1994 nyaráig Verebes József volt a labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya, és Laczkó Mihály az MLSZ elnöke. E két vezetővel válogatottunk addig soha nem látott mélységekbe zuhant. A rosszul megszervezett felkészülési mérkőzéseknek is köszönhetően, a Mágusnak kikiáltott, magyar Mourinhoval (vagy Mourinho a portugál Verebes?) a kispadon 8 meccsen összesen 2 döntetlent tudtunk kiharcolni, miközben például Eindhovenben hetet kaptunk a hollandoktól. Nyilvánvaló volt, váltani kell.
Az időzítés viszont nem igazán sikerült. Kevesebb mint egy hónappal az Eb-selejtezők előtt felforgatni mindent, sokak szerint hibás döntés volt. Mindenesetre Laczkó, és Verebes ment, az elnöki széket Benkő László foglalta el, a kispadot pedig Mészöly Kálmán. Az a Mészöly Kálmán, aki játékos korában, a hatvanas években posztján a világ legjobbjai közé tartozott, és mindent tudott a labdarúgásról, és akit immár harmadszorra kértek fel a szövetségi kapitányi posztra. 1981-ben még csodát művelt: egy lesajnált csapatot vezetett ki a spanyolországi világbajnokságra, és ott az elmúlt 47 év legjobb magyar világbajnoki eredményét érte el (igaz, akkor még olyan labdarúgók szaladgáltak címeres mezben, mint Nyilasi, Törőcsik, Fazekas, Bálint, Bodonyi, hogy csak a legnagyobbakat említsem), valamint ő tette le az alapjait, annak a gárdának, amely 1984-1985-re a világ élvonalába küzdötte fel magát, de már Mezeyvel a kispadon. A kilencvenes évekre viszont már minden hitelét elvesztette a szurkolók szemében. Eddigre kiderült, hogy a legendás Szőke Szikla, nemcsak játékosként, hanem sportvezetőként sem vetette meg a bundát, útját pedig folyamatos botrányok kísérték: káromkodós hangfelvétel az 1981-es magyar-norvég VB-selejtezőről, eltiltás 1988-ban, összetűzés a sportriporter Knézy Jenővel, szurkoló lefejelése…
Lényeg, hogy pár héttel az EB-selejtezők megkezdése előtt, Mészöly lett a szövetségi kapitány, harmadszor. Nem volt könnyű helyzetben, ugyanis az elmúlt 25 év legjobb magyar labdarúgói, a Détári, Kiprich, Kovács Kálmán hármas már 30 felé jártak, és pályafutásuk is leszállóágba került. Détári Olaszországból Svájcba szerződött, Kovács hosszú, és sikeres légióskodás után újra itthon rúgta a labdát, és Kiprich ideje is lassan kitelt Rotterdamban, pedig micsoda karriert futott ott be:
Az utánuk következő generáció pedig nem volt annyira tehetséges, és nemzetközi téren is tapasztalatlannak számítottak. Ennek ellenére a kezdés viszont jobban sikerült a vártnál: itthon az első selejtezőn döntetlent értünk el a törökökkel, és barátságos mérkőzésen szintén döntetlent a németek ellen. Az évet viszont két újabb vereséggel fejeztük be, Stockholmban, Détári utolsó válogatott fellépésén, kétgólos vereség a svédektől, majd az Azték Stadionban kaptunk nagy ruhát a mexikóiaktól. Így addig példátlan módon, 1994-ben egy darab válogatott találkozót sem sikerült megnyernünk, pedig 12 alkalmunk lett volna rá.
Az 1995-ös évet viszont győzelemmel kezdtük! Közel másfél év, és 12 mérkőzés után nyertünk újra. Igaz, hogy az ellenfél a Lett válogatott volt, de azért mindenki örült. A lendület kitartott egész tavasszal, előbb otthon ikszeltünk a svájciakkal, majd szintén otthon legyőztük a VB bronzérmes svédeket.
Nyáron viszont kártyavárként omlott össze az addig felépített építmény: vereség Izlandon, majd Siófokon Izrael is jobbnak bizonyult nálunk /ez az igazi szégyen/. A két utolsó EB-selejtezőn is kikaptunk, előbb Isztambulban, Kiprich József, hetvenedik, egyben utolsó válogatott mérkőzésén, 0-2-re a törököktől, majd Zürichben /ahol néhány hete a Ferencváros nyert 3-0-ra Bajnokok Ligája csoportmeccsen/ kaptunk egy hármast a svájciaktól. Viszont Mészölynek legalább a szép búcsú megadatott, novemberben a Fáy utcában mindössze 3000 néző előtt, az addig mumusnak számító izlandiakat győztük le a lehető legkisebb különbséggel.
Az EB-selejtező csoportunkban a negyedik helyen végeztünk, 8 meccsen mindössze 7 gólt rúgva, ennek ellenére semmi jel nem mutatott arra, hogy a következő mérkőzésen már nem Mészöly ül a kispadon, és Benkő az elnöki székben. De ez már egy másik történet…
A Mészöly-éra válogatott mérkőzései:
EB-selejtező csoport végeredménye:
A korszak válogatott játékosa: Kiprich József
Kiprich 1984 és 1995 között hetvenszer húzta magára a válogatott mezt, és 28 gólt szerzett. Részt vett az 1986-os mexikói világbajnokságon. Emlékezetes mérkőzései közé tartozik az 1984-es bécsi osztrák-magyar, ahol 2 gólt szerzett. 1991-ben szintén 2 gólt szerzett Santanderben, ahol 4-2-re vertük a spanyolokat. Ugyanebben az évben Mészöly második kapitányi korszakának utolsó mérkőzésén Moszkvában 2-2-őt játszottunk a szovjetekkel, és mindkét magyar gólt “Kipu” szerezte. Első és egyetlen mesterhármasát 1992-ben rámolta be a katariak hálójába, Dohában. A törökök elleni vereséggel tőle méltatlan búcsút vett a válogatottól…
Az első Eb-selejtezőre, és a németek elleni barátságos meccsre még kijött a Népstadionba 20 ezer ember, utána viszont a vereségek és a lehetetlen játék megtette hatását: a lettek ellen hatezren, a svájciak ellen tizenháromezren, a svédek ellen nyolcezren (pedig a vendégeknél világsztárok szerepeltek) voltak a lelátókon. Izrael ellen még megtelt a siófoki aréna, de ez inkább a jó időnek és a Balatonnak szólt.
Magyar Harcos – Hunhír.info