A magyar ember világéletében szimbiózisban él. Ez a képessége lelki, effektív intelligenciájából fakadó tulajdonsága. Globálisan a büblosz teremtésmítoszában a magyar a NépSzellem problémaformájában lelhető fel. Ez jelenti azt, hogy az aranyborjút állító, materiális erőbálványt emelő nép egy krisztusi-sorsvállalást tagadó fajtaként: felelősségkötelmű teremtmény karmikus abszolútumaként van jelen a paradoxonban.
Sionon ennélfogva valójában az emberi mivolta válik kérdéssé. A választott nép státusza tehát fajta-megítélésén, fajta-önvédelmén, emberi képességén és készségén múlik. Ez annak a tipikus népnek a problémaformában való megjelenése, amely mégis a Sionon jelenlévő, embersorsvállalást igazoló,a megváltás tervében krisztusi sorsot vállaló, sportszerűtlen materiális túlerőnek ellenálló hívő(hű) isteni nép. Méltó és felelősséghordozó teremtmény, abszolút értelemben EMBER. Szenvedéstörténetében Isten célját teljesíti be, legyőzve a halált is. Nem lehet sátáni ura a matéria ereje, tehát nem lehet soha a “halál fia”. Helytállása révén abszolút értelmében Jézus várandó újszövetségese, az ember maga. Ezért emberség formában a közösségi viszonyában bizonyított jellempróba kiállása folytán:-emberiségnek, Isten Népének, egységben közösségformájú, abszolút alanynak minősül. E minőségét tehát a jelenben küzdelemmel mindig bizonyítania kell, emberségét meg kell őriznie.Őrző. Ez a szimbiotikus, de genetikai önvédelme érdekében új szövetség kötését mindig sajátosan vállaló, s e hagyományt hordozó-horda Isten saját képére teremtett emberképét mindig fenntartja. A magyar bármikor, amikor másokkal szövetségre lép, de ha fuzionál is,- mindig megőrzi azt, hogy magyar. Megfigyelhető, hogy a magyar mindig megmarad magyarnak. A népvándorlások során bázishordozó,a vele rokonná váló közösség sorsát irányítani képes, antik:(homo mensura értéket előre vetítő), másokért is felelősséget vállaló készsége tetten érhető.Együttlét-tudata nem más, mint genetikai őserejének hordozója. Az együttélés léttudatában élő Magyar, mint Nép-Szellem- egyedülálló problémamegoldó képességet, lét-problémaformát, de velejáróan probléma reagálást jellegzetesít, mert annak megoldását kieszközlő, népmesevilágában is találékony nép. Létfennmaradásának ez a kötelme és motivációs feltétele.”Mert különben halál fia vagy”- figyelmeztet a mese. Amennyiben tehát emberségi közösség tudatának lét problémaformája felvetődik akár szétválasztással, de annak egybevágó megoldási hitele nem nyer megvalósítást a történelem egyes fázisaiban, -úgy közösségi genetikai jellegét illetően és sajátosan egyedülállló, hasznos együttélési képessége szintjén támadottá válik. Ez esetben saját genetikájának élő-ható mivolta raktározott, időzítésszerű, ősi, sejtemlékezet szintjén pillanatszerűséggel való feltörése várható a tudat-lét probléma megoldáskövetkezmény alapján. Jelenleg ezt a történelmi pillanatot éljük. Ha a mieinkkel nem tudunk együtt élni,akkor a mi szimbiózisunkra nem képes,azonban hamis emberképpel bennünket átlényegíteni akaró asszimilánsok matéria értékcentrum felé koncentrálása a tudat-létünket veszélyezteti, azzal, hogy felkínálja emberi minőségünk élettelen-tárgyi degradálódásának alkuját. Jelenleg Nép-Szellemünk ebben az ontológiai, Teremtésgyökerű, sorsválasztásra rámutató problémaformában van jelen. Csak az élőnek van sorsa, qvázi az ember nem lehet sorstalan. Az embernek sorsvállalónak kell lennie. A magyar ember küldetése a sorsvállalás és nem a sorstalanság!
