A Jobbik október 23-án meghirdette a 2006-os generáció programját, melynek lényege, hogy helyrehozza mindazt, amit a magát rendszerváltónak nevező ’89-es politikai elit elmulasztott, és a valódi változás helyett csupán a csillagcseréhez asszisztált. Ennek a folyamatnak egyik neuralgikus pontja a Bős-Nagymarosi vízlépcső megépítésének elmulasztása, illetve a már meglévő létesítmények visszabontása a Horn-Kuncze kormány idején. A liberális ellenzéknek nevezett uralomváltók “rendszerváltó nosztalgiája” akadályozta meg a Duna magyarországi felső szakaszának vízrajzi rendezését, és tették lehetetlenné az olyan környezetvédők, mint például a Juhos László vezette Reális Zöldek tevékenységét, akik a beruházás megvalósítása mellett komoly szakmai, politikai érveket hoztak fel. A Jobbik ledönti a tabut, Vona Gábor pártelnök és Kepli Lajos, a párt szakpolitikusa ezen a szakterületen is meghirdette a valódi rendszerváltás programját.
Kepli szerint miközben hazánkat évről évre váltakozva sosem tapasztalt árvizek és aszályok sújtják, aközben a Jobbikon kívüli teljes politikai elit homokba dugja fejét és álmegoldásokkal próbálja elkendőzni az egyre súlyosabbá váló problémát, mely a teljes magyar társadalmat sújtja.
A politikus hírportálunk kérdésére összefoglalta: Mára odáig jutottunk, hogy 22 évvel az un. rendszerváltozás után, ha valaki szakmailag támadhatatlan érveket hoz fel a vízügyi beavatkozás elkerülhetetlenségének alátámasztására, azt kommunista nosztalgiával vádolják meg a Soros György emlőin nevelkedett ’89-es liberális körök, akik a Szigetköz katasztrófájának tevékenységükkel maguk is okozói voltak. Holott a valóságban folyóink szabályozásának gondolata a reformkorból eredeztethető, a Dunai vízlépcsők megtervezésére pedig Horthy Miklós adott utasítást a két világháború között. Ezek után a sötét ’50-es években Gerő Ernő mereven elutasította a beruházás megvalósítását.
A hetvenes években, a Kádár korszakban megköttetett a nemzetközi szerződés Csehszlovákiával, de már néhány évre rá szívesen kihátráltak volna belőle a szocializmus akkori elvtársai. Ehhez kapóra jött a rendszernek a ’80-as években alakuló, liberális értelmiségiekből álló fővárosi zöld mozgalmak egyre erősödő hangja, melyek azóta sem bizonyított ál-környezetvédelmi érvekkel próbálták a beruházás megkezdését megakadályozni. Mivel azonban ez a gyenge érvrendszer kevés muníciónak bizonyult a szerződésből való kihátrálásra, kénytelen kelletlen megkezdték a megvalósítást a ’80-as évek végén, osztrák pénzből, osztrák kivitelezőkkel, akiknek végül 3 milliárd schilling kártérítést kellett fizetnünk a ’90-es évek elején. A beruházás megvalósulása esetén utólag, árammal fizettünk volna nekik az elvégzett munkáért, így azonban se vízlépcső, se pénz. Ezért a hazaárulással felérő döntésért a mai napig senkit nem vontak felelősségre.
A „vízlépcsőt vagy demokráciát” hamis jelszava mögött felsorakozott Soros-pénzen kinevelt reform ellenzékiek pedig a vízlépcső beruházást trójai faló-ként használva a környezetvédelem álarca mögé bújva átmentették a régi rendszert az „újba”, mentesítve a szocialista vezetőket az országnak okozott felbecsülhetetlen kár miatti felelősség alól.
