Sajnos makacsul tartja magát továbbra is az az állapot, hogy az unió fejlettebb országaihoz képest szakadékszerű az elmaradásunk még az átlagkeresetek szintjén is. A válság ellenére ott már – forintban átszámolva – milliós tételt jelent a havi átlagfizetés a legtöbb munkavállaló számára.

Idén, az első félévben 3,4 százalékkal nőttek a bruttó átlagkeresetek, a nettófizetések még ennél is jobban, 4,8 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. Ez azt jelenti, hogy a teljes munkaidőben dolgozók átlagos bruttó keresete 228 ezer 200 forint volt – áll a KSH jelentésében.
A tények makacs dolgok, így igazán örömteli ez a hír, hiszen az – egyre kisebb fogyasztás miatt – erőteljesen csökkenő infláció mellett akár jelentősebb reálkereset-növekedés is megvalósulhat. Ugyanakkor a statisztikai átlag fogalma kicsikét félrevezető és igen sok mindent eltakar. Jelen esetben például az átlagtól való eltéréseket, a keresetek nagyságának eloszlását.

Ha ugyanis ezt megvizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy a hivatalos jelentésekben közzétett átlagkeresetet, pláne annál többet meglehetősen szűk réteg vihet haza. Sőt, mivel az átlag feletti bérbe tartoznak a csillagászati magasságú keresetek is, ezért az itt jelentkező béremelés arányaiban jobban emeli az átlagkereseteket is. Tehát, egy-egy kiugró kereset megemelkedése akár több tucat kiskeresetű ember bérét „emelheti”, na nem a valóságban, csak a statisztika szintjén. Sajnos, a munkaügyi hivatal honlapján a legfrissebb (hivatalos) statisztika 2011-es, így a jelenlegi helyzetet pontosan megítélni nem lehet, de az erősen valószínű, hogy a fenti magyarázat miatt a munkavállalók nagy részének csak álom a hivatalos statisztikában egyébként szépen emelkedő átlagkereset elérése.
Mivel a tények makacs dolgok, a tisztánlátás érdekében ezért is érdemes a KSH egyéb adatsorait is megvizsgálni. Például a foglalkoztatottak létszám-és kereset statisztikáit. Itt rögtön az látható, hogy például a versenyszférában foglalkoztatott fizikai dolgozók keresete az országos átlag alatt nőtt. Sőt, ha a tavaly júniushoz viszonyított adatokat nézzük, akkor az elmaradás már igen jelentős, az átlagkeresetek növekedése pedig gyakorlatilag megegyezett az inflációval. Miután a versenyszférában foglalkoztatott fizikai dolgozók száma 1 millió 140 ezer fő volt idén júniusban, így akár azt is ki lehetne jelenteni, hogy a növekvő átlagkeresetekből e munkavállalók nagy része semmit nem érezhetett. Különösképpen akkor megalapozott ezt kijelenteni, ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy az adóváltozások miatt bevezetett, főként az állami szférában megvalósuló bérkompenzáció, az erőteljes minimálbér-emelés – amelynek nettó értéke azonban szinte nem változott – szintén felfelé nyomja az átlagokat, amellett, hogy az egykulcsos adórendszer a magasabb keresetűeknek kedvez – ezért félrevezető a nettó fizetések átlag emelkedésének túlzott jelentőséget tulajdonítani.

Sajnos makacsul tartja magát továbbra is az az állapot, hogy az unió fejlettebb országaihoz képest szakadékszerű az elmaradásunk még az átlagkeresetek szintjén is. A válság ellenére ott már – forintban átszámolva – milliós tételt jelent a havi átlagfizetés a legtöbb munkavállaló számára. Úgy tűnik, hogy ez egyre több magyar munkavállaló számára jelent biztosabb jövőképet és hiába szól egyre erősebben a kormányzati sikerpropaganda, sajnos inkább ezt a jövőt választják.

A szerző a Jobbik szakpolitikusa, országgyűlési képviselője

Hunhír.info