A fősodratú média ingerküszöbét is elérte a Hunhír.info egyik egyik olvasójának szemfüles felfedezése, amelyben a Szlovák Nemzeti Újság egyik múlt évi cikkében megjelent kegyetlenül magyarellenes, kegyeletgyalázó, és 15 millió magyar érzékenységét brutálisan megsértő irományra hívta fel az az internetes világban kutakodók figyelmét. N. Tibor ugyanis közzétette azt a tudósítást, amely Kerný D. Dusán tollából “Ki kell kergetni az irredenta kalmárokat és elvakult nacionalistákat a kassai dómból – Az egyház fölhívása: Vigyétek Rákóczit Magyarországra” címmel, illetve alcímmel jelent meg a szélsőséges lapban. A firkász idézte a vélelmezhetően galíciai kordé húzogató felmenőkkel is rendelkező Takács Alajos katolikus kassai érsek szavait, aki szerint el kell takarítani a szent szlovák földről Rákoci Frantisek földi maradványait. Az ügybe belekeverték a gúnyhatáron innen és túl élő kirekesztők a Jobbikot is. Nagyon reméljük, hogy a párt nemzetpolitikusai méltó választ adnak az elmebeteg gyűlölködőknek, hátha valami eljut belőle csökött agyukig.

“A keletszlovák metropolisban már nem akarják tűrni, hogy a szlovák történelmet megszállja (okkupálja) a mostani nacionalista magyar politika. Az intézmények nem lépnek föl a mindenféle magyar zászlós rohamosztagok betörései ellen Kelet-Szlovákiába és a kassai Szt. Erzsébet-dómba – ezért az egyház rákényszerül, hogy maga védje meg a szent földet. A Szent Erzsébet ünnepségen hangzott el a fölhívás, hogy vigyék el Rákoci Frantisek maradványait Kassáról Magyarországra
“Fölhívok minden egyházi és polgári intézményt, hogy kezdjenek tárgyalásokat … szívesen odaadjuk és jobb barátok és szomszédok leszünk. Ámen” – ezzel a szavakkal fejezé be fölszólalását Takács Alajos érsek…”

Közöljük a tót? szennylap a fentiekhez kapcsolódó másik történelemhamisító, hazugságoktól hemzsegő, brutálisan magyargyűlölő firkálmányának teljes fordítását:

“A székesegyház nem olyan célokat szolgál, amely nem elfogadható a hívő emberek számára, és nem az a hely, ahol nacionalista és irredenta hangulat uralkodhat, mintha egy másik állam – a magyar állam – tulajdona lenne.

Az egyház így lett az utolsó biztosíték: hisz a kassai érsekség, mint Szentszék jött létre, az egyházmegye összhangban van az államhatárral, és a székesegyháznak tagadhatatlan a szlovák szuverenitása. Állást foglalunk a Matica slovenská mellett abban, hogy a székesegyházat ne használjuk politikai célokra. Itt nemcsak a magyar hívőkről van szó, és nemcsak arról, hogy ez nem egyezik meg a római katolikus egyház és a kassai érsekség elveivel. A lényege a mítoszteremtés, amely ellentétes a történelemmel, ellentétes a jószomszédi együttéléssel, amit azzal a céllal tesznek, hogy felélesszék a valóság elemeit nélkülöző Nagy-Magyarország mítoszát.

II. Rákóczi Ferenc földi maradványai az 1906-os évben lettek áthozva Törökországból – tehát abban az időszakban, amikor csúcspontját érte az erőszakos magyarizáció. Azért esett a döntés Kassára, mivelhogy ez a város volt a Habsburg-ellenes felkelések központja – 1604-től 1711-ig hat ilyen felkelésről beszélhetünk.

PUSZTÍTÁS ÉS HANYATLÁS

A felkelők, akiknek nagy részét szláv parasztok alkották, a török csapatok segítségével elfoglalták Kassát. A felkeléseknek köze volt a reformációhoz és a rekatolizációhoz, főként Szlovákia részein zajlottak, ugyanis a mai Magyarország területét, amely a Magyar Királyság része volt, a törökök szállták meg. Szinte az egész mai Szlovákiának sok vérontást és pusztulást okoztak. A Trencsén melletti Tornyoson 1708 augusztusában zajlott a legnagyobb csata, ahol Rákóczi vereséget szenvedett, s ahol több ezren estek el. Természetesen voltak a külföldi uralkodók – Svédország, Franciaország, Szilézia – által támogatott győztes felkelések. Ezek nemcsak a mai Kelet-Szlovákiára vonatkoztak.

