Az egyik libsi blog megint a lerágott csonttal jött elő, Orbán rendszerét Horthyéhoz hasonlítgatja, aztán az indiai kasztrendszer is képbe kerül. A piramis csúcsán a Orbán család, aztán a jó oligarchák és stratégiai partnerek, származásra, vallásra és identitásra való tekintet nélkül. Heller nyanya, a közismert liberális filozófus és alomismerő csak röhög ez egészen. Erdőben van nagyon ezt a szerencsétlen kis parasztgyerek.
A blog szerint Ma Magyarországon nagyon jól érzékelhető az indiai minta érvényesülése: legfelül van az Orbán-dinasztia közvetlen környezete, rokonok, barátok, üzletfelek, a leggazdagabb, milliárdos vagyonokat felhalmozó oligarchák, akik egyszerre birtokolják a politikai és gazdasági élet kulcspozícióit (épp, mint az indiai árják, vagy Horthy-rendszerében a kormányzó baráti köre). Alattuk következnek a Fidesz pártvezetői, a magyar állam főfunkcionáriusai (miniszterek, államtitkárok, képviselők), vagyis a brahmanák (az Orbánizmus főpapjai). A felülről számított harmadik szintre a Kubatov úr listáiban „megbízhatóként” nyilvántartott fidesznyikek kerülnek, akik harcos Orbánisták, (avagy ksatriják), mivel szinte bármit megtesznek vezérükért. Természetesen nagyon szeretnének feljebb törni, ám többnyire be kell érniük az időről időre nekik odavetett koncokkal. Persze „koncok” alatt értsünk milliós trafik üzleteket, közföldbérleteket, önkormányzati, minisztériumi állásokat (sokszor érettségivel betöltve, ám hét számjegyű fizetéssel), illetve közbeszerzési és egyéb pályázatok során odaítélt üzleti lehetőségeket. Alattuk már az egyszerű nép következik, a dolgozó tömegek (vajszják) akik eltartják az egész jól kitalált és undorító gátlástalansággal működtetett rendszert.
Vélelmezhetően még a nemzeti ellenzéki oldalon is vannak olyanok, akik élőnek és találónak tartják ezt a fenti leosztást, és úgy gondolják, hogy ez a valóságban is úgy működik, ahogyan ezt a blogon olvasni lehet. Ebben lehet némi igazság, de most Orbán legnagyobb tévedésére szeretnénk rávilágítani. Cseppet sem érdekes módon már a Hit Gyülekezetével kapcsolatosan is neoprotestáns szektát emlegető Heller Ágnes mondta meg a tutit a cigányevakuáló Iványi szektafőnök lelkészképző intézetének egyik tavaszi szeánszán. Az egyik jelenlévő feltette a kérdést a zsidó tömeggyilkos, Lukács György egykori tanítványának, hogy bizony gáz lehet, ha egyes identitásuk, vallásuk, származásuk, stb. alapján meg nem különböztetett oligarchák beállnak Orbán mögé, és “a kölcsönös előnyökért” cserébe politikáját segítik.
Heller nyanya, aki Farkasházy szárszói szeánszán hasvillantós pólóban rémisztette meg az odasereglett liberálisokat, nem azért ette meg maceszgombóca javát, hogy ne tudott volna egyből frappáns választ adni a saját és az általa ismert sorsokból is származó tapasztalatai alapján. Hasvillantós Heller sejtelmesen mosolygott és a kérdező orcájába vágta: Ugye, nem gondolja komolyan, hogy azok az azok, akik most érdekből odaálltak Orbán mellé, az adott pillanatban nem hátrálnak ki mögüle, ha az érdekük úgy kívánja? (Vagy nem vágják egyből a hátába a metszőkést)
Orbán lehet, hogy abban az illúzióban él, mint néhai kormányzónk, aki úgy gondolta, hogy egyes zsidó mágnásokkal és nagytőkésekkel való kifogástalan, korrekt és barátinak mondható kapcsolata ellensúlyozza majd azt a hadjáratot, amely a zsidó munkaszolgálatosok miatt érte. De ahogyan Horthy esetében is tudjuk, hogy mára az első számú mumusnak lett kikiáltva a múlt évszázad történelmi személyiségei közül, Orbán esetében sem várható, hogy a mostani nagy barátok, stratégiai partnerek nem lépnek le egyből hajójáról, ha az süllyedni kezd. Előtte persze azért jól megtöltik a ládát, mert az ősi tradíciókhoz mindenképpen ragaszkodni kell. Aztán egyből nacionálfasiszta Puszta-Putyin lesz ismét a jó miniszterelnök úrból.
Kincses Albin – Hunhír.info