Nem hiszem, hogy szép országunkban él olyan ember, akinek még nem gyűlt meg a baja a bürokráciával. Ha valamit a bürokraták nem akarnak elintézni, ne adja az ég, az ügyfél – mert az vagy – nem produkálja a döntéshozó által önmagának vindikált udvariassági procedúrát meg is nézheted magad. A Te ügyedből soha sem lesz semmi. A jogszabályt Ők írták és mindig van apró betű!

Ezért aztán célszerűnek látszik a minimum „Tekintetes” vagy „Méltóságos” esetleg „Fényes tekintetű” megszólítás. A bürokratát a tartalom nem érdekli csak a forma. Keres egy az ügyhöz közelítő jogszabályt – a mérlegelés gondolkodással járna és az fárasztó számára – annak alapján dönt, sőt eligazít elég gyakran, hogy mit tehetsz, ha nem tetszik fenséges, igen megfontolt, legalább 3-4 jogszabályra támaszkodó döntése.

Ha jobban a mélyére nézünk e csoda-jelenségnek, eljutunk eredetéig. Az eszemmel, képességeimmel soha nem lesz hatalmam, méri önmagát reálisan az irodakukac! Tehát egy dolgom van, olyan szabályt teremteni ami hatalomhoz juttat. Ennek egyik legprimitívebb módja kiírni az ajtóra a munkaidőn belüli 1-2 órás nyitvatartást. Az egész szervezet igazodjon hozzám, ÉN vagyok a főnök, jelzi a kiírás.

A másik tápláló erő a bizalmatlanság. Ez már magasabb szinten jelentkezik! Nehogy eldöntsék megyei szinten azt amihez csak ÉN adhatok engedélyt itt a minisztériumban!

Így alakult ki, hogy rendeletben szabályozott módon, családi vagy közösségi rendezvényekre kölcsön adható katonai sátorhoz minden esetben külön miniszteri engedély kellett. Átfutási ideje a szolgálati úton 1,5-2 hónap. Ezért aztán komoly apparátusnak lett munkája. A helyi parancsnok minden gond nélkül adhat parancsot az életek kockáztatásával járó feladatokra, de egy nyomorult sátrat szabályozott formában nem adhat kölcsön.

Hasonló bürokratikus élményeim közül szeretnék néhányat közkincsé tenni.

Horvátországi táborunkban, boszniai munkahelyeinken nem volt ritka a napon mért 45-50 fok körüli hőmérséklet. Ivóvízként mindenütt palackozott víz állt rendelkezésünkre. A tároló helyéről – hűtőkocsi, hűtőkonténer – kivett víz legfeljebb 1,5-2 órán át volt iható, utána esetleg kezet mosni vagy teavíznek volt alkalmas. Minden 1,5 l vízből talán 0,5 l töltötte be hivatását, a többi elveszett.

Gyors számítás, – ennyi ember ennyi víz, ennyi nap – eredménye több százezres veszteség havonta. Minden táborban, illetve minden munkahelyen – aggregátorról – biztosított az elektromos energia ellátás.

Mindezek alapján igénylés Budapestre, kérünk 8 db 50 l-es hűtőszekrényt.

Néhány nap múlva logisztikai főnökünk megkapta a választ. Kérésünk nem teljesíthető, mert a 110 l-es hűtőhöz képest az 50 l-es 1 literre számított ára több mint kétszeres!

Rögtön adódott a kérdés: És akkor 110 l-est küldenek?
Nem! Mert azt meg nem igényeltünk!

Nem volt kisebb kaland a WC-papír ügy sem.

Minden szükséges fogyó- és nem fogyó anyagot hetenként kellett igényelni, amit heti két alkalommal Kaposvárról indított konvoj szállított ki. Ebbe az ellátási rendbe tartozott a WC-papír is.

Ezt a raktárt – tisztító szerek, mosógépek, centrifugák, szőnyegek, papírok, stb. – egy rendkívül ügyes, megbízható szerződéses őrvezető kezelte.

Egy alkalommal kissé lógó orral jön hozzám, jelezve, hogy nem jött meg az igényelt papír.
Megnyugtattam, telefonálunk az elmaradás miatt és a következő szállítmánnyal itt lesz.
Sajnos nem így lett! Közben a táborban, már elfogyott az összes szalvéta majd a papír zsebkendők, és már feldarabolt újságot is láttam.

Tudván azt, hogy egy dugulás elhárítás kérése nem csak több ezer dollár, hanem ebben a háború utáni környezetben a megszervezése sem egyszerű. Nem beszélve arról, hogy a kieső időben, ami esetleg több nap is lehet, mit csinál ez a közel 300 ember.

A pénzügyi szolgálatnál, számítva valamilyen katasztrófa helyzetre, zárolva volt néhány ezer dollár.

Kiadtam az intézkedést, pénz van, irány a közeli kisváros ahol már volt valamilyen ellátás, vegyetek WC-papírt. Két órán belül 70 egy-két dollárért hoztak fél teherautónyit a hiányzó papírból.

A baj akkor kezdődött amikor pénzügyi ellenőrzést kaptunk. Kiderült, hogy legalább öt jogszabályt, előírást megsértettem, veszélyeztettem a pénzügyi tartalék biztonságát, semmibe veszem az érvényes jogszabályokat.

Hát ilyen ez a bürokrácia!

Minden nap jogszerűen küldtem a katonáimat fel nem robbant lőszerek közé a romok eltakarításánál. Jogszerűen kockáztatták életüket a téli, jeges hegyi szerpentinek járhatóvá tételénél, jogszerűen merültek búváraink 8-10 C0-os vízbe a merülésre alkalmatlan ruhában, jogszerűen kerültünk fegyveres etnikai összecsapások kereszttüzébe és még ezerféle kockázatot vállaltunk parancsra.

Ez mind jogszerű, de 70 dollárt elkölteni a nélkülözhetetlen papírra, az komoly normasértésnek számít! Honnan veszi a bátorságot erre egy beosztott parancsnok?!

Tián József – Hunhír.info