1920-ban mintegy 2 millió 100 ezren dolgoztak a mező- és erdőgazdálkodás területén, ’49-ben már 2 millió 200 ezerre nőtt, a kommunista rezsim végnapjaira, a 90’-es évek elejére viszont már jelentősen 1 millió alá esett a foglalkoztatás. Még ezzel a létszámmal és munkamennyiséggel is képes volt az ország élelmiszer ellátás szempontjából független maradni, és exportra is jutott.
Ezután azonban megkezdődött a hazai mezőgazdaság itthoni és nemzetközi ellehetetlenítése, a rablóprivatizációnak pedig áldozatul esett a feldolgozóipar. Mindennek az volt az eredménye, hogy az évezred végén 300 ezer főnél is kevesebben dolgoztak az agráriumban, az Unióba való belépésünk a folyamatot pedig csak tovább erősítette. Jelenleg pedig már 200 ezernél is jóval kevesebb foglalkoztatottról beszélhetünk, miközben az agráriumhoz szorosan kapcsolódó, nagy hagyománnyal rendelkező élelmiszeriparunk is alig-alig ad munkát. Ugyanakkor a statisztikai adatok alapján, megvizsgálva a környező és velünk összehasonlítható országok adatait, elmondható, hogy az ennyire drasztikus mértékű negatív folyamatok kizárólag csak Magyarországot sújtották.
A hanyatlás sajnos egyáltalán nem állt meg, nap, mint nap lehet hallani újabb és újabb gyárbezárásokról – nézzük csak a húsipari cégek felszámolási hullámát – , különböző, korábban jól prosperáló tevékenységek külföldre viteléről. A mindent és annak ellenkezőjét is megmagyarázóktól gyakran hallani, hogy mindez a piacgazdaság kialakulásának, a gépesítésnek, a technológiai fejlődésének eredménye. A kérdés továbbra is megmarad: miért kifejezetten Magyarországot sújtja ez a tendencia? És persze, a tények tények maradnak: tömegével hevernek parlagon a földek, a korábban a világ minden részén könnyen értékesíthető, hungaricumnak tekinthető élelmiszereink egyre nagyobb részét állítják elő külföldön. Az itthoni agrártermelés néhány nagygazda kezében koncentrálódik, akik csupán a magas gépesítéssel és minimális élőmunka igénnyel megtermelhető terményekkel foglalkoznak. És, természetesen, nem az itthoni fogyasztói, vagy állattartói igények, sokkal inkább a terménytőzsde határozza meg céljaikat.
Egykor a családi asztalnál kivételes kuriózumnak számított a külhoni származású élelmiszer, ez most már mindennapjaink részévé vált, a magyar termékek pedig lassan elvesztik korábban biztos piacaikat is. Egyre több, korábban jól csengő magyar termény vagy márkanév lesz teljesen ismeretlen a gyermekeink számára, vagy válik a márkanév-biznisz áldozatává: a keresett, színvonalas magyar termék helyett silány minőségű, külföldi gyártó által és sokszor külföldön előállított, csak márkanevében azonos gagyi kerül forgalomba. Ezzel a jövőre nézve is eljátsszuk a magyar termékek egykori hitelét, itthon és határainkon túl egyaránt.
Ötven év alatt több mint 2 millió munkahely szűnt meg a mezőgazdaságban, de a mindenkori kormányaink ahelyett, hogy megpróbálnák az erőforrásokat az agráriumra koncentrálni, és feléleszteni az ágazatot a feldolgozóiparával együtt, mint az ország túlélésének, fellendülésének és függetlenségének egyik alapját, foggal-körömmel védeni akár az EU-val szemben is, inkább engednek a hazai és külföldi spekulatív érdekeknek. Mára az is nyilvánvaló, hogy kormányokon átívelően nem tudják, vagy inkább nem akarják megvédeni még a magyar anyaföldet sem.
A foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása helyett tovább folytatódik az egyre szűkebb körben folytatott monopoly játék, ahol a földnek spekulatív és nem a munkát adó és termelési értéket előállító haszna van. A képzeletbeli asztalnál ülő játékosokat egy dolog érdekli, hogy értékteremtő munka nélkül jussanak minél nagyobb jövedelemhez. Nem számít ebben a játékban – ehhez a munkahelyteremtésről folyamatosan propagandát ömlesztő kormány is asszisztál – , hogy a foglalkoztatás legnagyobb növelésének lehetősége éppenséggel pont a mezőgazdaságban és a hozzá kapcsolódó feldolgozóipari ágazatokban van.
Így elmondható, hogy ami a földkérdésben most zajlik, az hosszabb távon is megpecsételheti a hazai munkaerőpiac sorsát. Ha mindez így folytatódik, akkor 2014-re talán esélyét is elveszítjük annak, hogy valaha feltámasszuk a magyar vidéket, és megélhetést adjunk az embereknek.
(a szerző a Jobbik országgyűlési képviselője)
Hunhír.info