Huszonegy évvel ezelőtt, 1991. május 4-én helyezték örök nyugalomra Mindszenty József esztergomi érseket az esztergomi főszékesegyház prímásainak sírkápolnájában. Ekkor tért meg végleg hazájába a száműzött hercegprímás, akinek a nevét hosszú évtizedeken át jószerével kiejteni sem lehetett magyar földön. A temetésen én is jelen voltam. A szombati Mindszenty-zarándoklatra készülődve akkori élményeimet elevenítem föl.
Az esztergomi temetés előtt két nappal Mariazell vett búcsút a prímástól. Köztudott, hogy a mariazelli kegytemplomban volt az 1975-ben elhunyt prímás ideiglenes nyughelye. A száműzött bíboros végakarata volt, hogy itt temessék el, s „ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltba”.
Idézem Mindszenty mariazelli sírfeliratát:
„Született Csehimindszenten 1892. március 29-én, pappá szentelték Szombathelyen 1915-ben, négy év múlva zalaegerszegi plébános, majd 25 év múltán veszprémi püspök, 1945-ben pedig esztergomi érsek, Magyarország bíboros hercegprímása.
Helytállt Istenért, Egyházért és szenvedő népéért. Az elnyomó hatalom kétszer vetette fogságba; 1949-ben pedig életfogytiglani börtönre ítélte. Bilincseit 1956-ban a felkelt nép verte le. Miután a szovjet erőszak leigázta az országot, 15 évig az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségén kapott menedéket.
Engedelmességből vette magára a számkivetés nehéz keresztjét, s aggastyánként lett a világban szétszórt magyarság hű pásztora és igaz atyja.
Meghalt Bécsben 1975. május 6-án.”
1991. május 2-án a mariazelli kegytemplom oltára elé vitték Mindszenty prímás érckoporsóját. Kora délután német, majd késő délután magyar nyelvű gyászmise keretében búcsúztatták a holtában hazatérő bíborost. A szertartáson a hazai püspökök és más egyházi méltóságok mellett részt vett többek között Kurt Waldheim osztrák elnök is. Magyarország akkori köztársasági elnöke nem volt jelen.
Másnap indult útnak a koporsót szállító menet, s este az esztergomi bazilikában vesperást mondtak az elhunytakért. Végül május 4-én, tíz óra harminc perckor az esztergomi bazilika előtti téren kezdetét vette a gyászmise.
A gyászmisén magam is jelen voltam. Hetilapomnak írtam beszámolót. Munkaadóm az utolsó pillanatban meghívót nyomott a kezembe: ezzel a „belépővel” a díszvendégek – kormánytagok és egyéb notabilitások – között foglalhattam helyet. A meghívón a név ki volt takarva, de fény felé tartva a fényes papírt megtudtam: a Kupa Mihály pénzügyminiszter nevére szóló belépőt kaptam meg. Kupa ugyanis nem jött el a temetésre, elmentem hát helyette én. Ezt a meghívót ma is őrzöm.
A temetésre nagyon sokan jöttek el, zsúfolásig megtelt a bazilika előtti tér. Én a bazilika előtti szobor mellett, baloldalt ültem, s emlékszem, közvetlenül előttem foglalt helyet Raffay Ernő, aki akkor államtitkár volt. Korabeli jegyzeteimet és a hetilapnak írt beszámolómat forgatva különös érzés fogott el, hiszen Mindszenty temetésével – akkor úgy hittem – végleg lezárult egy korszak.
A prímás temetését – mint arról a korabeli sajtó is hírt adott – kisebb vihar előzte meg: Mariazellben, a bíboros ideiglenes nyughelyén a tüntetők a temetés időpontja ellen tiltakoztak, s követelték Paskai László esztergomi érsek távozását. A kedélyek aztán lecsillapodtak, s az eredeti menetrend szerint került sor Mindszenty József hamvainak hazaszállítására. A temetés napján reggel újabb – ezúttal valóságos – vihar fogadta az Esztergomba igyekvőket: a bőséges zápor múltán borongós, szeles idő köszöntötte a zarándokokat az érseki székhelyen. A zord időjárás mintha az egykori főpásztor hányatott sorsát szimbolizálta volna.
1991. május negyedikén, szombaton – bízvást mondható – az egész ország vett végső búcsút Mindszenty Józseftől, aki hosszú belső és külső, kényszerű emigráció után tért meg végleges nyughelyére. A több tízezer hívő és érdeklődő már tíz óra körül elfoglalta helyét a kijelölt szektorokban, majd megérkeztek a gyászszertartás díszvendégei: Antall József miniszterelnök, Szabad György, az Országgyűlés elnöke mellett jelen volt a kormány számos tagja is. Magyarország akkori köztársasági elnökét – Göncz Árpádot – nem láttam a díszvendégek között. Ausztria kormányát Alois Mock külügyminiszter képviselte, a gyászmise főcelebránsa pedig Opilio Rossi bíboros, a Szentszék képviselője volt. A misén – a magyar püspöki kar tagjain kívül – részt vett többek között a krakkói, a müncheni, a zágrábi és a bécsi érsek, valamint a szomszéd országok magyar kisebbségeinek több főpásztora.
