Az elmúlt napokban az egész izraeli média beismerte az úgynevezett Felhőoszlop Hadművelet kolosszális vereségét. A jobboldali Ynet azt írta: ”A Hamasz talpra állt és szinte minden fronton nyert…. A palesztinok erősebbek mint valaha, miközben a zsidó állam kitárulkozott, mint egy neurotikus és impotens vezetőség által kormányozott impotens, depressziós, mániás kollektíva.”

A napokban Gáza népe komoly izraeli támadásoknak volt kitéve. Több Hamasz vezetőt és fegyverest gyilkoltak meg, és még sokkal több palesztin – ártatlan civilek, bébik, gyerekek, nők és öregek – vesztette életét. Gáza mégis ünnepel, együtt a Hamasz vezetőkkel, akik még sose voltak népszerűbbek.

Szóval, itt van egy érdekes jelenség, ami figyelmet érdemel. Az összecsapások alatt a gázai fegyveresek több, mint 1500 rakétát indítottak Izraelbe. Ezek a rakéták hat halálesetet és csak csekély anyagi károkat okoztak. Legalábbis katonai szemmel nézve, ez messze van egy nagy eredménytől. És mégis, a gázaiak ünnepelnek. Vajon, boldogok volnának az izraeliek is, ha azt kéne megtanulniuk, hogy az ő rakétáik közül 1500 csak ilyen kis hatást tud elérni? Van nyugati hadsereg amelyik elfogadná ezt az eredményt ilyen áron? A válasz egyértelmű NEM. De a palesztinok eksztázisban vannak. Hogy miért?

Mert tudják, hogy megnyerték a csatát, és most meg akarják nyerni a háborút. Nem azért nyerték meg a csatát, mert megöltek hat izraelit – valójában akkor is megnyerték volna, ha egyetlen izraelit sem bántanak. Azzal nyerték meg, hogy sikerült eljuttatniuk egy üzenetet Izraelbe, a világ összes zsidójához és az egész világhoz.

Évek óta azt magyarázom, hogy a palesztinok rakéta háborúját üzenet küldésnek kell látni:
“Izraeliek! Lopott földön álltok! Elloptátok házainkat, falvainkat, földjeinket, gyümölcsöseinket. Körbezártatok minket szögesdróttal. Betoltatok minket a sivatagba. Éheztettek és gyilkoltok minket politikai ambíciótok érdekében. Ez a rakéta egy üzenet számotokra. Gondoljatok ránk, aztán nézzetek a tükörbe. Ami elég, az elég.”

Hat évtizeden át, az izraeliek semmibe vették ezt az üzenetet. Körbevették magukat gettófalakkal
és égboltjukat körbezárták egy Vas Kupolával. De, most, hogy Tel Aviv támadható, Izraelnek és az izraelieknek szembesülniük kellett saját bűneikkel.

Az elmúlt két napban, az egész izraeli média beismerte az úgynevezett Felhőoszlop Hadművelet kolosszális vereségét.Tegnap, a jobboldali Ynet azt irta: .. A Hamasz-nak sikerült a figyelmet Gázára irányítania, minden politikai párbeszéd központjává tette.” Úgy látszik, a legerőszakosabb izraeli kormánynak nem sikerült se a Hamasz-t, se a palesztinok lelkét összetörni. A palesztinok erősebbek mint valaha, miközben a zsidó állam kitárulkozott, mint egy neurotikus és impotens vezetőség által kormányozott impotens, depressziós, mániás kollektíva.

Ha a cionizmus tényleg azért létezik, hogy a zsidó diaszpórában kialakult gettó félelmet ellensúlyozza, hogy biztossá tegye: zsidók ”soha többé” nem lesznek ”vágóhídra hajtva,mint a birkák”, akkor a múlt héten Netanyahu, Barak és Liebermann bebizonyította, hogy a félelem a zsidó kultúrának egy öröklődő betegsége.

