értékeit végrendelete is tükrözi: „…zászlóm az több fejedelmeknél is tisztesebb s pompásabb ne legyen, hanem inkább, az nékem illendőbb lészen, az szegény Bocskai Istvánénál, s annál inkább szegény urunkénál (Bethlen) alacsonyabb legyen.”

Elmélyült református hite, Bibliában való tájékozottsága miatt nevezték őt „bibliás őrálló fejedelemnek” is, aki egy bőséges, külkapcsolataiban erős és rendezett Erdélyországot hagyott maga után. „Megfosztván férjétől Lórándffy Susanna az halál által 1648-dik esztendőben, többire lakott Sárospatakon, az ott való kollégyiomot tudós emberekkel ékesítvén, s olyan állapotra emelte, amelynél feljebb azután nem hágott” –írta Bod Péter.

Az özvegy fejedelemasszony végleg Sárospatakon telepedett le fiával, Rákóczi Zsigmonddal. Szívügyé­nek tekintette az ifjúság, a szegény, de tehetséges fiatalok képzését, a reformáció tanainak terjesztését. Ettől kezdve indult igazi fejlődésnek a város és a református kollégium.

A már korábban kibővített iskolába új tanárokat, hazai és külföldi neves professzorokat hívott meg, többek között a híres cseh-morva pedagógus-írót Comeniust, aki a modern igényeknek megfelelően formálta át az oktatást 1650 és ’54 között. Comenius kérésére 1651-ben nyomdát is alapított elsősorban a tankönyvek, a tanárok tudományos munkáinak kinyomtatására, ezekkel és az iskolának adományozott családi könyvgyűjteményével a később híressé vált könyvtár alapjait rakta le. 1657-ben Fogarason román tannyelvű felsőbb iskolát alapított, amely a legszínvonalasabb román tannyelvű iskola volt a korszakban.

Személyes sorsában nagy csapást jelentett, hogy nemcsak férjét, hanem hat fia közül ötöt is neki kellett eltemetnie. Sámuel és Ferenc kisgyermekkorban haltak meg, Zsigmond pedig, akit lehetséges magyar királyként is emlegettek, 1652-ben.

György fiát, aki férjét követte a fejedelmi székben, 1657-ben ugyan óva intette a lengyelországi hadjárattól, de az nem hallgatott rá. Lorántffy Zsuzsánna 1660. április 18-án hunyt el Sárospatakon, így nem érte meg, hogy György fia alig két hónap múlva csatában szerzett sebeibe belehal. A fejedelemné a sárospataki Vártemplom altemplomában nyugszik.

Szerelmetes férje, I. Rákóczi György a gyulafehérvári székesegyházban nyugszik. Talán Trianonnak is köszönhető, hogy akik életükben ennyire egy test és lélek voltak, máig miért nem egymás mellett feküdve várhatják a feltámadást.

Csurka Dóra – Magyar Hírlap

Hunhír.info