Magyarországon e nap különös jelentőségű, hiszen ekkor ünnepeljük a magyar kultúra napját annak emlékére, hogy 1823-ban ekkor írta meg Kölcsey Ferenc a sokszor nemzeti imaként is emlegetett Himnuszunkat. Vajon mi lehet az, s egyáltalán lehetséges-e még olyan valami, amit e ragyogó verssel kapcsolatban még nem írtak meg? A konkrétumok tekintetében nyilvánvalóan nincsen már új, de az összefüggések tekintetében természetesen vannak fehér foltok – esetleg elfeledett történések.
A szerző, kölcsei Kölcsey Ferenc (1790-1838) adatai ismertek: költő volt, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, illetve a Kisfaludy Társaság tagja.
Tényleg: mit is tudunk a Kisfaludy Társaságról, erről a maga idejében ugyancsak híres-rangos társaságról?
Nos, az egyletet Kisfaludy Károly (1788-1830) barátai és írótársai hozták létre néhány évvel a jeles költő, drámaíró és festő halála után Pesten, eredetileg azzal a céllal, hogy gondozzák néhai társuk összes műveinek kiadását, illetve hogy emlékművének állítsanak neki. Aztán – ne feledjük: a reformkorban járunk – a társaság egyszeriben mintegy kinőtte önmagát: fontos irányítója lett az irodalmi ízlés fejlesztésének s a hazai szépirodalom támogatásának: a havonkénti felolvasó ülések az irodalmi élet legfontosabb eseményei közé tartoztak.
A kisfaludysták figyeltek fel például Arany Jánosra, aki be is került a társaságba, s ő fedezte fel Madách Imre Az ember tragédiája című alkotását, sőt: stilisztikai és helyesírási változásokat is eszközölt a művön… Az ötletadó alapítók: Bajza József, Bártfay László, Helmeczy Mihály, Toldy Ferenc, Stettner György, Vörösmarty Mihály írók, és Bugát Pál, Forgó György, Szalay Imre és Waltherr László tudósok voltak, de bármily ellentmondásos, mégis több az alapítók száma.
A társaság 1837-ben megalakulván, Fáy Andrást választotta igazgatójává, Tóth Lőrincet jegyzőjévé.
Egy másik forrás a következő 16 nevet említi: Bajza József, Bártfay László, Csató Pál, Czuczor Gergely, Dessewffy Aurél gr., Helmeczy Mihály, Jósika Miklós báró, Schedel (Toldy) Ferenc, Stettner (Zádor) György, Szalay László, Szenvey József, Szontagh Gusztáv és Vörösmarty Mihály. Egy újabb forrás még Kölcseyt is alapítónak mondja, de még Kovács Pált és Tomori Anasztázt is említi.
Megannyi nagyszerű ember, láthatjuk. A Szózat atyját, Vörösmarty Mihályt aligha kell bárkinek is bemutatni, Bajza, Fáy, Jósika vagy Toldy Ferenc is ismerős bizonyára sokaknak – de kíváncsian várom, hogy ki merné föltenni a kezét, ha Kovács Pálról vagy éppen Tomori Anasztázról kérdezném…
Nos, vegyük elő Tomorit. Tomori (Theodorovits) Anasztáz (1824-1894) mérnök, református főgimnáziumi tanár, a magyar tudományos és művészeti élet híres támogatója, az MTA levelező tagja volt. 1854-ben anyai nagybátyja Baranovszky Miklós halálával hatalmas örökséghez jutott: vagyona nagy részét a tudományok és művészetek támogatására fordította. Új drámák megírására pályadíjakat tűzött ki, irodalmi vállalatokat, rászoruló művészeket támogatott, szobrokat emeltetett.
Az Akadémiának tízezer forintot hagyott matematikai művek díjazására, de emellett ő tette lehetővé, hogy Shakespeare összes műveit magyarul kiadhatta a Kisfaludy Társaság.
A belvederi Apolló szobrának ércmását a Magyar Nemzeti Múzeumnak hagyta, amely ma is a parkban található. No, csak mondom: lám-lám, mennyi felfedezni való adódik Kölcsey Himnuszának születésnapján – magához a költőhöz (is…) kötődően.
Mészáros Sunyó – Hunhír.info
Hunhír.info