Az vitathatatlan, hogy a mai holland és magyar labdarúgást nem lehet egy lapon említeni.
Semmilyen szinten. De ennyire azért talán mégse kellett volna kikapni. A mieink így is válogatottunk immár 112 éves történelmében egyedülálló vereséget szenvedtek. A lényeg, hogy még mindig “szerethető” ez a válogatott. Az országrablók, és nemzetünk kizsákmányolói biztos szeretik, hogy a magyarok szívében újabb tőrt forgathatnak meg…
A vereség nem csak a kapott gólok számát illetően megalázó, hanem azért is, mert ennek a meccsnek a hollandok számára különösebb tétje nem volt /sőt Van Gaal kísérletezésnek használta/, mi pedig Böde szerint (is) ez esélytelenek nyugalmával léptünk pályára. Nyilván szegény Devecseri ezért fejelt senkitől sem zavarva, halálos nyugalommal a saját kapujába. Ha nem vagyunk ennyire “nyugodtak”, akkor mennyit kapunk?!
A hollandoknak még volt két kapufájuk, és egy teljesen szabályos, de érvénytelenített góljuk. Belegondolni is szörnyű, mi van ha azok is bemennek… A mieink így is válogatottunk immár 112 éves történelmében egyedülálló vereséget szenvedtek.
A meccs előtt Egervári még arról beszélt, hogy megverhetjük a hollandokat. Aha… Megmondom én miben vettük fel a versenyt a hollandokkal. Dumában. De abban nem csak őket, de az egész világot verjük.
A holland labdarúgók nem csak képzettebbek, magasabbak, erősebbek, ennek ellenére gyorsabbak, robbanékonyabbak, de példát mutattak küzdeni tudásból és állóképességből is. Miért van az, hogy 8-1-es állásnál a 90. percben a hazaiak újabb gólokat akarnak szerezni, miközben a magyarok csak kóvályognak a pályán, és a lefújást várják? Miért van az, hogy miközben az ismétlést mutatják, középkezdés után pár másodperccel már a hollandok vezetnek támadást?
A lényeg, hogy még mindig “szerethető” ez a válogatott. Az országrablók, és nemzetünk kizsákmányolói biztos szeretik, hogy a magyarok szívében újabb tőrt forgathatnak meg…
A megalázó vereség ellenére borítékolható, – még ha Egervári lemondott akkor is – hogy érdemi változás nem lesz. Távol álljon tőlem, hogy déli szomszédainkat példaképnek állítsam be, de gondoljunk bele, mit tenne a Bad Blue Boys, ha az ő csapatuk kapna valahol egy nyolcast? De nem valószínű, hogy ez megtörténne, talán azért sem, mert a horvát labdarúgók meccs előtt nem Gáspár Lacit hallgatnak, hanem a hazafias dalairól híres Thompson együttest.
De hogy magyar példát is említsek, 1954-ben egy világbajnoki döntőt vesztettünk el, mégis felfordult a belváros…
Most mondhatnám, hogy én megmondtam előre, én mégis megalázva érzem magam, és tehetetlen dühöt érzek.
A csapatnak viszont nyolc…
Magyar Harcos
Hunhír.info (Tudósítónktól)