Egyre több lelet bukkan fel a térség különböző pontjairól, amely arra utal, hogy itt volt a magyarok szakrális központja. Egyre több régészeti lelet tanúskodik arról, hogy a vadregényes, különös kisugárzású hegy az Árpád-korban a fő szakrális és királyi központ volt. Vannak kutatók, régészek, akik Attila várát és az Árpád-házi királyok koronázóvárosát, Fehérvárt is itt keresik, illetve remélik megtalálni.

A Magyar Pálos Rendnek három jelentős kolostora is volt a Pilisben, de a főtemplom romjaira a mai napig sem bukkantak rá.

„Ennek a világnak fehér a virága, fehér az egyháza, fehér a csuhása. Ennek a világnak itt dobog a szíve, itt van a lelke, itt van a közepe” – népdalunk a Pilis szentségének lényegét üzeni. Szakrális helyünk a Kárpát-medence közepe, elfeledett világot, a magyar ősök szellemiségét őrzi.

A Pilis hegység körvonala szívet formáz, közepén található Dobogókő, itt „lüktet a világ szíve”, a Föld egyik legfontosabb energetikai központja. Az Árpád-korban ezt a területet Insula Pilisnek, Pilis-szigetnek nevezték és féltve őrizték, hiszen olyan rendkívüli tudást működtetett, amelyet az avatatlanok elől gondos védelmi rendszerrel kellett elzárni. Királyi engedély nélkül senki sem léphetett be a területre, legbelsőbb részébe, a „Pilis pilisébe” még a királyi család tagjai is csak felügyelettel mehettek.

A Pilis mélye ma is hallgat. Felszínén a török és a Habsburg-hatalom iszonyú pusztítást végzett. Felrobbantották a várakat, templomokat, kolostorokat, elhordták a királyi központ kincseit, de a fő szubsztanciához nem férhettek hozzá, azt nem tudták elpusztítani.

A régészeti leletek tanúsága szerint a Pilis és a vele összefüggő Budai-hegység a paleolit kortól lakott, számtalan kultikus hellyel rendelkezett. A krónikák szerint Attila király nagy kiterjedésű romokat talált a hegység belsejében és a régi épületeket megújította. Ez a hagyomány az Árpádon keresztül a Turul nemzetség királyai alatt is folytatódott. Amikor a honfoglalók beérkeztek a Kárpát-medencébe, és birtokukba vették azt a területet, amit Anonymus Attila király városának nevez, akkor a régóta nem működtetett barlang-szentélyeket felkeresték. Egy elhagyatott és elfeledett bölcsesség nyomában indultak el, amely az örökkévalósághoz kötődött. Ahogy a régi atyák mondták: az örökkévaló tudás útjain jártak.

A hely ősiségére utal a Ziribár-hegy. Marton Veronika ismert sumerológus szerint a „ziribár” szó a sumir nyelv alapján megfejthető: ébredő fényt, újjászületést jelent. A Ziribár fölött téli napfordulókor, december 21-én úgy kel fel a nap, hogy élesen megvilágítja a Pilis egyik fontos pontját. De van más érdekesség is. Tudjuk, hogy az egyiptomi piramisok az Oziriszt megszemélyesítő Orion csillagkép mintájára épültek. Orion a magyar mitológiában Nimróddal azonos. A Nílus menti gúláknál a leghalványabb csillagot a legkisebb piramis jelzi, a legerősebbet a legnagyobb. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy ennek párja a Pilisben fellelhető. A középső három csillagnak az Árpád-vár, a Rám-hegy és a Magas-hegy, a csillagkép további négy pontjának pálos kolostorromok feleltethetők meg. Mindez persze csupán feltételezés és töredéke azoknak a rejtélyes titkoknak, amelyek a messzi múltba vezetik vissza az érdeklődőt.

Pilis a maga vadregényességével, nyugalmat árasztó, különleges kisugárzásával lenyűgöz, feltölt. Területét bejárva, a laikus a mohával és cserjéssel benőtt romokat szemlélve egykori várakat, erődítményeket, kolostorokat, templomokat, védműveket, vízmosásokat, kutakat, kőfülkéket, néhol barlangok bejáratát vagy egy-egy nagyon szabályos gúla alakú hegyben netán piramist vél felfedezni.

Úgy tűnik, mintha az elmúlt évtizedben ez a rég elfeledett világ kezdene ébredezni, meghálálva a lelkes alternatív ásatók fáradozásait. Az évezredtől egyre több adat, összefüggés, lelet bukkan fel a Pilis legkülönbözőbb pontjairól, amelyek arra ösztönöznek, hogy jobban becsüljük és értsük történelmi hagyományunkat.