Az Antall-kormány el nem évülő bűne volt végül a nemzetközi szerződéstől való egyoldalú elállás, amelyet óriási sikerként értékeltek akkoriban, azonban mára bebizonyosodott, végzetes hiba volt. A liberális zöldek az utolsó pillanatig nevetségessé tették azt, aki arra figyelmeztetett, hogy a szlovákok egyedül is befejezik majd a beruházást az un. „C” variáns megépítésével, papírtigrisnek nevezték az elképzelést. Óriási pofonként nemzeti ünnepünkön, 1992. október 23-án a frissen megalakult Szlovákia Dunacsúnynál elterelte a Duna vizét a Bősi üzemvíz csatornába, ökológiai katasztrófát okozva a víz nélkül maradt Szigetközben és a Mosoni-Duna ágban. A liberális ’89-es politikai elit azonban még ekkor sem nyugodott meg, három évig megakadályozták a Dunakiliti fenékküszöb megépítését, teljes pusztulásra ítélve a Szigetközt, hogy a hágai perben majdan jobban érvelhessen a magyar fél az ökológiai katasztrófa, mint kimentő ok mellett. Mindezzel több bűncselekmény mellett véleményünk szerint hazaárulást követtek el, amiért megint csak soha senki nem lett felelősségre vonva. Sőt, a mai napig ez a politikai elit uralkodik az országban, ezért nincs továbbra sem megegyezés 15 évvel a hágai bírósági ítélet után sem. Az ítélet szinte minden tekintetben elmarasztalta Magyarországot a szerződéstől való egyoldalú elállás miatt, és kötelezte hazánkat a Szlovák féllel való megegyezésre. Északi szomszédaink azóta is teljes győzelemként élik meg az ítéletet, a Bősi vízerőmű pedig a magyarok felett aratott győzelmük nemzeti zarándokhelye azóta is. Mi pedig itt maradtunk víz nélkül, erőmű nélkül, felbecsülhetetlen ökológiai kárral, milliárdos költségekkel és a mindezt győzelemként interpretáló ’89-es politikai elittel a nyakunkon – fogalmazott a politikus.
Hírportálunk egyik külső munkatársa jelen volt azon az eseményen 1995 tavaszán, amikor az SZDSZ uralta vízügyi tárca államtitkára, Hajós Béla engedélyt adott a nagymarosi körgát elbontására, és ezzel a döntéssel a szociálliberális kormány megpecsételte a vízlépcső magyarországi szakaszának sorsát. A vízlépcsőpárti környezetvédők nem fejthették ki szakmai álláspontjaikat a létesítmény hasznossága mellet, hiszen a kormány uralta médiában ilyen hangoknak nemigen lehetett helye. Az akkor még a Fidesz holdudvarához tartozó legendás Esti Hírlapban jelenhettek meg csak olyan írások, amelyek nem a liberálisok nézetét hirdették ebben a kérdéskörben is.
Hírportálunk úgy látja, hogy a cigánybűnözés tabujának ledöntése után a vízügyi, környezetvédelmi,és gazdasági szakterületen is történelmet írhat a Jobbik Bős- Nagymaros kérdéskörének ismételt megvitatásával, és a helyzet megoldásával. A párt most szakmai vitát kezdeményez, és már nem rakódhat rá a problémamegoldásra a bukott liberálisok politikai lobbitevékenysége. A kételkedőknek, a liberális mákonytól mérgezetteknek csak annyi: a Trianon előtti Magyarországon teljesen természetes volt a vízlépcsőzés. egyik legrégibb ipari műemlékünk, a Rábán máig működő az ikervári vízi erőmű is ezt jelképezi, de még olyan vadvizeken sem jelentett gondot, környezetrombolást a visszaduzzasztásos módszer, mint jelenlegi határfolyónkon, a Pinkán. Hírportálunk maximálisan támogatja a Jobbik javaslatát, hogy szakmai, lobbiérdekektől, politikai ráhatásoktól mentes szakmai vitákon ütköztessék az érveket, és tegyék ismét élő vízi világgá a Csonka-Magyarország egyik legnagyobb, de lassan elpusztuló természeti kincsét, a Szigetközt.
Koldus Kálmán – Hunhír.info
