”A Kanadába „menekült” jogvédő, Mohácsi Viktória pedig azzal indokolta Marian Cozma kézilabdázó kivégzését, hogy előtte „biztos cigányozott”. Tiszta sor. Ha valaki cigányozik, azt meg lehet ölni – körülbelül ebben a tőmondatnyi információban merül ki a hazai „jogvédelem” elmúlt huszonöt éve.

Rossz lehet amnéziásnak lenni, de talán ennél is rosszabb, ha valaki szándékosan nem akar emlékezni, és készakarva kirostálja az agyából az előítéleteit romba döntő információkat. Ez juthat eszünkbe arról a tegnapi közleményről, amelyet a rasszizmus elleni küzdelem világnapján négy „jogvédő” szervezet adott ki.

Az Amnesty International, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), az Európai Roma Jogok Központja, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda állítása szerint a kormány többször hangoztatta, kiáll minden hazai kisebbség védelmében – ennek ellenére eddig nem tette meg a szükséges lépéseket a hatósági munka javításáért. Amnestyék speciális képzést szorgalmaznak a jogalkalmazóknak, továbbá hatékony adatgyűjtési és monitoringrendszer kiépítését. Emellett tudni vélik, hogy „a hivatalos statisztikai adatoknál jóval több gyűlölet-bűncselekmény történik, a rendőrség azonban gyakran nem ismeri fel a rasszista motivációt, illetve nem megfelelően minősíti az ilyen eseteket”. Dörgedelmük magyarul: kevés a gyűlölet-bűncselekmény, ezért fölfelé kellene kozmetikázni a statisztikákat. Miért? Tán mert ha így mennek tovább a dolgok, ilyen kevés a rasszista támadás, okafogyottá válik a rakatnyi „jogvédő” csoport létezése, s elapadhat az őket lélegeztetőgépen tartó apanázs. Cudar helyzet! Mivel Pintér Sándor belügyminiszter – az intelmek ellenére – várhatóan nem toldja majd meg pár nullával a számsorokat, szegény TASZ és vidéke keveset tehet. Marad a jól bevált riogatás, uszítás – az sem könnyű.

A közlemény egyetlen konkrétumot sem említ, amin kár csodálkozni, lévén az elmúlt három esztendőben a kisebbségek kárára egyetlen valamirevaló „gyűlölet-bűncselekmény” sem történt. A legutóbbi ilyen szomorú eset a hat cigány honfitársunk halálával járó sorozatgyilkosság volt, annak már jó négy-öt éve; a mészárlást az akkori Gyurcsány–Bajnai rezsim titkosszolgálatainak lelkes – vagy inkább: lelketlen – asszisztálása mellett hajthatták végre. Érdekes, a „jogvédők” akkori tiltakozó közleményei nem a kormány bűnös mulasztásairól, hanem kizárólag a szélsőjobboldali veszélyről szóltak.

Na, de mi van azokkal az áldozatokkal, akik nem cigányok, mégis a származásuk miatt vertek, gyilkoltak meg? Ők nemhogy egy közleményt, még egy nyikkanást sem érdemeltek ezektől a szervezetektől. „Mit képzelsz magadról, büdös magyar, hogy mersz bejönni a mi utcánkba, itt a cigányok az urak!” – hangzott el azon bűnözők szájából, akik kis híján agyonvertek egy főiskolás fiút 2009-ben. „Öld meg a magyart!” – ordította lincselő férjének Horváth Dezsőné, miközben a többiek véres húsgombóccá rugdosták Szögi Lajost Olaszliszkán. A közelmúltban megfojtott Bándy Kata gyilkosa pedig arról beszélt: „Szóval én ezt úgy gondoltam, hogy ő azért nem akar, mivel cigány vagyok, vagy valami ilyesmi.” A Kanadába „menekült” jogvédő, Mohácsi Viktória pedig azzal indokolta Marian Cozma kézilabdázó kivégzését, hogy előtte „biztos cigányozott”. Tiszta sor. Ha valaki cigányozik, azt meg lehet ölni – körülbelül ebben a tőmondatnyi információban merül ki a hazai „jogvédelem” elmúlt huszonöt éve. (Ráadásul egyik áldozat sem cigányozott.)

És ha valaki „magyarozik”? Oda se neki! Amnestyék magasról tesznek rá, hogyan ütik-verik a magyarokat Kárpátalján, Délvidéken, elveszik az állampolgárságukat felvidéki magyaroknak – mindez nem téma számukra. Üdítő kivétel volt a másik oldalon Tamás Gáspár Miklósnak a szerb nyelvre is lefordított nyílt levele, aki felszólította a szerb miniszterelnököt, hogy vessen gátat az etnikai terrornak. Szóval hiába írta egyik transzparensére a Fidelitas, hogy „Amnesia International”, amiért a nemzetközi brigád nem foglalkozik a magyarverésekkel. Ez nem amnézia. Ez gyűlölet.

Pilhál Tamás – Magyar Nemzet

Hunhír.info