Mint minden kötekedő, ők is a hatalom megszállottjai, de mikor ellenszegüléssel találják szemben magukat, hitvány hősködésük azonnal eltűnik. A beszéd adhat egy rálátást arra, ami a leginkább hiányzik belőle. A beszéd elárulhatja azt, amit inkább elhallgatnánk. De a beszéd gyakran tévútra is vezethet, hazugságokból rakja össze a narratívát. És ezek az ”igaz hazugságok” megmutatják a tudatalattit. Például mikor a zsidó ”anti”-cionisták a zsidó humanizmusról és egyetemességről prédikálnak nekünk, akkor nyilvánvalóan hazudnak, de ezzel vágyakozásukat is kifejezik egy
igazi erkölcsi rendre saját kultúrájukban. És hasonlóképpen, mikor Izrael magát a ”Közel-Kelet
egyetlen demokráciájának” nevezi, vajon nem azért teszi, mert Izrael nagyon szeretne egy olyan igazi demokrácia lenni? Más szóval: sokszor beszédünkkel eláruljuk miből van a legnagyobb hiányunk, mi az ami igazán hiányzik és amire vágyunk, de nem ismerhetjük be magunknak. Mikor Netanyahu úgy döntött, hogy a legutóbbi mészárlásnak a Felhőoszlop nevet adja, valójában önmaga és népe előtt próbálta álcázni a tényt, hogy ő impotens, és a felhő valójában egy nagy rakás hazugság, ami arra való, hogy szégyenét eltakarja.

Izrael és az izraeliek imádnak ”elrettentő erejükről” beszélni – izraeli tettekről, amelyek elrettentik a palesztinokat és az arabokat még a zsidó állammal való szembeszegülés gondolatától is. Sőt, az egész izraeli kül- és belpolitika erre az erőre épül. Izrael szereti magát szomszédjai aggodalmainak gyökereként látni. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért lett Izrael megszállottja a nukleáris bombák és más tömegpusztító fegyverek felhalmozásának. És magyarázatot ad Iránnal szembeni politikájára és a palesztinokkal szembeni brutális viselkedésére is.

Az izraeliek pont azért megszállottjai az ”elrettentésnek”, mert mélyen belül tisztában vannak a sebezhetőségükkel. Az izraeliek pont azért fanatikusai az ”elrettentésnek,” mert tudják, hogy mikor a lökdösődésből verekedés lesz, ők maguk valójában erőtlenek. Most megmutatkozott kik is ők valójában: egy önző, elvhajhászás által széttöredezett társadalom. Az izraeliek tudják, hogy valójában nagyon is puhányok.

A minden izraelire jellemző közös melankóliára az igazi énjükkel való elkerülhetetlen találkozásuk ad magyarázatot. Ahogy a Ynet beismeri, szinte minden lehetséges vonatkozásban vereséget szenvedtek. Társadalmuk megmutatkozott meztelenségében és képzelt összefogó kötelékeik viccnek bizonyultak. Izrael óriási, technikailag fejlett hadserege ellenére, a Hamasz vezetősége, együtt Gáza népével, végig folytatta ellenállását. Az irgalmatlan légitámadások ellenére, egész, az utolsó pillanatig, a Hamasz egyfolytában lőtte ki rakétáit, ezzel emlékeztetve az izraelieket milyen a mindennapi élet
Gázában. Mikor úgy tűnt, hogy az izraeli légierő elkövetett mindent, amire képes volt, (de csak keveset ért el), az izraeli kormány még behivott 75,000 tartalékost, azt remélve, hogy intézkedése megadásra fogja kényszeríteni a Hamas-t. Tévedtek, megint.

Ismail Haniah pontos képet adott a kialakult helyzetről mikor invitálta az izraeli tartalékosokat, hogy próbálják ki szerencséjüket és lépjék át a határt. Izrael csak állt ott,letolt nadrággal – és hidd el, nemi szerveik tömeges látványa nem volt egy szép kép.

Az impotenciától való félelem nem az ágyban kevésnek bizonyulástól való félelem, inkább a tudatalatti lidércálom, hogy mindenki körülötted mondja a hátad mögött, hogy kevés vagy az ágyban. Az izraeliek most nem csak kénytelenek beismerni maguknak saját impotenciájukat, hanem annak is tudatában vannak, hogy mostantól fogva egy arrogáns, gyáva és önmagában semmire sem képes barbár bandának nézik őket.

Mire tisztán látható lett, hogy az Oszlop félig se fog felállni és a Felhő nem tudja eltakarni a szégyenteljes igazságot, Netanyahu, Barak és Liebermann, csak úgy, mint az egész izraeli társadalom rájött arra, hogy Izrael elrettentő ereje semmit se ér – mert a palesztinokból elszállt a félelem.

Gilad Atzmon publicista – Nagy Britannia

Fordította: Magyar László – Huinhír.info – Ausztrália

Hunhír.info