A mise kezdetén dr. Fábián János protonotárius kanonok – a Mindszenty-per egyik vádlottja és elítéltje – olvasta föl II. János Pál pápa üzenetét. Mindszenty a legyőzhetetlen evangéliumi erősség tanúja – hangsúlyozta a pápa -, aki egy nagy lelkipásztor méltóságával hordozta a fejére helyezett töviskoronát.
Ezután kezdetét vette a több mint kétórás gyászmise, amely után Paskai László bíboros érsek végezte el a temetési szertartást. A záró könyörgések után Mindszenty József történelmi nagyságát méltatta Antall József miniszterelnök, Habsburg Ottó, az Európai Parlament tagja, Miklósházy Attila, az emigrációban élő magyarok püspöke, és Merle Tamás, a Mindszenty Alapítvány képviselője.
„Magyarország négy évtizedes idegen elnyomás és diktatúra után temetésekkel, újratemetésekkel, halottakra való emlékezésekkel születik újjá” – hangsúlyozta a miniszterelnök. – „Nem véletlen, hiszen az ország újjászületése egyben emlékezés azokra is, akik életüket áldozták az elmúlt évtizedekben Magyarország függetlenségéért, nemzeti újjászületéséért. Mindszenty József hercegprímás a magyar történelem olyan történelmi személyiségévé vált, aki saját áldozatos tevékenységével hívta fel a figyelmet az egész közép-kelet-európai térséget fenyegető veszélyekre. Mindszenty József politikai nézeteivel, alkotmányjogi felfogásával lehetnek vitái a történetíróknak, de azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a magyar történelem egyik legnagyobb erkölcsi erőt adó példaképe ő.”
Mindszenty esztergomi érseki beiktatásakor Antall József államtitkár – a későbbi miniszterelnök édesapja – úgy jellemezte az új főpásztort, mint akinek „legelső tulajdonsága a lélek komolysága és a hajlíthatatlan, férfias erő”. Ezeket a jellemvonásokat emelte ki beszédében Habsburg Ottó is, Szent Gellért püspök méltó utódának nevezve Mindszenty Józsefet, aki „nemet mert mondani mind a hitleri, mind a kommunista zsarnokságnak, védte a kereszténységet, a hazát és a népet”.
Miklósházy Attila püspök Mindszenty lelkipásztori munkásságáról beszélt, hangsúlyozva, milyen szerepet vállalt a világban szétszóródott magyarság összefogásában. „Mindszenty József a magyarság megbékélésének, összefogásának, az általa óhajtott magyar jövőnek a jelképe” – fejezte be beszédét a külföldi magyarság püspöke.
Merle Tamás a Mindszenty hamvainak hazaszállítása körüli bonyodalmakról szólt, hozzátéve: ez a vita nem méltó a bíboros emlékéhez, s nem méltó az egész magyarsághoz.
A temetési szertartás a bazilika kriptájában ért véget, ahol végső nyughelyére helyezték az egykor száműzött bíborost. A sír bezárása alatti egyik ima szövegét idézem:
„Mennyei Atyánk! Szívesen fogadod híveid áldozatait, amelyeket Krisztus áldozatával egyesítve ajánlanak fel, hogy ’kiegészítsék, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, az Egyház javára’ (Kol 1, 24). Fogadd kegyesen József bíboros szolgád megaláztatásait, amelyeket földi életében a magyar Egyházért és a magyar népért ajánlott fel. Szenvedése legyen napjainkban is előtted kedves áldozat Egyházunkért, hazánkért. Hozzá csatlakozva akarunk mi is imáinkkal, áldozatainkkal engesztelni nemzetünk lelki megújulásáért. És ha szent akaratoddal megegyezik, add meg hívő magyar népednek, hogy József bíboros szolgádat egykor Egyházunk szentjei között tisztelhessük.”
Letartóztatása előtt pár nappal írta utolsó körlevelében Mindszenty József: „Világító oszlopok legyünk! Tőlünk telhetőleg, főként életünkkel, magatartásunkkal munkálkodjunk Krisztus Király országáért, amely az igazság és kegyelem világa. Az oda vezető úton nem felejtjük Tertullián szavait: bizonyos vádlók vádja nekünk dicsőség.” Ezt fogalmazta meg Mindszenty bíboros érseki címerének jelmondata is: Pannonia Sacra – azaz: Szent Magyarország.
Amikor a temetésről megírtam hetilapomnak a beszámolót, mottónak Szent Ambrust választottam:
„Semmi sem annyira veszélyes az Isten előtt és oly megalázó az emberek szemében a papban, mintha nem meri a maga igazságát szabadon, bátran hirdetni.”
Mindszenty József hercegprímás a hívők és nem hívők számára egyaránt élő példa: ő mindig bátran szabadon hirdette a maga igazságát, az Egyház igazságát. De az egykori prímás a mindenkori hatalom számára is intő jel: a hatalom birtokosai soha se tévedjenek le az igazságosság útjáról. Mert König bíboros – Mindszenty temetésén mondott – szavai ma is igazak: a meghurcolt bíboros holtában is beszél.
Szalay László – Hunhír.info