A változás elkezdődött, legalábbis a szocialistáknál. Honlapjuk és a mindennapi hírek szerint immáron saját szakszervezetük is van, amely nem más, mint a Közmunkás Szakszervezet. A változás iránya azonban mégis inkább a „dicső” múltat idézi, amikor a párt és a szakszervezet kézen fogva vezette a boldog munkásosztályt a rothadó kapitalizmus térdre kényszerítésére.
A szakszervezet, a törvény által meghatározott célok elérésére, a munkavállalók gazdasági-és szociális érdekeinek védelmére alakul. Eddig legalábbis – a hatályos jogszabályok és a napi tapasztalatok alapján – így tudtuk. Most meg azt látjuk, hogy az egyik, magát egyébként valószínűleg történelmi tévedésként baloldalinak nevező párt egyik vezetője szakszervezetet szervez vagy inkább „gründol” a saját pártjának. No, nem a pártközpont munkavállalóinak- ez talán még beleférne -, hanem az igencsak nyomorúságos körülmények között élő álláskeresők hiszékenységét és rossz emlékezőképességét kihasználva, saját pártjának politikai céljai elérése érdekében, a szakszervezeti függetlenségnek fittyet hányva.
A kialakult helyzet azért is nagyon szomorú, mivel az elmúlt években kialakult állapotokért– a Fidesz hibái mellett –elsősorban a szocialisták évtizedes kormányzása felelős. Reméljük, hogy Nyakó István már az első szakszervezeti/párttag testületi ülésen elnézést kért, a 2002-2010 között duplájára emelkedő munkanélküliség mellett, azokért az ablakon kidobott ezermilliárdokért is, amelyeket értelmetlen munkaerő-piaci programokra költöttek el az adófizetők (munkavállalók) sokszor igencsak keserves munkával előteremtett adóforintjaiból.
A közfoglalkoztatottak valóban kiszolgáltatott helyzetben vannak, nem csak azért, mert a közmunka csak egy átmeneti, igencsak megalázó jövedelmet jelentő megoldás, hanem azért is, mivel gyakran a munkakörülményeik is nehezen elviselhetők. Mindezt még súlyosbítja a reménytelenség, azaz a valódi munkahelyek hiánya is. A Jobbik is gyakran felemelte a szavát a helyzetük javítása érdekében, saját programot is alkotott, amelyben a jelenleginél jóval szebb jövőt biztosítana mindenkinek, aki rajta kívülálló okok miatt veszíti el a munkahelyét. Bár a közfoglalkoztatottak jelenlegi státuszuk alapján a magyar munkavállalók egy speciális részét képezik, nekik is joguk van az önszerveződésre, az érdekeik hatékony képviseletének érdekében. A képzeletbeli, vagy akár valóságos tárgyalóasztalnál a másik oldalon a parlamenti pártok által alakított kormány és annak képviselői ülnek, és velük szemben kell – pártcéloktól és befolyástól mentesen – kiharcolniuk helyzetük érdemi javulását. Ez már önmagában kizárja azt, hogy egy politikai párt mögé/mellé álljanak, vagy épüljenek be, ahogy most teszik.
Biztos, hogy a közfoglalkoztatottak és az újdonsült szakszervezeti tagság között is többen vannak, akik a hátuk közepére nem kívánnak még egyszer szocialista kormányzást. Őket vajon, hogy fogja képviselni a szocialista párttal teljes mértékben együttműködő vezetőség? Vagy pártutasításra kizárják saját tagtársaikat, mint a régi „szép” időkben, például, ha nem hajlandóak belépni a pártba, vagy csak nem vesznek részt megfelelő hévvel a szocialista párt választási akcióiban és ezért feljelenti őket egy másik közmunkás elvtárs?
A fentiek – sajnos – jól illeszkednek az országos szakszervezeti szövetségek egy részének politikai irányú megnyilatkozásaiba is, például amikor megjelölik, hogy kivel hajlandók kizárólag a választási kampányban együttműködni. Mivel e folyamatok végén a szakszervezeti függetlenség teljes elvesztése áll. ami a tagság és a munkavállalók érdekeivel ellentétes, ezért a Jobbik – amennyiben felhatalmazást kap a választópolgároktól -, olyan új szakszervezeti törvényt alkot, amely ténylegesen megakadályozza a szakszervezetek pártszervezetekké alakulását.
A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője
Hunhír.info