A négert lelövő polgárőr bírósági felmentése után gyújtogatni, törni-zúzni kezdett Amerikában a fekete csürhe. Obama, a fekete elnök védelmébe vette a randalírozókat. Polkorrekt megnyilvánulásában az okokat természetesen nem említette. Olyan mértékű a fehérek rettegése a néger bűnöző hordáktól a liberális államokban, hogy a fehérek egyből védekeznek, ha egy gyanús sötét követi őket.
“Kevés olyan afroamerikai van, aki nem ismerné az érzést, amikor követik vásárlás közben. Én is ismerem. Pontosan tudom, milyen érzés végigsétálni az utcán úgy, hogy hallom, ahogy bezárják mellettem az autókat.
Tudom, milyen beszállni egy liftbe, ahol egy nő a lélegzetét is visszatartja és megfogja a pénztárcáját, amíg ki nem szállok. Nem akarok túlozni, de mindezek fontosak ahhoz, hogy megértsük, miért reagáltak így az emberek arra, ami Floridában történt.” – fogalmazott Obama.
A néger bábu ugyanazt játszotta el a nagyközönségnek, mint egyes liberális véleményvezérek nálunk csinálják a cigányság egyes bűnöző csoportjaival kapcsolatosan. Obama úr is figyelmen kívül hagyja, hogy a fehérek félelme és rettegése nem azért jelentkezett olyan erővel az egyre szaporodó négerekkel szemben, mert eltérő kultúrájúak, hanem sokuk viselkedése, a többségi társadalomhoz való hozzáállása és a köreihez tartozó erőteljes bűnözési hullám miatt.
Azzal, hogy a négereket afro-amerikaiaknak kell nevezni és mellette más, kettős mércés elbírálásoknak, a pozitív diszkriminációnak a haszonélvezői, jelzi azt az egész világra jellemző folyamatot, amelyben a Birodalom egy adott ország kisebbségeit akarja felhasználni arra, hogy a társadalmi árkok mélyüljenek, és az átlagemberek ne az ország hatalmi viszonyaival, hanem a mindennapos élet- és vagyonvédelemmel foglalkozzanak.
Elég megnézni az amerikai börtönstatisztikákat, mert azért annyiban különbözik az USA hazánktól, hogy le lehet írni a bűnözők származását, és látható, hogy a négerek száma rendkívül jelentős a bűncselekmények elkövetői között. Az Obama által leírt jelenség ezért alakult tehát ki, mert a fehéreknek volt tapasztalatuk a négerek viselkedéséből, hozzáállásából, és noha közülük nagyon sokan asszimilálódtak a társadalomba, nem egy esetben a hatalmi elithez is tartozván, a fekete gettók népe, az általuk uralt városrészek a liberális államokban a bűn melegágyának tekinthetők. Itt is látszik, hogy a rend és a szabadság párhuzama a legfontosabb, hiszen a példaértékű déli államokban, ahol a törvényi szabályozás is lehetővé teszi, hogy a megtámadott farmer lelője a bűnözőt, sokkal kisebb mértékű a bűn fenyegetése.
Az afro-amerikaiaknak nevezett négerek természetesen hordoznak magukban egy súlyos örökséges, több évszázados jogos és elfogadható sérelmet, a rabszolgaság intézményét. Az Afrikából behurcolt és állat módjára kezelt egykori bennszülöttekkel szemben a liberális társadalmi modell úgy akar elégtételt szolgáltatni, hogy közben az alapcélját, a társadalmi békétlenséget, a könnyen kezelhető, félelemben élő robotok és a szintén eszközként használt négerek ellentétét használja ki saját birodalomépítő céljaira. Az pedig tabukérdésnek számít, és ha valaki ezzel a témával foglalkozik, egyből kiváltja a különböző rágalmazásellenes és más néven futó cionista szervezetek iszonyú őrjöngését, hogy bizony a négerek többsége az európai zsidó rabszolga-kereskedők “áldásos” tevékenységének köszönhetően került az 1492-ben felfedezett új kontinensre.
George Marriott – USA
