A magyar Arany Ászok rohamvonat megérkezett Bukarestbe! A vonatról leszálló magyar szurkolói tömeg talán a szíve mélyén érezte, sejtette, hogy ma ide Bukarestbe nem győzni jöttünk, nem a magyar diadal régi fénykorát újra átérezni, hanem, mint a vandálok Kr.u. 455-ben Rómában dühöngeni, őrjöngeni, kiadni magunkból minden sértettséget, mely a XX. század folyamán a magyar nemzetre rárakódott.
Ez a mi magyar fájdalmunk a román ellenségnépben testesült meg, holott néhány tucat magyarirtó vérengzést leszámítva semmi mást nem tettek ellenünk az oláhok csak teleszaporodták és teletelepítették románnal Erdélyt!
Nem kéne ezen felháborodni, hiszen a német és a török, a szovjetről nem is beszélve sokkal több magyarnak okozta halálát…
De hát ők már nincsenek itt!
Ellenben a szőröstalpú bocskoros oláh!
Hát, igen! Erdély!
Erdély! A magyar nép “uruszágának” a szíve….még a formája is!
A bukaresti szereplésünk legmegérthetőbb mozzanata, saját szurkolóink dühödt viselkedése volt, ahogy az otthon tehetetlen embertömeg elégtétel akar venni a gyűlölt ellenség fővárosán, amelynek népe a saját csendőreinek a védelmében, gyáván a háta megett “bozgorizik”.
Pont a román, amely csupán szaporodvány…
Talán csúnya ilyet mondani, de jó volt látni a magyar igazság ködfátyolát: a könnygázt!
Ami a román-magyar mérkőzést illeti, az már egy egészen más ténye és valója a magyar nemzet állapotának!
Bukarestben az Egervári-féle “egérke” csapat, szóval a magyar válogatott tudtára adta a világnak, hogy Magyarországon régóta nincs igazi futball kultúra!
Játékosaink nem gólkirályok, hanem ócska kis celebek akarnak lenni a gondosan biggyesztgetett hajkoronájukkal.
Dehát az élet már csak ilyen. Uraim! Ne legyünk telhetetlenek! Mondom és írom ezt cinikusan!
Nem lehet a magyar minden sportágban a legjobb!
Még akkor sem, ha a szállóige szerint “a foci egy nagyon egyszerű játék, amelyben 22 ember játszik 90 percen keresztül és végül mindig a németek nyernek”!
ÉS VÉGÜL MINDIG A MAGYAROK VESZÍTIK EL MÁR A 2. PERCBEN VAGY CSAK A 92. PERCBEN! 🙂
Egészíthetnénk ki Gary Lineker híres mondását.
A magyar válogatott bukaresti vereségére számítottam, ezt abból tudom, hogy semmiféle izgalmat a nyerés érdekében nem éreztem. Képtelen voltam már hinni a csodában és az a baj, hogy ez a győzelmi képtelenség már ráégett a csapat tagjaira is!
Valljuk be a vereség benne volt a “pakliban”, de hogy még a becsületgól reményében sem bízhatunk az már egészen elképesztő!
Aki egyszer már megerősödött azt nehéz már tönkretenni — vallotta nagyapám, de aki legyengült azt még nehezebb felerősíteni.
Hát így áll a magyar labdarúgás!
Úgy gondolom, hogy amíg a teljes edzői és játékos állományt nem rostálják meg, addig nem is nagyon lesz itt változás!
Na és hát kéne a játékosoknak egy ideológiai átképzés is, miszerint az oroszoktól, a szerbektől, a fránya tótoktól és a románoktól akkor sem illik csúnyán kikapni, ha történetesen ők adják a világválogatottat is.
Nagy szerencséjük a kis Dzsudzsákéknak, hogy nem Dél-amerikában élünk. Ott egy ilyen vereség után könnyen eldördülne egy pisztolylövés is! Ott nem lehet tudás és eredmény nélkül celebkedni! Az üres celebkedés ott buziskodásnak számít!
Mi magyarok természetesen ennél sokkal békésebb nép vagyunk! Erdélyt is könnyedén elvették. Egy bombát sem robbantottunk érte 1918 decemberében!
Ja, mert épp vártuk a Mikulást! Hümm!
Persze aztán 1944-ben volt egy Sebő Ödön ott a Gyimesekben az ezeréves határnál, de Erdély jóval nagyobb annál, hogy egy vagy néhány Sebő Ödön azt megtarthassa, netalántán visszaszerezhesse nekünk!
Erdély?
Vigyék! Több is veszett Mohácsnál!
Nekünk otthon szurkolóknak marad a gyászos emlékezés és tisztelgés a magyar válogatottal kint szorító szurkolók felé, akik az otthon maradottak nevében is kiadták dühünket és nemtetszésünket, Erdély bitorlói, az oláhok felé.
Emlékezünk és az öklünket rázzuk, pedig ismétlem néhány igencsak gyalázatos román vérengzést leszámítva egy komoly háborút nem vívtunk a románnal.
