Az EU a saját, irányelvekbe foglalt jogi normáit sérti halomra. Mi lesz ezek után a magánvagyon szentségével? Biztonságban lesznek-e ezt követően a bankokban elhelyezett betétek bárhol az EU területén, ha a ciprusi megoldás példaértékű, vagy az elvonás bárhol és bármikor megismétlődhet? Hol tartsa a polgár a pénzét? A párnahuzatban?!
A 2008-ban mérgezett amerikai ingatlanhitel-csomagok európai bankoknak történő értékesítésével kezdődött a pénzügyi örvénylés. Ez most csillapodás helyett újabb és újabb dimenziókban jelenik meg. Az elindító körülményrendszer tekintetében sem polgári, sem büntetőjogi, de pénzszakmai feltárás sem történt. A felelősök megnevezése pedig végképp elmaradt.
Az eltelt több mint fél évtizedben reagálások széles skáláját hallhattuk. Meglepő fordulatokat mutatott a kormányok, a népképviseletek viselkedése, de nem maradt mozdulatlanul maga az érintett lakosság sem. Izlandon a három szédelgő bank által okozott csődtömeget a néhány százezres társadalom úgy rázta le magáról, mint kutya az esővizet. A megszorításokat javasló és azt pénzzel is támogatni kész IMF–EU kettős iránymutatásait elfogadta ugyan a kormány, de a nép nem, s elzavart mindenkit. Az új kabinet utat nyitott a népakaratnak, amely népszavazás formájában utasította vissza, hogy a bankok bűneinek terhét magára vegye a társadalom. A pórul járt külföldi bankbetétesek (angolok és hollandok) esetleg a bankok felszámolása után kaphatnak valamit. A spanyolok, portugálok, írek, olaszok, görögök eddig bevállalták a vég nélküli megszorításokat és a velük járó kilátástalan gazdasági zuhanást, a növekvő munkanélküliséget. Maguk a bankok által is megvallott felelőtlen hitelezés miatt ők a vállukra vették a keresztet. Görögországban és Olaszországban a bankári komiszár kormányok (úgynevezett „szakértői kormányok”) segítségére is szükség volt, amelyeknek működtetéséhez a politikai osztály készséggel nyitott ajtót. Bár a görögöknél volt némi adósságtörlés is, de a hitelezők kompenzálásáról busásan gondoskodott olcsó euróval az Európai Központi Bank. A saját államuk kötvényeit felhalmozó görög nyugdíjalapok viszont mindent elvesztettek. A sorozatos megszorítások által okozott növekvő társadalmi feszültségektől megrettenve Ciprus esetében taktikaváltás történt. Elmaradt a mantra, hogy a válságot a társadalmak túlfogyasztása okozta, tehát indokolt a megszorítás, ezért a terheket azoknak kell vállalniuk, akik a túlfogyasztást okozták. (A hazai baloldalnak gyorsan el kell olvasnia az új brosúrákat, mert lemaradt.) Az egyik EU-szóvivő által példaértékűnek kikiáltott, egy másik által egyedinek mondott megoldás a bankok betéteit jelöli ki a terhek hordozására. Teszi ezt azután, hogy a ciprusi parlament nem volt hajlandó megszavazni a bankbetétek különadóit és kamatadóit. Akkor egyszerűen töröljük a betétesek pénzének akkora hányadát, amennyi a bankok talpra állításához kell.
Megtoldják még egy hangulatkeltő fél mondattal, hogy úgyis többségében orosz oligarchák az érintettek, akikért nem kár. A magyarok által többszörösen megszenvedett kettős mérce Cipruson diadalt ül. Az EU a saját, irányelvekbe foglalt jogi normáit sérti halomra. Mi lesz ezek után a magánvagyon szentségével? Biztonságban lesznek-e ezt követően a bankokban elhelyezett betétek bárhol az EU területén, ha a ciprusi megoldás példaértékű, vagy az elvonás bárhol és bármikor megismétlődhet? Hol tartsa a polgár a pénzét? A párnahuzatban?! A példaértékű ciprusi megoldás azzal is jár, hogy odavan a tőkék szabad áramlásának szabadsága is, hiszen árgus szemű bizottságok adnak engedélyt vagy tagadják meg azt, a maradék bankbetéteket még lejáratkor sem fizetik ki, hanem kényszerből továbbra is a bankban tartják. Vajon eszükbe jut a tanult offshore-lovagoknak, hogy Luxemburgban a bankok ereje nemcsak nyolcszor – mint Cipruson –, hanem több mint hússzor akkorák, mint a helyi GDP? A felelősök megjelölése sem a válság kezdetén, sem most nem történt meg, de a show megy tovább. De meddig?
Boros Imre – Magyar Hírlap
Hunhír.info