Manapság a világban a mindentudó menedzserek, politikusok, nemzeti- és nemzetközi még mindentudóbb lobbisták diktálják a tutit. Minél magasabb a polc, annál jobban „igaza” van. Nehogy már egy szakember mondja meg mitől nő a kukorica! Majd a magas polcon ülő megmondóember megmondja.
Így van ez a hadsereg, a honvédelem körül is! Számos példát lehetne sorolni a valahol hallott, gyakran alaptalan töredékinformációk alapján összerakott balgaságokról, amit a megmondóember státuszára támaszkodva kijelent. Ez a cikk a valóban érdeklődők mellett nekik, a „megmondóknak” szól. Tessék már tájékozódni, esetleg tanulni egy keveset mielőtt „kinyilatkoztatunk”. Azt már nem is említem, hogy egyes státuszokat némi önkritika alapján vissza is lehetne utasítani.
Az e célból megfogalmazott szakmai rápillantás korántsem lesz teljes. Felesleges is lenne, mert tartalma – nem titkos – bárki által elolvasható, ha veszi a fáradtságot, hogy ezt a 60-70 oldalnyi felsorolást elolvassa. Igaz, ha még meg is teszi, ettől nem lesz okosabb, mert szakmai képzettség nélkül annak tartalmát aligha érti meg. Megpróbálom közérthetően összefoglalni információit, azok számára akik csak darabra számolják a századost, az ezredest vagy a legénységi állományt. Azoknak is szól akik töredékinformációk alapján, egyes elemekből – jó-e a sisak! – nagy horderejű, általános következtetéseket vonnak le, sőt hangoztatnak.
A hadsereg egy rendkívül bonyolult, minden elemében ok-okozati összefüggést, egymást kiegészítő tevékenységeket tartalmazó rendszer, ami nem tűri meg a hiányokat, réseket, mert egészen kicsi elemének hiánya is a teljes rendszer bukásához vezethet. Hogy miből kell állnia, azt a hadsereg munkaköri térképe tartalmazza. A térkép lebontható egyes emberekre, ahol a személlyel szemben támasztott követelmények fogalmazódnak meg, de mennyiségi kérdésekre nem ad választ. A térkép fő fejezeteiben, római számmal jelölve, 14 fő csoportosítást tartalmaz, csoportonként megnevezett fegyvernemi (szakági) alcsoportokkal.
I. Általános katonai munkakörök 9 szakági alcsoport;
II. Szárazföldi haderő 10 szakági alcsoport;
III. Légierő 10 szakági alcsoport;
IV. Vezetés, irányítás 20 szakági alcsoport;
V. Logisztika 20 szakági alcsoport;
VI. Egyéb támogatás 7 szakági alcsoport;
VII. Gép- és harcjármű vezetők 3 szakági alcsoport;
VIII. Katonai nemzetbiztonsági szolgálatok 2 szakági alcsoport;
IX. Oktatás, képzés, kiképzés 2 szakági alcsoport;
X. Katonai ügyészség és jogi igazgatás 2 szakági alcsoport;
XI. Humán tevékenység 2 szakági alcsoport;
XII. Tábori lelkészi szolgálat 2 szakági alcsoport;
XIII. Katonai igazgatás 2 szakági alcsoport;
XIV. Egyéb biztosítási és kiszolgálási feladatok 8 szakági alcsoport.
Továbbiakban már nem kívánom bontani a 99 fegyvernemi-szakági csoportot, mert ez már önmagában is 8-900 szakmacsoportot tartalmazna.
Kiemelek egyet – mert ehhez értek legjobban – elemezve ennek részkérdéseit. A II. Szárazföldi elem 15. számú fegyvernemi szakcsoportja a műszaki, az alábbi szakmai csoportokkal:
– általános műszaki – állásépítő
– műszaki utász – víztisztító
– műszaki felderítő – műszaki zártelepítő
– aknakutató tűzszerész – hadihajós
– deszant átkelő – búvár
– útépítő- állásépítő – anyag előkészítő
– hídépítő – vasútépítő
– álcázó – világító
– műszaki mentő – repülőtér karbantartó és
– műszaki technikai helyreállító
Szorosan ezekhez a szakcsoportokhoz tartozik a technikai eszközeiket, felszerelésüket biztosító 55. számú műszaki technikai szakági csoport a V. Logisztikai csoport állományából. Biztosítása során az alábbi technikai eszközcsoportokat kezeli:
– általános – repülőtér javító eszközök
– álcázó eszközök – műszaki gépek és eszközök
– út- és állásépítő gépek – hidraulika eszközök
– átkelő eszközök – műszaki harcanyag
– hídépítő gépek – tűzszerész technika
– hadihajók – aknatelepítő és mentesítő
– búvár eszközök – víztisztító
E két szakcsoport meglétéért, működőképességéért, képzettségéért, fenntartásáért a hadsereg műszaki szolgálata és végrehajtó állománya felelős. De ez még korántsem az egész.
