…S hogy ilyenkor mindig felrémlik Bergman 1977-es Kígyótojásának egyik legrémesebb jelenete. Amikor a „híres” berlini kabarék egyikében nyílik az ajtó este, és belép néhány német ifjú. Nagyon szőkék, nagyon kék szeműek, és horogkeresztes karszalagot viselnek. Odafent a színpadon javában zajlik a műsor…
Épp’ a német história, a német legendárium, a német mondavilág és hőstörténet nyáladzó, üvöltő kiröhögése folyik. Mint minden este, azokban a híres berlini kabarékban. Épp’ Tristan szellentget a színpadon, Izoldát pedig hágják hátulról. A nagyon német ifjak egy darabig nézik a „műsort”, majd halkan érdeklődnek, hol a tulajdonos. S a kérésre megjelenik a tulajdonos. Egy nagyon zsidó férfi – Bergman szándéka szerint épp’ annyira zsidó, amennyire németek az ifjak. Kérem, vegye le a szemüvegét – szól halkan a német ifjú. A zsidó tulajdonos leveszi. S ekkor a német ifjú megfogja hátul a fejét, és pépesre veri az arcát a bárpult szélén. Majd a döbbent csendben ennyit szól udvariasan a publikumnak: Jó szórakozást, hölgyeim és uraim!
Bayer Zsolt
Hunhír.info