A mágikus kőtömb

Pilisszántón Szőnyi József polgármester és Árva Vince pálos atya az újkori temető sírjai alatt sejtette a pálos rend 1270-ben meghalt alapítójának, Szent Özsébnek a sírját és első templomát. Nem alaptalanul, hiszen az írott források azt mondják, hogy Özséb Szántó közelében, a hármas barlangnál, egy forrás mellett kis templomot és kolostort épített.

1998-ban Molnár Erzsébet feltárta egy falusi templom alapfalrészletét, majd a tereprendezés során előkerült egy tekintélyes súlyú, nyolcvan kilogrammos kőtömb, felületén beazonosíthatatlan vésetekkel, motívumokkal, amelyek közül a kettős kereszt tisztán kirajzolódott. Az óvatosabb szakértők 11. század előttinek keltezték, Pap Gábor művészettörténész a római egyház által eretnekséggel vádolt bogumiloktól eredeztette, mások az egyiptomi kopt keresztény motívumokhoz hasonlították a lelet ábrázolásait. Alapos, minden kétséget kizáró szakértői vizsgálata a Magyar Tudományos Akadémia által máig várat magára.

Ugyanitt, Pilisszántón egy szív alakú követ is találtak, rajzolattal és őskori termékenységistennő-ábrázolással. Makoldi Miklós régész a lelet korát hétezer évesre becsülte.

Az ősi királyi központ

A Turul nemzetség királyainak cselekedetei, élettörténetük fontos mozzanatai, királybeavatási, koronázási, fényfelszabadító szertartásai, vadászatai ezen a kitüntetett tájon zajlottak. Ha meghaltak, ide temették őket. A Pilis Árpád-kori szakralitását oklevelek bizonyítják: mindvégig királyi központként működött, soha nem lehetett adni-venni benne földterületeket, csak királyi jóváhagyással. Később, az Anjou-kortól Visegrádon, a fellegvárban őrizték a Szent Koronát, és a Képes Krónika képein a koronázás helyeként a Pilis azonosítható.

Létezik egy velencei fametszet a középkori Székesfehérvárról, ami több kutatót arra sarkallt, hogy a magyarok szakrális központját ne a mai Székesfehérváron, hanem a Pilisben keresse. A kutatások eredményeként egyre többen vallják, hogy Fehérvár koronázóvárosunk egykor valóban a Pilisben helyezkedett el.

Oláh Miklós – a későbbi esztergomi koronázó érsek – Hungaria című művében (1533) a következő sorokkal utal a királyi központ fekvésére:
„Az erdős hegy, amelyet a vár nevén neveznek, a Duna szemközti partján nyugat felé két hazai mérföldre (1 magyar mérföld= 8354 m – a szerk.) húzódik. Közepén van Dömös prépostság, tekintélyes és jövedelmező, figyelemre méltó hely. A Duna partjára néz és körülbelül a hegyláb szélén van egy másik királyi palota, ezt gyönyörű kert és az esztergomi érsek vadaskertje veszi körül, Esztergomtól egy olasz mérföldre fekszik. Innen emelkedik az a hegy – a lejtőin szőlőskertek húzódnak –, amely Esztergom vára és városa fölé magasodik.”
Visegrád, Kékes (Szent László-hegy), Dobogókő, Dobogó-hegy, Vaskapu és Esztergom határolja ezt a belső területet. Számos kutató véli úgy, hogy itt lehetett az ősi város: Sicambria, Attila városa, Bvda Vetvs, Alba Ecclesia és Alba Regia, az Árpádok fényes koronázó- és temetkezővárosa.

Lánszki Imre ökológusprofesszor egy évtizede kutatja a Pilist. Legfontosabb forrása Anonymus Gesta Hungaroruma, amelynek 52. fejezetében a következők állnak: „Ezután az úr megtestesülésének 907. esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették el őt egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet Fehérnek hívnak.”

Lánszki a szentkereszti medence bejárati részén, az Ezüst-Kevély mellett, néhány kilométerre Budakalásztól, a kőbánya felett, egy fenyves borította dombtetőn ásott egy romterületet, amelyet először Attila váraként, majd Ős-Buda váraként azonosított. Alba Regale neve is felmerült egy itáliai grafika kapcsán e térséghez csatoltan. Az eredeti metszetről Bradák Károly is részletesen írt Fehérvár-Fehér folt című rendkívül pontos, nagy tárgyi tudásra alapozott, feltáró jellegű könyvében.