HATÁRMENTI DEMONSTRÁCIÓK

II. Rákóczi Ferenc gőgös nacionalista magatartása és demonstratív visszaélése a mai magyar hazafiság leple alatt elfogadhatatlan. Csehországban nevelkedett, Kölnben nősült, latinul beszélt. Csak felnőtt korában tanult meg magyarul, majd a háborús vereségek után török száműzetésbe menekült. A magyar iskolai neveltetés szempontjából is érthetetlen a szláv lakosság kizárása a magyar történelemből. Mindemellett a szülőház – a Borsiban található kastélyocska – egész környéke Tokajig, a mai Sárospatak – amint erről a Ján Kollár műve a Slávy dcéra tanúskodik, majd Ján Komenský, aki itt tanított – tele volt szláv településsel.

Rákóczi és bujdosótársai földi maradványainak áthelyezése Kassáról Esztergomba nagylelkű ajánlat. Lehetővé teszi magyar szomszédainknak azokat az akadálytalan megemlékezéseket, ahogyan a fasiszta Horthy tengernagy esetében is tették. Így legalább nem történnek nacionalista és irredenta események a kassai székesegyházban, majd örök időkre vallási célokra szolgál, s ez majd megakadályozza a nemzeti és állami feszültséget és történelmi félreértéseket.

A Matica slovenská támogatja a közös magyar történelmi emlékek felújítását. Így például a nagysárosi Rákóczi vár felújításán is részt vesz, amely Rákóczi életútjának a része volt, akárcsak az ukrán Munkácstól kezdve a mai magyar Sárospatakig, és ezzel támogatja mindazt, ami a történelmünkben közös – tehát „uhorské“ és nem kizárólag magyar.”

A cikkekre a napokban cuppant rá a magyarországi Népszabadság biztosan száz százalékig tót, s nem galíciai származású tudósítója, aki egyből felhasználta a magyargyűlölő Takács vérlázító szavait a Jobbik elleni hisztériakeltésre: “A nyugalmazott érseket leginkább az a népes csoport háborította fel, amely tavaly késő ősszel, a Jobbik bonyhádi szervezete és Morvai Krisztina szponzorálásával érkezett Kassára, Árpád-sávos zászlókkal. Az altemplomban a szlovák rendőrök beszámolója szerint nacionalista dalokat énekeltek, és engedély nélkül helyezték el a Nagy-Magyarország térképét ábrázoló talapzatot. Incidensre végül nem került sor. Az Új Szó emlékeztet arra is, hogy évekkel ezelőtt Vladimír Meciar regnálása idején a pozsonyi kulturális tárca olyan ajánlatot akart tenni Budapestnek, amely szerint Magyarországra szállítanák II. Rákóczi Ferenc és a késmárki evangélikus templomban eltemetett Thököly Imre földi maradványait. Cserébe főleg a dualizmus idején a mai Szlovákia területéről Budapestre és Esztergomba jutott műemlékeket kérték volna. Az ötletet akkora felháborodás fogadta, hogy rövidesen elvetették.”

Arról nem mi tehetünk, hogy az sms-ben elférő szlovák történelem egyetlen relikviával, a haramia Janosik fokosával büszkélkedhet, mint egyetlen historikus emlék. Az a brutális történelemhamisítás, amelyet a “tótok” identitászavaros képviselői elkövetnek viszont már jóval túlmegy a gúnyhatáron. Egy összefabrikált műállam bohócainak inkább azzal a történelmi ténnyel kéne foglalkoznia: a trianoni területrabláskor nem merték megkérdezni a tótokat, hogy elfogadják-e Csehszlovákia létrehozását, mert attól tartottak, hogy Magyarországhoz akarnak továbbra is tartozni. Történelmi tény, hogy a dicsőséges Héjjas Iván vezette rongyosaink felvidéki szabadságharcát egyértelműen támogatták a jó tót atyafiak a cseh megszállók ellen.

Koldus Kálmán – Hunhír.info