A Jobbik álláspontja szerint Magyarország számára az egyik kitörési pontot éppen a hazai értékes kőzet-és ásványkincs vagyon kitermelése és nyereséges felhasználása jelentheti. A vörösiszap katasztrófa másodlagos hatása pedig nem jelentheti a hazai bauxitbányászat végét. Lett volna elég idő átgondolni a helyzetet és a lehető legjobb megoldást megtalálni.
A héten megjelent hírek alapján megkezdi csoportos létszámleépítését a felszámolás alatt álló Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. 2013 végéig, csaknem háromszáz dolgozót küldhetnek el a gyárból, mivel július végével megszűnt a bauxit-feldolgozás Ajkán. Sőt, további több ezer embernek kerülhet veszélybe a megélhetése, hiszen másodlagos hatásként sok korábbi beszállító vállalkozás mehet csődbe.
Mindez ebben a térségben – ahol a munkaerő-piaci adatok szerint amúgy sem túl rózsás a helyzet -, komoly gondokat okozhat, amellyel úgy tűnik, a kormány egyáltalán nem kíván foglalkozni. Vagy legalábbis ügyesen leplezi a helyzet megoldására kidolgozott terveit, ha egyáltalán léteznek ilyenek. Pedig a katasztrófa óta immáron közel 3 év eltelt és arra mindenki számíthatott, hogy a súlyos bírságok, kártérítések csődhelyzetbe hozzák az addig nyereséges céget, amely a bányászattal együtt közvetetten 6000 embernek adott munkát. Sajnos a kormány részéről – az eddigi tapasztalatok alapján – várhatóan csak az óriási médiakampánnyal kísért akciókra számíthatunk, átmeneti jellegű foglalkoztatásra, értelmetlen képzésekre, esetleg közfoglalkoztatási programokra, amelyekkel legfeljebb csak az időt lehet húzni, de tartós megoldást nem fognak jelenteni.
További súlyos kérdéseket vethet fel az is, hogy a korábban jól prosperáló cégnél dolgozó munkavállalók százainak, akik vélhetően semmiben sem felelősek a katasztrófáért, miért kell kollektív büntetésként állásaikat, megélhetésüket elveszíteniük? Vélhetően sokan élnek közülük pont abban a térségben, amelyet az iszapfolyó elsöpört, ráadásként most még a munkahelyüket, egzisztenciájukat is elvesztik.
A Jobbik álláspontja szerint Magyarország számára az egyik kitörési pontot éppen a hazai értékes kőzet-és ásványkincs vagyon kitermelése és nyereséges felhasználása jelentheti. A vörösiszap-katasztrófa másodlagos hatása pedig nem jelentheti a hazai bauxitbányászat végét. Lett volna elég idő átgondolni a helyzetet és a lehető legjobb megoldást megtalálni arra, hogy a felelősök felkutatása és megbüntetése mellett, a bauxitbányászatot és a ráépülő ipart megtartva, továbbra is biztosítsák a térségben élők megélhetését. Sajnos, ismételten bebizonyosodik az, hogy a multikkal kötött látványos és álságos stratégiai megállapodásokon, a teljesen fölösleges és pénzpocsékló munkaerő-piaci programokon, valamint az elképesztő cinizmussal folytatott sikerpropagandán kívül, a Fidesznek ötlete sincs arra, hogy miként kezelje a munkavállalók helyzetének romlását, amelyet közvetve, vagy közvetlenül pont ő maga idézett elő.
Talán senki sem számított arra a vörösiszap-katasztrófa szomorú és tragikus napjaiban, hogy ebben a következmények nélküli országban a valódi felelősök helyett, pont az egyszerű munkavállalók és a térségben élők lesznek először megbüntetve.
Bertha Szilvia
A szerző a jobbik szakpolitikusa, országgyűlési képviselője
Hunhír.info