A velencei kalmárok a magyar alkotmány negyedik módosítása kapcsán készülő, csütörtökön kiszivárgott jelentéstervezetét elemezte az egyik liberális portálnak a beszédes nevű Lattmann Tamás alkotmányjogász. A rafináltan megfogalmazott kifogáshalmaz lényege, hogy a magyar bunkók nem említhetik semmivel sem egy lapon a zsidók sérelmére elkövetett szörnyűségeket.
Lattmann úr szerint a tervezet készítői igen alaposan górcső alá vették az alkotmány április 1-jétől hatályos módosítását, és azzal kapcsolatban – miközben elismerik, hogy egyes szabályokat az Európa Tanács tagállamai maguk határozhatnak meg – ellentmondások sorára hívják fel a figyelmet. Így kimondhatják az önkényuralmi rendszerek idején elkövetett embertelen bűncselekmények elévülhetetlenségét, amit a németek és az osztrákok is megtettek – de rögtön a második világháborút követően – fogalmazott az úriember.
A kommunista diktatúra után húsz évvel viszont már kérdéses lehet, hogy nem a bosszú szándéka vezeti-e a jogalkotót, ami elfogadhatatlan. Ennyi idő múltán a lusztrációs intézkedések bevezetéséhez nyomós okra lenne szükség – és megfelelő eljárási garanciákra is, mert az elfogadott normaszöveg bizonytalan, ezért értelmezési nehézségeket vethet fel. Mindennek egyébként a Velencei Bizottság szerint nem az alkotmányban, hanem a büntető törvénykönyvben lenne a helye – érvelt a portálnak Lattmann úr, egyből elárulva a velencei kalmárok hozzáállását és azt a nyilvánvaló egyes mércét, amelyet a birodalom alkalmaz az aljanépekkel szemben.
Világos, mint a zsinagóga ablaka. A gonosz nácik bűncselekményei elévülhetetlenek, még a százéves szakácsokat is börtönbe kell vetni, ha felmerül a gyanú, hogy a zsidó megsemmisítő táborok környékén sertepertéltek. A háborút elvesztő német birodalom, és a velük nem ellenséges országok vezetőinek kivégzése, az apparátusokban részt vevők üldözése és deportálása a bolsevik megsemmisítő táborokba teljesen jogszerű, mert ugyebár a második világháborút követően történt a számonkérés és a kivégzéshullám. A jelenben is zajló “Vizeltál”-féle embervadászatok meg természetesek, hiszen mint fentebb kiderült, a náci bűnök elévülhetetlenek.
Más a helyzet az éveken keresztül zajló, Roth Manó zsidó diktátorhoz és csahosaihoz köthető bolsevik terroridőszak bűnöseinek megítélésénél. Annak elvetése már elfogadhatatlan, mert hátha azért készült így a magyar törvény, hogy vegzálják azokat a derék, köztük természetesen szép számban jelen lévő zsidó származású magyarországiakat, akik békésen tengetik öreg napjaikat, és nem akarják feltépni a múlt sebeit a megbékélés szellemében. Azok meg, akiknek anno letépték a körmét az ávós kínzókamrában, örüljenek, ha még élnek, hogy akkoriban nem a fejüket tépték le a nyakukról. Akivel meg ez történt, arra már ki emlékszik.
Magyarország elkövette azt a jóvátehetetlen bűnt, hogy korábbi törvényhozásával egy lapon említette a a náci és a bolsevik diktatúrákat. Ezzel azt is jelezte, hogy nem a zsidó holokauszt a világ törtélmének egyetlen legnagyobb tragédiája és bűne, hanem nemzsidókkal szemben is követtek el népirtásokat. Ez pedig elfogadhatatlan azoknak, akik hisztériás rohamokat kapnak, ha valaki azt mondja, nem csak a nácik követtek el emberellenes bűncselekményeket. Mert árnyékot vet a zsidó holokauszt mindenfelettiségére.
Kincses Albin – Hunhír.info
