Orbán Viktor hozzáállása a lóháton bevonuló Horthy szimbolikáját idézi, a volt szocialista országok pedig lustaságból sírják vissza a szocializmust, írja John Feffer. A Huffington Post rendszeres szerzője rövid elemzést és egy Charles Gatival, az idegenszívű Libajnait és hiperliberális köreit támogató hungarofób amerikai zsidóval készített interjút közölt a lap blogján.
Már nagyon régen vártuk, hogy a horthyzók előbb – utóbb Orbánt is belekeverik a históriába, természetesen a történelmi párhuzamot totál meghamisítva. Horthy bevonult a vörös rongyokba öltözött Budapestre, ahol korábban tombolt a jobbára zsidók vezette patkányköztársaság véres terrorja. A kormányzó kinyilatkoztatta, hogy a magyarsághoz való viszony, a nemzethez való hozzáállás függvényében ítéli meg az embereket, származásra való tekintet nélkül.
A Johns Hopkins egyetem kutatója szerint Orbán igazi dinamó, aki „gyökerestül teszi tönkre” a nyugati típusú demokráciát, és bár régóta ismeri, sosem gondolta volna, hogy ilyen „nacionalista demagóggá” fog válni. Gati szerint az Orbán-kormány nemcsak egyes pontokon változtatott a rendszeren, hanem egy „teljes rendszerváltást hozott”.
Az ígéret földje
„Van valami a fehér lovakban és az erős vezetőkben” – írja Feffer. „A nemzet válságban van, senki nem tudja, mit is kéne tenni. Hirtelen, szinte a semmiből egy fehér ló hátán felbukkan egy férfi, aki megragadja az ország vezetését, ahogy a ló kantárát, és elvezeti népét az ígéret földjére.”
A szerző szerint a Horthy-nosztalgia reneszánszát éli ma Magyarországon, melyhez Orbán Viktor hozzáállása erősen megkérdőjelezhető, sőt egyes vezetők nyíltan dicsőítik Horthyt. Orbán eközben megpróbálja magát Horthyhoz hasonló, fehér lovon bevonuló, autoriter vezetőként láttatni, aki megvédi a hazát a baloldaltól.
Charles Gati, a Johns Hopkins egyetem kutatója kiemelte: „Hiba egy-egy aggasztó pontot kiemelni. Általános konfrontáció zajlik a pluralista, nyugati típusú demokrácia ellen, melyben a hatalom megosztása szent. Ez a lényeg. Ha mégis ki kell emelni egy dolgot, a fékek és ellensúlyok lenne az, és az, hogy hogyan igazolja a kétharmados többséggel a kormány azt, hogy gyökerestül tönkreteszi a nyugati típusú demokráciát.”
Feffer számára Orbán átalakulása a legbámulatosabb, hiszen „hatalmasat változott a nyolcvanas évek vége óta, amikor liberálisnak tartotta magát, és közvetlen volt a viszonya a civil szervezetekkel.” Gati szerint Orbán már a Fidesz működésének elején is nagyon ambiciózus volt: „Valóságos dinamó volt, igazi politikus, a szó legjobb értelmében. Sejtelmem sem volt akkoriban, hogy nacionalista demagóggá fog változni.”
Gati szerint a civil szférát elnyomják, megfélemlítik és megvonják tőlük az anyagi támogatást. Korábban azt is kifejtette Feffernek, hogy nem érti, miért gondolnak sokan nosztalgiával vissza a szocializmusra, még Romániában is Ceauşescu rezsimjére. Elmondta: „1989-ben a várakozásainkkal ellentétben a nyugati típusú demokrácia magja nem hullott jó talajra minden országban, és minden népréteg esetében. Úgy tűnik, a városok továbbra is érdekeltek valamennyire, de máshol a régimódi hagyomány dívik. De nem a szocializmusra magára gondolnak nosztalgiával, hanem a középszerűségre, a látszólagos egyenlőségre és a jóléti állam szegényes juttatásaira. És legfőképpen a kemény munka játszik itt közre, melyre a kapitalizmus kényszerít, tehát van benne lustaság is, és persze nosztalgia a garantált kéthetes szabadság, az egyéves gyes, a teljes foglalkoztatottság iránt.”
Már nagyon régen vártuk, hogy a horthyzók előbb- utóbb Orbánt is belekeverik a históriába, természetesen a történelmi párhuzamot totál meghamisítva. Horthy bevonult a vörös rongyokba öltözött Budapestre, ahol korábban tombolt a jobbára zsidók vezette patkányköztársaság véres terrorja. A kormányzó kinyilatkoztatta, hogy a magyarsághoz való viszony, a nemzethez való hozzáállás függvényében ítéli meg az embereket, származásra való tekintet nélkül. Orbán Budapestjén zajlik a zsidó reneszánsz, és a zsidóság egyre hangosabb, erőszakos, kultúrkampfos csoportjai még a saját népük itt élő tagjaival is keményen szembe mennek, ha az idegen birodalmi érdekek érvényesítéséről van szó. A hungarofób bajnaista Gáti zsidó röfögéseit meg már ismerjük. Most megint bele kellett rúgni ebbe a dologtalan, alsóbbrendű, lusta magyarba. Még az sem számít, hogy ezeknek a gyesre, gyedre, fizetett szabadságra áhítozó pusztabunkóknak a szavazata nélkül a a belterjes Libajnai horda legfeljebb annyi százalékot érne el, amennyi a kultúrkampfosok aránya Magyarországon.
Kincses Albin – Hunhír.info
