Na, akkor ez is megvolt. A Megvezetett Birkák és Sárga Csillagosok kasztja megtöltötte a Kossuth teret. Pár éve a Hanukát rendelték oda Szentestéhez, pimaszul felverve a belváros csöndjét. Most, egy elég népes, egyébként más miatt elégedetlen tábort megcélozva, az Élet Menete névre keresztelt világháborús múltú zombi-hisztéria meresztette ki mocskos karmait a kereszténység egyik jelentős ünnepére, advent első vasárnapjára.

A más olvasatban Szeretet Ünnepére, Krisztus születésére várakozva gyújtjuk ilyenkor meg az első gyertyát az adventi koszorún akár fogalmazhatni úgy is, Saint Saint-Exupéryvel szólva: “ünneplőbe öltöztetni a szívünket.” A Hanuka (Chanuka) rikoltozóinak mi sem természetesebb, hogy a rájuk egyébként is jellemző otromba gőggel abba rakják szellemi és érzelmi ürüléküket, ami a mi számunkra szent.

Egyébként is, ha már itt tartunk. Mi is a Hanuka? A nagy francokat vallási ünnep az náluk. A győzelem ünnepe, amit aztán rabbi-kaftánba öltöztetve legalizálnak mostanában. És ha győzelem, hát az bizony feltételezi a háborút is. Anélkül nem szokott az ilyesmi születni. Háború van. Az bizony. Nem is akármilyen. Gázában, csecsemőket, még gondolkodásra sem serkent kisgyereket sem kímélve hullanak a gyilkos bombák, rakéták. Felégetve, elpusztítva mindent ami az Emberrel kapcsolatos. Ezt a legújabb kori gyalázatot a jó érzésű emberek persze hogy nem tudják szó nélkül, rezzenés nélkül eltűrni. De akik valóban így érzik, azok nem vonulnak utcára párt-lobogóikkal, meglovagolva a lehetőséget, hogy a közelgő szavazások kapcsán újfent hirdessék: itt, e kis hazában minden olcsó. Legfőképp az Ember…

Nagyon jól jöttek így aztán a gázai események kampányolás céljára is, de ami még gyalázatosabb: a másik oldal részéről a szimpátia, a gyilkolás igenlésének hirdetésére is… Utóbbiakon persze nem csodálkozunk, hiszen a zsigerből jövő otromba pökhendiség nem idegen tőlük, sőt…
Kérem alássan: gyermekek legyilkolása mellett szimpatizálni egyenlő a részesség hitvallásával! Ezt a provokatív igehirdetést pedig eszközül használni akár erőből politizáláshoz több mint gusztustalan és felháborító… Nem mennék bele faji, rassz-jegyek körüli fejtegetésekbe, mert ugye azt ők örömmel fogadnák. Mindössze annyit jegyeznék itt és most meg: a gázai gyalázatból gyökerező hazai Nagy Sárga Lufi felpumpálása nemes egyszerűséggel: gyalázatnak minősítendő. Legalább akkora gyalázatnak, mint ami most a keresztény emberek, a kereszténység ismételt megcsúfolásával egyenlő.

Lehet itt akármibe csomagolni ezt az egészet. Cigánykerekes zászlókkal, sárga csillagos parlamenti hisztériával. Akit egy kis időre rabul ejt, vagy elkápráztat is ez az egész, idővel azért csak rájön: nincs itt másról szó, mint újabb politikai trükközésekről. És, megkockáztatom: vétkes, sőt bűnös ebben bármelyik oldali párt, ha kilóg a szőrös láb a takaró alól, és nagyokat rugdal az ellentáborba, tetten érhető kampány-célzattal. Annak a bizonyos hatmilliónak a lassan tizenkét-milliónyi kár térítettje pedig sunyi vigyorral formálja képére lassan mindennapjainkat is. Harpagon csengő aranyait Solomon Berkowitzcal, vagy Weisz Izsákkal karöltve számolgatja, magyarosra honosított nevüket csak a libák gágogása árulja el esetenként.

Közeledvén az Ünnep, a Központi Asztalos jár majd csak jól megint, nála aztán teljesen mindegy hogy hét ágú vagy kettős kereszt az ácsolandó köztéri installáció. Tegnap ezrek töltötték meg a Teret. Egy részük egyfajta önkielégítéskét kitűzve a Nagy Sárgát, más részük a Walesa-tól lopott szolidaritás jegyében azt a kormányt bírálni jött oda, amelynek tagját azért szónokként ünnepelte.