A magyar ember ősvallása szerint egyetemes Isten-teremtmény hitben foganva élt. A Koppány által átvett őshit lényege az ember önmaga magas számú(7) erő reprodukciójának Teremtőhöz kötődő fluidja.A magyar ember ellenségképében megjelenő “hét”-közösségi tudat-lét problémaforma,lévén, hogy egyébként maga a magyar NépSzellem a törzsszövetségi egység hétszeres(hét folyó völgyében köttetett), egységerejű legyőzhetetlenségét példázza. Így magyarként csak a testvérség egységállapotában maradhatunk fönn. Azonban semmilyen áldemokratikussággal operáló, de valójában burkolt indivídumfókuszú ideológia nem adaptálható, amely olyan csoportérdek alá rendel bennünket, ahol nem szerveződnek be, hanem kirekesztődnek a hasznos együttélés eredeti, alanyi gyakorlati perspektívaelemei. Amiatt dől meg ez a manipuláció, mert a felelősségkötelmű szerves egység nélkülözni fogja eredetének, illetve létrejöttének meghatározó összetevőit. Ez esetben közösség helyett közönség verbuválódik. Ha nincs példakép, akit tudattalanul is követünk, akkor valójában nincs erős, aki maga köré vonzza és természetből építse a rendet. Amennyiben valóban humán közösségteremtő motivációval szerveződik egy preferált hivatású csapat, akkor törvénycentrált célmeghatározás által képes az érzelmi indulati feszültség kontrollerejét mozgósítani az öntörvényűekben is. A közösségtől elválaszthatatlan értékek és motivációk adják az ember vezérképét, amely csak úgy jöhet létre, hogy az ideák és az ösztön összhangban, azonosságban vannak, erkölcsi metafizikájában nyilvánul meg láthatóan. Emberségünk természetességét egyéniségünk őserejében örömmel és szentségként való tisztelni. Hazug szó az, hogy meg kellene tagadni önmagunkat. Így maradtak a magyarok objektíve tudat-létükben átalakíthatatlanok, meggyőzhetetlenek, vagyis emberek. Amennyiben agymosottnak tűnnek valamikor is, akkor problémaformában jelenik meg a szellemük. Ez azt a kérdést is jelenti, hogy öntudatánál, vagyis magánál van-e a magyar ember. Ilymódon csakis fiziológiai szinten befolyásolható a tudata,a fizikai valóságával egyszerre. Ez a fizikai célpontú, egy bástyára irányuló ostrom- manipuláció folyik most.Tudják, hogy csak így kezdhetik ki a magyar agyat. Ha morfogenetikailag támadják népünket, akkor a magyar- a magyar családlélek értelmében az együttlét, egybetartozás, testvérség effektív állapotának fenntartásával maradhat védett, az is marad!!! Gondoljunk tehát abba bele, hogy fizikai bomlasztással, genetikai szintűvé emelt fiziológiai életfeltétel-kényszerekkel, egymás elleni teljesen tudatos és koncepciózus gerjesztéssel, társadalmi megosztással kívánnak bennünket a kóma, tudatvesztés, cselekvőképtelenség állapotába átkódolni. Félnek a magyarok agyától, de szimbiózisa a világ számára nélkülözhetetlen. Ha nem tartunk ki tudatos kötelezettségvállalással s egyben konstruktív konszenzusteremtésünkkel az egység kötelező célja mellett, a közösséghiány lét problémája megtámadja az agyunkat, adapterrel vezeti el belőlünk a kohéziós erőt fenntartó találékonyságunkat. A magyarnak egyetlen ellenségképe van: tehetetlen önmaga. A magyarok esetében most tehát azért különösen nagy a tétje a társadalmi rétegek, csoportok egymásnak ugrasztásának, mert bennünket ezáltal átgenetizálnak-még csak nem is ösztönállattá, hanem antikrisztussá (rohadt kígyóvá). A székelyek Csaba vezérszavában kapták ezt a kötelmüket, hogy együtt maradjanak. A Koppányon keresztül reánk hagyományozott “embernek maradni vallás” hűen megőrizni,”koponyába vésni”, stabilizálni és reprodukálni hivatott az ember teremtett tulajdonságait, morfogenetikai determinánsait. Őshitünkkel erre különösen kell ügyelnünk az emberiség szempontjából is. Csak akkor maradhatunk emberek, ha magyarnak maradunk.
Ferenczi Zsuzsanna
A publicisztika rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség véleményével.
Hunhír.info