Az úgynevezett pozsonyi csata évfordulóját ünnepeljük a napokban. Történészeink szerint a csata 907. július 3-7. között zajlott. A helyszín azonban nem Pozsony, hanem Ennsburg várának környéke volt. A Nyugat ellenünk fordult és a második visszatérés (honfoglalás?) után jó tíz évvel végleges elpusztításunkra készült. Százezer fős sereget gyűjtöttek össze ellenünk. Zászlójukon a felirat: ,,elrendeljük… a magyarok kiirtassanak”.
A magyar sereg durván negyvenezer főből állt.vezére Árpád és fiai, Tarhos, Üllő, Jutas.
A Dunától északra Luitpold 50.000 fővel, délre a folyótól Ditmár érsek 45.000, a hajóhadat kb. 10.000 fővel Sieghardt herceg vezette.
Seregeink az első nap a hajóhadat gyújtották fel, illetve megfúrták őket. Így a Duna két partján elhelyezkedő hadtestek egymást nem érték el.Összeköttetés, utánpótlás nélkül maradtak. Július 4-én és 5-én Ditmár érsek seregét bekerítették és felmorzsolták.
Hatodikán éjjel a harcosok bőrtömlőket erősítettek lovaikra és átúsztattak a Dunán. Hajnalban megsemmisítették a germán sereget. A közelben állomásozó tartalék csapatot is megtámadták, a királyt is menekülésre késztették.
Meghalt Luipold, Ditmár érsek, két püspök, két apát, tizenkilenc gróf. Sajnos mi is nagy árat fizettünk a győzelemért. Árpád három fia, Tarhos, Üllő és Jutas halálos sebet kaptak. A csata után nem sokkal Árpád is elhunyt.
A győzelem nem volt hiábavaló. Több, mint száz évig idegen ártó szándékkal magyar földre nem tette lábát. Miért nem tanultunk a csatáról? Mohácsot mindenki ismeri, de a győztes csatáinkat nem. Vesztesnek lettünk beállítva, pogánynak, tudatlannak. Ezért is fontos, hogy megismerjük múltunkat. Legyünk büszkék elődeinkre. “Minden nép annyit érdemel, amennyit megtart magának!”
Sárközy Csaba – Hunhír.info