“Elterelő hadművelet” is akadt azért, mint már lassan megszokjuk. Mostanában egyre inkább divattá válik, hogy az ilyen-amolyan maszlaggal beindított (manipulált, kézi vezérelt) ezres megmozdulások ellenpontjaként (vagy inkább kontrasztját növelendő?) magukat “nemzetinek” valló (egy részük valóban jó szándékú, tisztességes és őszinte ember, más részük viszont? Ehh, hagyjuk…) csoportok is összejönnek. Mi sem természetesebb, hogy hadseregnyi rendőr által felügyelve kettős “eredményt” is elérve. Miközben egy jóízű, hangos szellentést sem engedhetnek meg maguknak, a “millás”-ok és szimpatizánsaik körében jókora rettenetet okozhatnak. Na nem ők, hanem az őket vigyázó rendőr-hadsereg látványa… Az átlagember csak a nagy rakás “kéket” látja, és mi is jön le neki ebből? “Aki(ke)t így kell őrizni, azok ajjaj, de biztos nagyon veszélyesek, joggal kell tőlük rettegnünk!” – gondolhatják. Nagy túrót. Ők, mindegy minek vagy kinek a kezétől vezérelve, a rendezvény vége előtt valahogy “találnak egy másik célt” – és masíroznak a helyszínről. Jó erős rendőri jelenléttel megspékelve, jó nagy feltűnést keltve, ami a lényegesebb: a konfliktus-helyzetet megszüntetve… Ki van ez találva, talán nem is mezei amatőr által…

Mielőtt befejezné a tollforgató, ki kéne még térni egy másik érdekességre: Kezdjük talán azzal, hogy ha egy mellényen “security” felirat van, akkor az fel kéne hogy tételezzük: legális, bejelentett, regisztrált biztonsági céget képvisel…

A cég nevének jól láthatóan ott kéne lenni felvésve a mózesi mellényre. Mert itt olyanokról volt szó, tekintve a megbízót. Hát, itt név, szám egy bolhafingnyi se volt… Aztán: biztonsági cég alkalmazottjának lenni: kamarai tagság, szakvizsga stb. kell. Hogy ez követhető legyen, kitűzőt kell hogy viseljen az alkalmazott, névvel, cégnévvel és így tovább… Hát, itt hiába kerestünk volna ilyesmit. A 2006-os ősz képe derengett fel, a sok anonim mellényt, viselőiket nézegetve… Kinek és hová dolgozhattak? Még az ilyenkor hagyományos mazsihiszes embléma sem volt látható…

Más viszont igen. “Kiemelő 01, jelentkezz!” recsegte az egyikük kezében az adóvevő. Hát, kérném szépen: ez rendőrségi hívójel… Aki sűrűn jár tüntetésekre és kénytelen hallani az egyébként titkosított (hehe) rendőrségi forgalmazások bömbölését, annak ismerősek az ilyen rádiós azonosítók… Akkor most hogy is van ez? Civilnek álcázott, jelzés nélküli “biztonsági őrök” – rendőrségi rádióval? Hm…
És az már csak hab a tortán, hogy ezek a “titkos állományú” sárga mellényesek ruházat, megjelenés netán szag (ha nincs fityma, az állítólag más testszaggal is jár) alapján döntötték el, ki mehet tovább és ki nem? Nem érdekelte újfent őket (már megszokottá válik ez is) se MÚOSZ-igazolvány, sem más sajtóorgánumé… Na persze, amelyik jobbra fekszik a térképen a Dohány utcától… Ja, és az a szintén csak létszámot növelő szép számú civil, akik valamelyik hallás-centrum készülékeit tesztelték éppen…

Érdekes így ez az egész, ha összefoglaljuk… Provokatív, vallás-gyalázással is egybekötött össznépi ajvékolás egyik oldalról, vérszegény, erőtlen (talán inkább kihagyható lehetett volna) ellen-tüntetősdi, persze szigorú felügyelet alatt. A média még ma is harsog az egésztől… A közösségi oldalakon víz helyett is ez folyik a csapból… Az embereknek van mire odafigyelni, van mivel foglalkozni, van mit megvitatni… Miközben, sunyi módon Solomon Berkowitzék ismét bejelentették a cigaretta, az üzemanyagok, és még egy rakás cikk áremelését… És még ki tudja hogy mit. Amit egyelőre észre sem veszünk, hiszen van mivel foglalkozni.

Azért az adventi koszorút nem kellett volna leköpni… Azt azért még sokan tisztelik. Többen, sokkal többen mint a tegnapiak. Csak ők nem mennek ki a térre…
És tán nem is felejtenek.

p. Francesco – Hunhír.info

(A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.)

p. Francesco – Hunhír.info