Nagypénteken az Atya hazahívó szava célba ér, és az Élet Kenyere általi útravaló adása is. Királyságát a világ felé a római törvényszék előtt hirdeti meg. Elfogadja, hogy keresztje fölé írják az INRI-t, s a főtanács tagjai kigúnyolják. Ezt tehetik vele, de csak a feltámadásig. Húsvétvasárnap, mikor mindenki megrettent és elhallgatott, akkor megszólalt a sziklasír.

Minden korban vannak, akik az igaz, a jó, a szép és a szent értékeket képviselik, de akadnak olyanok is, akik ezeket erkölcsileg, fizikailag akarják tönkre tenni. A szerzők műveit cenzúrázzák, megcsonkítják.

N. Bălcescu, a románok legkitűnőbb történetírója, Mihály vajdáról írt könyvének záró sorait is – “megérdemelte bukását” – kihagyták. Charles Darwin, “A fajok eredete” című művének utószavával is hasonlóan bánt az elvakult ateista rendszer. Kivágták belőle a Teremtő dicséretét, és az Egyház tanítása iránti tiszteletet. Tőle van ez a megállapítás, hogy “éppen az kényszerít Isten elfogadására, hogy nem tudom elhinni, hogy ez a csodálatos világ véletlenül keletkezett.”

Elvakult az a nemzedék is, amely Jézus Krisztus szavai és csodái mögött nem látta meg az Istent, és nem ismerte fel benne a Messiást (Lk 19,28-40). A nagyhét Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emlékével kezdődik. Ez az esemény kínszenvedése előtti vasárnapon történt. Jézus, aki ellenezte, hogy királlyá tegyék, ma hagyja, hogy diadalmenetben, mint sajátos jellemvonásokkal rendelkező királyt kísérjék. A szelíd és alázatos király szamárháton vonul be a szent városba (Iz 50,4-7). A nép földies lelkesedése csodáinak szól: “Áldott a király, aki jön az Úr nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!” Ez nem a betlehemi angyalok éneke, még nem is hit, de Jézus annyira igazolta magát, hogy most a kövek is megszólalnának, ha az emberek hallgatnának.

Búcsúbeszédében végrendelkezik; az utolsó vacsorán szintézisbe rakja minden tanítását a lábmosás szertartásában; minden csoda összefoglalódik az átváltoztatásban: Jézus újmiséje mindeneket összeköt a teremtett világgal, egymással és Istennel.

Nagypénteken az Atya hazahívó szava célba ér, és az Élet Kenyere általi útravaló adása is. Királyságát a világ felé a római törvényszék előtt hirdeti meg. Elfogadja, hogy keresztje fölé írják az INRI-t, s a főtanács tagjai kigúnyolják. Ezt tehetik vele, de csak a feltámadásig. Húsvétvasárnap, mikor mindenki megrettent és elhallgatott, akkor megszólalt a sziklasír.

Aki elrejtette istenségét, s ennyire semmivé tette önmagát, annak egyetlen oka a szeretet, az Atya iránti szeretet, akit meg akar dicsőíteni; és szeretet az emberek iránt, akiket össze akar békíteni az Atyával. Testvérünk lett, megosztotta velünk halálát is, hogy részesedjünk isteni természetében. Így a legteljesebb önkiüresítésből a legteljesebb felmagasztalás fakadt (Fil 2,6-11). Krisztus minden teremtmény uraként gyakorolja hatalmát: megbékéltet Istennel, megszabadít a bűntől és közli velünk isteni dicsőségét. Ezek után szívedből feltör-e a Hozsánna?

“Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte áll minden névnek!” Fil 2,8-9.

Darvas-Kozma József

Hunhír.info