A média, közvélemény-kutató cégek, vagy méregdrágán megrendelt szociológiai felmérések gyakran teszik fel a kérdést katonáknak: „Miért lettél katona?” Erre aztán – amilyen a kérdés, olyan a válasz – sorra következnek a bugyuta, semmitmondó válaszok: világlátás, kihívás, önmagam kipróbálása és hasonló okosságok.
A valós indokokat, melyek szinte személyenként változnak, eltakarja a szemérmesség, a sok-sok indokot magába foglaló személyes magyarázkodás. Ezeket az indokokat csak akkor ismerjük meg, amikor a személyt is megismerjük.
A gondolatot – hogy katona legyek – számos kérdés követi: Elviselem-e a parancsra cselekvést; bírom-e a fizikai és pszichikai terheket; külön kell válnom a családomtól; személyiségi-, állampolgári jogaimban erősen korlátoznak; képesek-e hozzátartozóim elviselni rendszeres, hosszú távollétemet. Nem kisebb gond az anyagiak, a jövőkép, a hosszú távú biztonság latolgatása. Távol kerülök a civil élettől, 10-15 esetleg 20-30 év múlva képes leszek-e váltani és visszatérni; lesz-e ezt követően az újrakezdéshez anyagi biztonságom?
Mindezen kérdések mögött mindig ott lappang egy kis késztetés, vagy kényszer. Nincs munkám, valamit tenni kell; tanulnék, de a családom anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé; példaként áll előttem egy családtag vagy közeli barát.
A hazaszeretet, az önfeláldozás, a katonai becsület, a szaktudás szeretete kezdetben ritkán megfogalmazott motiváló tényezők, de mélyen, legbelül bennünk szunnyadnak.
Mi történik a nehezen meghozott elhatározás után? Két út áll a jelölt előtt. Ha hivatásul választja, jelentkezhet altiszti vagy tiszti oktatási intézménybe, ahol a feltételek megléte és sikeres felvételi után megkezdheti tanulmányait.
A másik út a szerződéses legénységi állományba jelentkezés a toborzó irodák útján. Okmányok beszerzése, leadása, majd várakozás a folyamat kezdetére. Jól látható már az eddigiekből is, hogy a gondolat megszületésétől a folyamat megkezdéséig fél-egy év telik el.
A szerződéses katona első útja a toborzó irodába vezet, ahol minden lehetőségről, követelményről tájékoztatják. Ha a jelentkezőnek megfelelnek a feltételek, megtörténik a regisztrálás.
Ezután megkezdődhet az előírt okmányok beszerzése. Különféle végzettségeit igazoló okmányok, erkölcsi bizonyítvány, egyéb igazolások. Szerencsés esetben megoldható 3-4 hét alatt. Az okmányokkal már megtörténhet a jelentkezés ismét a toborzó irodán.
Általában 1-3 héten belül megérkezik a berendelés a kétnapos alkalmassági vizsgálatra. Ennek eredményére, a minősítésre újabb 3-4 hetet kell várni.
Az alapkiképzésre való bevonulás, évi 3-4 alkalommal történik a Vezérkari Főnök intézkedése szerint. Ha minden rendben van a minősítésben, 1-3 hónapon belül a jelölt megkezdheti 3 hónapos alapkiképzését. Ha ez is sikeres, a kijelölt csapatnál megkezdheti a szakkiképzést. Ez az adott szakma bonyolultsági fokától függően további 6-8 hónap.
E másfél-két éves folyamat után már a szakmáját ismerő, de kellő gyakorlattal, készségszinttel nem rendelkező katona áll a haza szolgálatában. A cél elérése – a magasan képzett profi katona, osztályos fokozatokon, fizikai felméréseken, szakmai tanfolyamokon át – további 1-3 évet igényelhet. Ő már olyan több szakmás, felkészült katona, aki tudásának szinten tartásával bármikor, bárhol – szakmájának megfelelően – bevethető.
Tapasztalataink szerint, ezután a 4-5 év után jut újabb elhatározásra már a sokat próbált katonánk. Természetesen korábban is vannak lemorzsolódók, zömmel olyanok, akik csak jobb híján választották a hadsereget.
Öt év szerződéses szolgálat után, középiskolai érettségivel pályázhat a katona altiszti tanfolyamra. Ha parancsnokai erre alkalmasnak találják az iskola elvégzése után, hivatásos altiszti állományba kerül. Ők lennének a Magyar Honvédség a katonai végrehajtás legfontosabb derékhada. Ők viszik tovább és adják át a katonai szaktudás, a kiképzés, a felkészítés legjavát.
A tisztnek sem könnyű katonává válni.
A tisztjelölt a korábban vázolt jelentkezési és felvételi procedúra után 4 évet tanul hallgatói állományban, legalább 2-3 év tiszti beosztás után kerülhet századosi előmeneteli tanfolyamra. Századparancsnokként 1-2 éves gyakorlati tapasztalatot kell szereznie, ezután tekinthető önálló feladat megoldására is alkalmas katonai vezetőnek.
Tudatosan kerültem a rendkívül bonyolult felkészítést igénylő katonák „készenlétéhez” szükséges idők elemzését. Így a repülő-hajózók, szerelők, akiknek a tanulása csak külföldön biztosított, a speciális szakmérnökök, a nemzetközi katonai eljárásjogot ismerő jogászok, a NATO tervezési-vezetési rendjét ismerő hadműveleti tervezők, híradó-, informatikai szakemberek.
Szintén kerültem a különleges személyi adottságokat, fejlesztett képességeket igénylő szakmákat. Víz alatti munkák végzésére képes búvárok, mélységi felderítésre, bevetésre képes ejtőernyősök, a harcművészetek magas szintű művelői és még sokan mások.
Az ő felkészülésük időben lényegesen meghaladja a korábban említetteket. Hogy mégis megközelítő időt mondhassunk: felkészültségük közel évtizedes munkát feltételez.
Ha a katonaéletnek ezt az egysíkú, csak időszükségletű szeletét tekintjük – ahol a legénységi állományú 2-5 évet, az altiszt 5-7 évet, a tiszt 7-9 évet készül hivatása maradéktalan ellátására – rögtön szembetűnik, hogy az éves átszervezéseket, költségvetési hullámzásokat a hadsereg állománya nem képes felkészültségével tervezetten követni.
Tián József utászezredes – Hunhír.info
Hunhír.info