Évszázadok óta csak egy üres, lenéző, fölényes, bocskorozó verbális agressziót vívunk, melynek vissza-visszatérő hullámaink a csúcsa a magyar-román vagy a román-magyar focimeccs!
Mexiko-Toxico
Három null a félidőben, a végén meg hat null.
6:0
Bukarestben kettő null a félidőben, a végén meg 3 null.
3:0
Közben volt egy 7:1-es pofozgatás Csankéknak Belgrádban, valamikor még a 90-es években.
Na, és? Mondaná horngyuszikánk!
1956 büszke magyar forradalma 1986-ban Mexikóban tette le a fegyvert a szovjetek előtt! Igen Mexikóban a HAT-NULLÁVAL.
(csak mert a disztli petyáék durcáskodtak a meccs előtti mákostészta miatt!…úgy látszik pörkölttel telizabálva akart aludni a kapujában?
Egerváriék a három nullal tették föl a kezüket a románok előtt. Ők a három nullal adták meg magukat a terjeszkedő és gőgös román előtt.
GYEREKEK? FOCISTÁK! TUDTÁTOK TI EGYÁLTALÁN, HOGY MIT JELENT A MAGYARNAK A MAGYAR-ROMÁN?
ALIGHA!
NA ÉS AZ ÖNBECSÜLÉS?
NA ÉS A SZURKOLÓK?
NA ÉS AZ OTTHONIAK?
NA ÉS A CSAPATTÁRSAK KÜLFÖLDÖN ÉS IDEHAZA?
NA ÉS ERDÉLY?
Na, és? Mondaná horgyuszikánk!
HÁT EZ A MAGYAR VÁLOGATOTT!
Csonka-Magyarországon az intelligencia egyetemre ment a kétezres évek elején, az unintelligencia meg –tisztelet a kivételnek — focistának ment.
Az intelligencia állástalan vagy Angliában szart pucol, gyárban műszakozik, az unintelligencia meg röhögve szarrá keresi magát.
Jön egy szakmunkás, aki kettes tanuló volt és röhögve elkéri a 10 ezret, 15 ezret, ha a lakásodban valami elromlik…
Jön egy magyar focista és nagyképűek a haját igazgatja!
A SZURKOLÓKNAK MEG MARAD AZ ARANY ÁSZOK!
NA ÉS HOL A LABDA?
NÉZZÜK CSAK MEG A KAPUNK HÁLÓJÁT!
Szalai, Dzsudzsák mindeközben focizás helyett fodrászkodik… Szép, csippentett dús hajuk van…
DE KITÉPNÉM A HAJSZÁLAIKAT, MERT AZZAL A SZÉPFIÚS FRIZURÁVAL BELEFEJELNI A LABDÁBA ISTEN ELLENI BŰN LENNE!
NEM IGAZ? FIÚK?
SZÉPEN KÉREM, DE MÁR EGYRE DÜHÖSEBBEN!
MENESSZÉK AZ EGÉSZ BAGÁZST!
ÍGY EGYSZERŰEN!
Minek kertelni! A román sem kertelt, hanem gólokat rúgott! Nagyon-nagyon fontos gólokat!
EGY-EGY GÓL! EGY-EGY POFON NEKÜNK MAGYAROKNAK!
VAN EGY RÉGI ÖTLETEM!
VEGYÜNK A VÁLOGATOTT JÁTÉKOSOK HELYETT 11 BRAZIL NIGGERT A COPACABANÁN:)
(Mi ez banán strand?) 🙂
Na ott még tudnak focizni!
Sajnos a pesti grundok beépültek, vagy zsidó romkocsmák virágzanak a helyükön:
Hol tanulhat akkor meg focizni a magyar kisgyermek?
Vidéken? Ahol cigánygyermekek rémítgetik az egyke fiúcskákat, ha véletlenül kimerészkednek egy labdával egy falusi focipályára?
HÁT FALUN OTT MEGINT NEM! (mert nem született meg a fiútesó, meg a barátom fiútesója se született meg!
HÁT EZ A GYERMEKTELEN ÁLLAPOT A MÁSIK BAJ!
NINCS MAGYAR EMBERANYAG!
SE A FOCIHOZ, SE ERDÉLY VISSZAVÉTELÉHEZ!
EGY DOLOGBAN AZONBAN TÉNYLEG BIZTOS! VAGYOK!
Tűrhetetlen, hogy egyes magyar “foci szak”emberek évtizedek óta jó pénzeket keresnek úgy, hogy szemernyi nemzetközi sikert nem tudnak elérni….
EGY MUNKAHELYEN MEDDIG MARADHATNA ÁLLÁSBAN EGY SIKERTELEN CÉGVEZETŐ?
A MEGOLDÁST ERRŐL AZ OLDALRÓL KÉNE KERESNI!
ADDIG STADIONOK HELYETT DÜHÖNGŐT ÉPÍTSEN KÉREM ORBÁN VAJDA ÚR, HA MÁR BUKARESTBŐL GYÁSZMAGYARKÉNT KELLETT ELJÖNNÜNK!
KÖSZÖNÖM!
K.A.
A publicisztika rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával.
Hunhír.info-információ