Az utóbbi hetekben egyre nagyobb mértékű sajtókampány kíséretében értesülhet Kecskemét közvéleménye a régi állomás helyére tervezett, feltételezhetően a régi állomásépület lebontásával járó, több közlekedési funkciót összekapcsoló intermodális pályaudvarról.
Közismert, hogy a beruházás költségei nagyrészt az Európai Unió mintegy 1,7 milliárd forintos támogatásából származnának. Az alapkoncepció az, ha már kapjuk a pénzt, természetesen célirányosan használjuk is fel. Aki azonban megtekinti a látványterveket és kissé elkezd mérlegelni, súlyos kérdőjelekbe ütközhet. Mostanában Kada Elek, a nagy városépítő polgármester halála 100. évfordulóján sok szó esett ő és elődje Lestár Péter grandiózus munkásságáról, alkotásairól. Az ő munkásságuk eredményeként épülhetett fel a szecessziós városkép és kiegészítéseként a kecskeméti Nagyállomás, a róla elnevezett parkban, mely kulturális és rekreációs szerepet is kapott a múzeummal, a parkkal és a KTE-pályával.
A Nagyállomás beleillett a Monarchia mintegy 100 évvel ezelőtti pályaudvar-építési követelményeibe. Kezdetben lakások is voltak emeletén, később a világháborús bombatámadás után átépítették. Ennek ellenére Kecskemét egyik értékes épülete, melyhez történeti és morális, kegyeleti értékek kötődnek. Az épületben lévő szolgálati lakásban született Kodály Zoltán. E pályaudvarról szállították vagonszámra a Monarchia és Nyugat-Európa piacaira a kecskeméti barackot, szőlőt, és más mezőgazdasági termékeket.
Ide érkezett 1911 júliusában a nemzeti munkapárti Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök Kada Elek 48-as függetlenségi-párti polgármesterhez, hogy egyeztessenek a földrengés kárainak helyrehozására. Innen indultak felvirágozott vonatokon az I. világháború frontjaira a hazának és a városnak dicsőséget szerzett 38-as honvédek. Innen indultak az elszakított területek visszaszerzésére a 7-es Zrínyi honvédek, majd a keleti frontra és a Donhoz is. Itt fogadta Szombathelyi Ferenc a visszatért doni hősöket. Innen vitték 1944 júniusában a kecskeméti és környékbeli zsidókat Sziléziába. Érintették az épületet az 1956-os forradalom küzdelmei is.
Az állomás előtti park, sportpálya a régi nagy polgármesterek terveiben is mint a város felüdítő része, hangulatos helyi „lizsé” jelent meg. Mindezek tükrében kissé álságos az illetékesek azon hivatkozása, miszerint régi nagy polgármestereink célja is valami intermodális pályaudvar lett volna. Úgy látszik, hozzájuk úgy lehet viszonyulni, mint sok arab államnak a palesztin nemzethez, hol lobogóként, hol pedig cipőrongyként…
Építészettörténeti szempontok mellett számos más érv is szól a bontás és az új beruházás ellen. Jövet-menet ismert kecskeméti közéleti személyiségekkel szót váltva érthetetlennek és értelmetlennek tekintik e beruházást és a megelőző rombolást. Kovács Sándor ismert építész szerint példaként sokkal értelmesebb dolog lenne a Rákóczi út végén körforgalom létrehozása, és a párhuzamos pálya Szegedig történő kiépítése.
Szénási József vállalkozó szerint nem Miskolc, Debrecen, Békéscsaba szerű csomópontról van szó, lényegében csak átmenő forgalomról. Tehát a forgalom nem indokolja a beruházást.
Személyes tapasztalatom, véleményem is az, hogy a kecskeméti pályaudvar szerkezetéből következően teljességgel képes felvenni a forgalmat. Ezt bárki ellenőrizheti vasárnap este a diákok utazásakor, hétfő reggel a sokak Budapestre indulásakor. Még a KTE-FTC mérkőzésre Budapestről érkezett egy-két ezer szurkoló sem okozott problémát. Legalábbis nem a vasúti közlekedés tekintetében,,,
Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy ennyire romboljuk építészeti örökségünk. A zavartalan fejlődésű Nyugat-Európában is megőrzik az építészeti örökséget. Példaként francia pályaudvarokat alakítanak át, Svájcban nemrég gördítettek át egy 1880 körüli állomást. El tudná-e valaki azt képzelni, hogy példaként egy uniós ötlettől vezetve lerombolják a világtörténelem egyik legjobb politikai rendszere által felépített firenzei Santa Maria Novella pályaudvart? (Gruppo toscano építészcsoport, 1929-34) Természetesen a 70-es-90-es években felújították, aluljárók, felüljárók, mozgólépcsők létesültek.
A kecskeméti Nagyállomás tekintetében legfeljebb az utóbbiakra lenne szükség amellett, hogy az épület pár százmilliós költségből visszanyerné a múlt századelő fényét. Ismételten, az átmenő forgalom semmiképp nem igényli a hatalmas beruházást.
A rombolás nemcsak építészeti, hanem érzelmi szempontokból is rossz hatásokat eredményezne. Erre már voltak példák városunkban. Így a katolikus kistemető felszámolása a Budai-úton. Mellette szovjet hősi, és az izraelita temető halottai csak a plázaépítés korlátozása miatt nem érezhetnek riadószerű zajt, vagy pihenhetnek a félhomályos Seol nyugalmában.
Lehet talán emlékeztetni a nemzetközi építésszervezet, az ICOMOS aggályaira a Malom kapcsán. Sokak számára aggályos a főtérre helyezett fesztivál, mely köztisztasági, zajártalmi problémákat vet fel. A főtér történelmi épületein/Városháza, Nagytemplom/ is észlelhetők a zajártalom hatásai. Sokkal célszerűbb lett volna a volt KTE pályán kiépíteni egy többfunkciós sport-, kulturális- és szórakoztató központot, ahová régi stilizált járművek vihetnék az érdeklődőket. Sokan a kapott mintegy 1,7 milliárd forint elköltésére hivatkoznak. Hangsúlyozom, a kapcsolódó út- és forgalomjavítási terv jó, de erre a rombolásra és pár év alatt Kőbánya-Kispesté váló építkezésre nincs szükség.
Még talán az is célszerűbb lehetne, ha ebből az összegből kirándulást szerveznénk Viviane Reding, Rui Tavares számára, vagy Richard Field emelkedett lelkű liberális jogvédőinek, a gyurcsányi kleptokráciának, Dániel Péternek Gázába, Maliba, Ceylonba, Birobidzsánba. Esetleg támogathatnánk ottani letelepülésüket is.
A viccen túllépve, remélhetően az egyébként szép eredményeket is prezentáló városvezetés képes lesz átértékelni a beruházási koncepciót még a tervezés előtt. Szintén remélhetjük, hogy Kecskemét a hagyományos értékeket védő szervezetei nem kényszerülnek a civil ellenállás eszközeihez.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
