Legjobb tudomásom szerint a latin „credo quia absurdum est” (hiszem, mert képtelenség) segít a fobofóbia, azaz a félelemtől való félés megértésében.
Legyen sorsunk a remegő reménytelenség és lélektorzító, látszatleplező, Kafka-ízű nemzeti kiszolgáltatottság? – kérdezzük akár a nagyvilágban, akár Magyarországon élő magyarok. Félelmetes, hisz épp 130 éve született (1883. július 3-án, Prágában) a 20. század egyik legkiemelkedőbb alakja, a prágai német zsidó író, aki az Átváltozásban az emberi tragikomikus ellenpontozásban szemlélteti a kiszolgáltatottságot. A talányos műhöz tartozik a félreértés elkerülésére a magyar rettegett sorsot illetően a háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, Illyés Gyula az „Egy mondat a zsarnokságról” verse.
Újra értelmes kormányzási kapcsolatrendszer kialakításának rejtélyét az önértékelés nemzeti törvénykönyve, Szent István intelmei így fogalmazza meg: „Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek szívessége, erőssége, szerénysége, hűsége és bizalma. (Igen!) Mert ők országod védő falai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok, főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod. Ettől óvakodva az erényed szabta mértékkel irányítsd az ispánok életét, hogy vonzalmaddal felövezve a királyi méltósághoz mindig háborítatlanul ragaszkodjanak, hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen.”
Csak látta-hallotta volna minden magyar – és nem magyar! – ember az Európai Parlament strasbourgi üléstermében a Tavares-jelentésről szóló vitát, ahogyan pertraktálták ingerült; mondjuk ki: haragos kirohanásokkal tűzdelve a Magyarország ügyét – szándékosan elválasztva, vagy összevegyítve a nemzet és nép; párt és kormány fogalmát a miniszterelnök, Orbán Viktor személyiségével. Kiábrándító volt, amint – a jó modorral még köszönőviszonyban sem álló-illő – magyar szocialista EP-képviselő „hazagyalázók” viselkedtek, acsarkodtak!
Igencsak nagy és látványos helyet készített Európa és az egész nagy világ közvéleménye számára az „uralkodó koldusok” (bankvilág!) védelmére a minap döntése. És ez nem véletlen; Magyarország ellen, de a Világtőke védelmében! Igen ám, de Magyarországon II. József betiltotta a pellengér (szégyenfa, bitófa, szégyenkő) megszégyenítő büntetési eszközt.
A strasbourgi dobogóra állított, de magyar nemzettudathoz kötözött s elítélt Orbán Viktor mögött nemcsak a félelemtől félők százmilliói, hanem Isten biztatása áll a szeretet évének, lélek hónapja 3-án: Ne féljetek!
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info