Sopronban, a tipikus “nyugati” településen, a hűség városában megtartott időközi választáson nyert ugyan a szoci jelölt, a térség kormánypárti képviselője, Firtl Mátyás mégis amiatt izgult a szektaportálon, hogy “míg Kelet-Magyarországon a Jobbik az MSZP-től, addig Sopronban leginkább a Fidesztől vesz el szavazatokat, így a Jobbik egynyolcados eredménye közrejátszhatott a Fidesz vereségében, „erre kell koncentrálni az elkövetkező időszakban”.
Súlyos szavak, s nem azért fontosak, mert egy viszonylag ismeretlen fideszes politikus látszólag egy helyi kérdéskört akart megvilágítani. Azért súlyos a mondanivalója, mert az időközi választásokon Sopronban, a polgárvárosban erősített a Jobbik, és ez politikai kommunikációs, stratégiai jelzéseket is közvetít a nemzeti radikálisok számára. Így már a legfinnyásabb pántlikás értelmiségiek sem mondhatják: könnyű nekik, előhúzzák a cigánykártyát, és a hazánkat fenyegető cigánybűnözés mértéke miatt már bent is csücsülnek a Parlamentben. A kormánypárti képviselő által is megerősítetten: a Jobbik olyan politikai környezetben is tud erősíteni, ahol a lakosság iskolázottsága, az élő hagyományai, a Nyugat-közelség adta több évtizedes kulturális és információs előny is jelen van az ország elmaradottabb településeihez képest. Vélelmezhetően a soproniak, pont településük adottsága alapján is jobb helyzetben vannak az ismeretanyag megszerzése területén, mint mondjuk a keleti végeken élők, hiszen úgy sétálnak át Ausztriába tapasztalatot szerezni a “fejlett Nyugattal” kapcsolatosan, hogy nem is tudják már, melyik ország területén járnak, és ezért is rendkívüli jelentőséggel bír, hogy az itteniek körében erősített, sőt a Fidesz vetélytársává fejlődött a Jobbik.
Sopront nem fenyegeti annyira a cigánybűnözés, mint az elmaradottabb régiókat, (noha az utazó cigánybűnözők, lomisok nekik is gondot jelentenek) és a munkanélküliség sem sújtja őket brutális mértékben, hiszen aki akart dolgozni, az már régen talált magának melót Ausztriában. A szocilista időket leginkább azok a beköltözött, korábban jómódú falusiak sírják vissza, akik a termelő szövetkezetek virágkora idején saját maguk is az átlagosnál jobban éltek a háztáji gazdaságaiknak köszönhetően. A polgári örökség a nemzethez való ragaszkodás gyökerei a vasfüggönyös időszakban is megmaradtak, ráadásul az elzártság csak a fizikai való formájában jelentkezett, hiszen a nyugati hatásokról a szabad utazás általánossága előtt is értesülhettek az ausztriai kommunikációs csatornák segítségével. Tisztábban “jött” az osztrák tévé, mint mondjuk a magyar.
Mindent összevetve logikusan az következhet a fentiekből, hogy a város lakói a Fidesz által sugallt, visszafogottan magyar, mások érzékenységét előtérbe helyező képhez ragaszkodnak. Mégis, a Jobbik tört előre. Sopron esetében nem lehet az ország bizonyos területeket érintő problémáival magyarázni a helyzetet, inkább az a dolgok nyitja: a soproni polgár megfelelő ismeretanyag birtokában választ, és az általunk annyiszor ragozott Fideszen túli politizálást részesíti előnyben.
Amikor egy politikailag érettebb réteg számára kevés, amit a Fidesz nyújt a nemzetpolitikai kérdések megoldására, akkor a soproni példa alapján ott van a Jobbik. Az az erő, amely le is veri a lécet, ha kell, nem csak beszél róla. Biztos, hogy a látványelemekkel színesített, a nemzeti érzelemre ható rendezvények, mint például a Rongyos Gárda emléknap is hozzájárultak a párt sikeréhez, de emellett a lakosság politikai érettségét, saját “nyugatos” tapasztalatait és tisztánlátását látom a soproni jobbikos siker hátterében. Jelzésértékű lehet ismét a párt kommunikációs szakemberei számára.
Országos viszonylatban egyértelmű, hogy a rend, a nyugalom, a békés, biztonságos élet az alapszint, viszont régiós lebontásokban az adott terület adottságaihoz mérten lehet súlyozni a párt által felvetett, és általa megoldást is nyújtó kérdéseket. A hűség városában biztosabban hangsúlyosabb a nem leszünk gyarmat, a Magyarország a magyaroké, mit mondjuk a miskolci Avas esetében az akkor is van cigánybűnözés. Adott időben, adott helyen a jobbikat, az egyértelműbbet, a markánsabbat.
Koldus Kálmán – Hunhír.info
