A komplett őrületben a közszolgák és a munkavállalók remélhetőleg egy dolgot végképp az eszükbe vésnek, mégpedig azt, hogy ez a két párt szinte semmiben sem különbözik egymástól. Egyik kutya, másik eb, legalábbis a munkavállalókkal és a helyzetükkel kapcsolatos hozzáállásukban.

Kósa Lajos a múlt héten beadott egy törvénymódosítást, amely a ki nem adott szabadságok egy részének utólagos pénzbeli megváltását biztosítaná a munkáltatók számára. Mindez nemcsak a közszférára, hanem a versenyszférára is érvényes lenne, függetlenül attól, hogy állami vagy magántulajdonban állnak-e a munkáltatók.
A javaslat indoklása tulajdonképpen azt tartalmazza, hogy mivel idén várhatóan nem tudják már kiadni a felhalmozódó szabadságok éves alapszabadságon felüli részét, így az a legkézenfekvőbb, ha a munkavállaló beleegyezését bírva, jövő év elején a ki nem adott szabadságnapokat egyszeri távolléti díjjal váltsa meg a munkáltató. Már ebből is látszik, hogy a kormányzati körök mennyire vannak tisztában a munkaerőpiac jelenlegi helyzetével – vagy éppenséggel nagyon is tisztában vannak vele. Talán nincs olyan munkáltató Magyarországon, akinek ne érje meg ez a dolog és teljesen nyilvánvaló, hogy kevés munkavállaló és közszféra dolgozó van olyan helyzetben, hogy a szabadság ilyen jellegű megváltása ellen szót emeljen. Főképpen igaz ez a multinacionális cégek nagy részére, akik a végtelenségig lecsökkentett létszámok miatt most boldogan fogják elfogadni a talán már várt kormányzati segítséget, ami a munkaügyi felügyelőség ellenőrzési adatai alapján is éppen jókor jön. Ugyanakkor a közszférában is igen nagy baj van a szabadságok kiadásával. Éppenséggel pont azokon a helyeken, ahol a leterheltség annyira nagy, hogy inkább kötelezővé kellene tenni a szabadság kiadását.
A szocialisták minderre még egy lapáttal rátettek. Mivel szerintük itt egyenesen már a politikailag lekötelezett, lojális dolgozók választási bukást megelőző kompenzálásáról van szó, ezért az egész tervezetet véglegesítenék, vagyis az idők végezetéig meghagynák, azzal mit sem törődve, hogy ezzel gyakorlatilag eltörölnék (vagyis megválthatóvá tennék) a jelenleg kötelezően kiadandó szabadságok egy részét. Nem mellesleg azzal sem törődve, hogy a fizetett szabadság alapvető jogként azért jár, hogy a munkavállaló kipihenje magát, regenerálódjon és a családjával együtt töltött idő során minél többet tudjon foglalkozni a gyermekeivel. A választási kampányok időszakában amúgy mindig családbarátnak tűnő pártoknak pedig az sem számít, hogy a javaslat miatt nagyon sok magyar család – az előre tervezettel ellentétben – pont az ünnepek körüli időszakban nem tud majd együtt lenni.
A komplett őrületben a közszolgák és a munkavállalók remélhetőleg egy dolgot végképp az eszükbe vésnek, mégpedig azt, hogy ez a két párt szinte semmiben sem különbözik egymástól. Egyik kutya, másik eb, legalábbis a munkavállalókkal és a helyzetükkel kapcsolatos hozzáállásukban. Míg a szocialisták a napi politikai –és gazdasági machinációjuk terepének tekintik a munkaerőpiacot és annak szereplőit, addig a Fidesz „munkaalapú” társadalomképében minden és mindenki fontosabb, mint a végsőkig agyondolgoztatott munkavállaló és közszolga. Ha e két egykori és regnáló kormányerő – vagy a mögöttük állók – érdeke úgy kívánja, akkor bármikor, bármilyen jogszabályt, akár az alapvető és hagyományos munkavállalói érdekek ellen is hajlandóak megváltoztatni. Nem mellesleg úgy, hogy semmilyen érdekegyeztetést, vagy társadalmi párbeszédet nem folytatnak, a több millió munkavállaló helyzetét alapvetően befolyásoló törvények módosításával kapcsolatban.
Választási szabadságunk, hogy jövő tavasszal mindezt megváltoztassuk.

Bertha Szilvia

A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője

Hunhír.info