Először a személyi oldalát néhány példával. Az álcázás mint általános tevékenység részben minden katona feladata, részben szaktevékenység. Elemei: rejtés; megtévesztés; demonstratív tevékenység és dezinformáció. A rejtés mint általános feladat a testfestéstől, az álcázó festésen át az álcaruhák, – hálók, alakmásítók, terep átalakítások sokaságát foglalja magába. A megtévesztés már tervezett szakfeladat. Hő- és füstkibocsájtó eszközök, rádiólokációs felderítést akadályozó, megtévesztő eszközök mesteri alkalmazásából áll. A demonstratív tevékenység már összfegyvernemi kategória, harcászati, hadműveleti tervezést igényel. A dezinformáció már nem kimondottan katonai tevékenység. Végrehajtása stratégiai tervezést igényel.
Ez a hadtudományág is megérdemelne legalább egy-két fős magas beosztású „agyat”, akik ennek a tevékenységnek a hadsereg-, honvédelemszintű elméletét és gyakorlatát művelnék. Tudomásom szerint nincs ilyen tiszt a hadseregben. Akkor most sok a vezető vagy kevés?
Nézhetünk egyszerűbbet is! A hídépítés legalább 5-6 OKJ-s szakmát követel. Kell hegesztő, lakatos, darus, ács-állványozó, geodéta, statikus, vízműépítő, egy csokor kisgépkezelő és őket egy szám jelöli a nyilvántartási rendben: „hídépítő”.
A technikai eszközcsoportoknál sem egyszerű a helyzet. Az egyes szavak gépláncokat, sokelemes eszközcsoportokat jelentenek.
Csak ez a két, 99-ből kiragadott szakági csoport mintegy 35-40 OKJ-s szakmát és legalább 60-80-féle katonai képzést jelent.
Jól tessék érteni! A 99 szakági csoportból kiemeltem kettőt, a kettő szakcsoport 34 szakmacsoportjából ismét csak kettőt választottam – álcázás, hídépítés – és eljutottunk 80-100 szakmáig.
Ennek alapján jeleztem már az első részben, hogy a bátran, kijelentő módban fogalmazó „szakértők” jó lenne ha először egy kicsit tájékozódnának.
Ráadásul most még nem is a legbonyolultabb rendszert választottam. Napjaink hadseregében már nincs „egyszerű” szakma. Az összetett fegyverrendszerek, híradó- és informatikai eszközök, a mindenütt jelen lévő elektronika, megszámlálhatatlan műszer, ugyanakkor a legegyszerűbb megoldásokra való törekvés emelik olyan magasra a követelményeket, hogy csak sokoldalúan képzett, fizikailag és pszichikailag is megfelelő emberek képesek ennek eleget tenni.
Ezt kellene minden egyes hadsereget érintő döntés előtt mérlegre tenni! Mit veszítünk egy átdiszlokálással, csökkentéssel, helycserével? Nem biztos, hogy ki lehet „cserélni” két főhadnagyot vagy két szakaszvezetőt!
A legfontosabbról talán még nem is írtam. Amíg egy szakfeladatról van szó, egy lövészet, egy hídépítés, egy bombavetés még csak-csak elboldogul a szakmai vezetés. Az igazi művészet akkor kezdődik, amikor az egész rendszert kell mozgatni, összehangolni egy közös cél érdekében. Erre csak azok a katonák képesek, akik elindultak a „kályhától”! Végigjárták szakmájuk minden szintjét, megismerték, megtanulták szükséges mértékben minden ágazat, szakma, fegyvernem tevékenységét, képesek azokat összehangolni. Vezetési csoportjuk – katonásan törzsük – összekovácsolódott, egy emberként gondolkodik és tesz. Az ilyen összeszokott, sok mindent próbált törzseket részben vagy egészében túl gyorsan cserélni nem szabad. Egy szétszedett, egymást nem ismerő vezetési csoportosítás, az egyének magas szintű tudása ellenére sem képes eredményesen vezetni.
Tisztelt megmondók! Ez még csak egy kis ízelítő a „mi kell?” kérdésre adandó válaszból. A mennyi? milyen? mennyi idő alatt? mennyibe kerül? kérdésekre még csak nem is utaltam.
Tián József – Hunhír.info