Valóban megtalálta a királyi várost, Attila székhelyét?
Itt meglepően sok – a Pilis ezen a területén megszokott mészkőszikláitól eltérő – vulkanikus kőzetalapú, emberkéz emelte falmaradvány található, amelyek a tetőn rendezett alakban, talajba süppedten, sérülten és megtörten is belső tereket, földbe mélyedt régvolt udvarokat ölelnek. Itt-ott a rakott fal magassága elérí a 2,5–3 métert. Főleg kötőanyag nélkül, rétegesen egymásra illesztett, megmunkált kövek alkotják a felépítményt. Az út lábánál, a kis fenyőliget szélén töredezett határkő áll, a két őriző köve. A romterület nagyságából, földrajzi fekvéséből, környezetéből adódóan – nagy valószínűséggel – állapítható meg, hogy saját korában a jelzett váracska a Pilis belső területét, a magyarság szent szellemi központját, körszentélyeit, annak külső védelmi vonalának részeként, kisszámú őrkatonasággal, őrvárként védte az észak–déli irányba folyó Duna-ág felől érkező esetleges ellenséges behatolás ellen.

Úgy tűnik, eddig a pilisi és az óbudai kutatások nem hoztak biztos eredményt. Nem találták meg sem Árpád sírját, sem Sicambriát. Nem került elő komoly bizonyíték a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére felszentelt fehér Egyház hollétére sem.

Az újra felfedezett Pilis

A pálos rend megalapítója Özséb volt, aki a pálosokat, a régi atyákat összegyűjtötte és renddé formálta. IV. Béla király kortársa volt, szoros barátságban éltek. Esztergomban született, előkelő szülők gyermeke volt, az Árpád-házi királyok családjával oldalágon rokonságban állt. A pálos atyák élete végig a magyar királyok életével párhuzamosan fejlődött, alakult.

Özséb 1205 körül, miután összegyűjtötte a remetéket, a Pilis térségében felépíttetett egy templomot a Szent Kereszt tiszteletére. Vajon hol?

Tudjuk, hogy a Pilis térségében számos régi templomromot fedeztek fel. A leghíresebb Klastrompuszta, Kesztölctől néhány kilométerre, a Pilis hegység délnyugati, nyugati falánál, a Pilis fehér szirtjei, hatalmas fehér mészkősziklák tövében találhatók a templomromok. A Pilis túloldalán, a mai Szentkereszt községtől nyugatra, a Pilis tömbjének keleti oldalában találjuk a másik templomot.

A Pilist körbeveszik a templomok. A pálosoknak három nagyon jelentős kolostoruk volt. Ezek a márianosztrai, a budaszentlőrinci és a máriavölgyi kolostorok. De a főtemplomot máig nem sikerült megtalálni.
Amikor az Árpád-ház kihal, a Turul nemzetség földi útjának végéhez érkezik, de a tudást tovább kell adni. Ekkor a Pilisen belül elindítják a pálosokat. A Pilisi Központból indul ez a rend, s a királyokat találjuk ott indítónak és támogatónak… Az Anjouk bejövetelével, 1304-ben a pálos főkolostor megszűnt. A Szent Kereszt tiszteletére épített kolostorban olyan tudás jelent meg, amit egy idegenből behívott királyi család, még akkor is, ha oldalágon a Turul nemzetséggel állt rokonságban, már nem tudott működtetni. Ezért létesíteni kellett egy könnyebben működtethető központot, s ezt Buda fölött, Budaszentlőrincen alapítják és itt őrizték Thébai Remete Szent Pál holttestét.

Mátyás halálával a középkori Magyarország dicsőségének végéhez érkezünk el. Bonfini leírja, hogy a király mindent megtett életében, nem hagyott maga után rendezetlen kérdéseket. Egyetlen dolgot azonban nem tudott megvalósítani. A fehérvári királyi központot és temetkezőhelyet akarta megújítani még életében. Korai halála ebben megakadályozta.

A Kárpát-medence és benne a Pilis évezredeken át kitüntetett jelentőséggel bírt, és ez napjainkra talán még inkább elmondható. A XIV. dalai láma a nyolcvanas évek közepén azt nyilatkozta, hogy a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van. Nepáli papok 2005-ben kijelentették „most vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt”. Tanpai Rinpoce, a nepáli Fehér Király kolostor vezető lámája magyarországi tartózkodása idején, 2007-ben így fogalmazott: „Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél!”

Ne higgyük azonban, hogy ez egy elmaradott, ezoterikus szemlélet. A NASA évek óta kitüntetett figyelmet fordít a térségre, űrfelvételeivel négyzetcentiméterenként feltérképezve a Pilist. Vajon miért? A NASA 2006-ban megjelentetett Gaia elmélet címmel egy tanulmányt, amelyben leírják, hogy Földünk élőlény, amelyet mint az emberi testet energiaközpontok hálózzák be. A hét energiacsakra közül a legfontosabb a szív, a Pilisben található…

Csurka Dóra – Magyar Hírlap

Hunhír.info