„Magyarnak lenni: Büszke gyönyörűség! Magyarnak lenni nagy szent akarat, Mely itt reszket a Kárpátok alatt.” Ezek a sorok, Sajó Sándor sorai jutottak eszembe akkor, amikor a minap megláttam egy számot Szatmárnémetiben, a Jobbik irodájában: 500!
Az elmúlt huszonkét évben persze nem volt ritka, ha egy politikusnak különböző számok láttán megdobbant a szíve. A mi számunk, a mi 500-unk azonban ott, a szatmárnémeti Jobbik irodában nem 500 júdáspénzt takart, hanem 500 embert, 500 velejéig tiszta, bátor szatmári magyar lelket.
2011 májusában, amikor a Jobbik megnyitotta Partiumban első irodáját, csak bíztunk benne, hogy ez a kis magyar sziget biztos kiindulópontja lehet a partiumi-érmelléki területi autonómiáért vívott küzdelmünknek. Várakozásunk közel egy évvel később beigazolódott. Az elmúlt hónapokban ugyanis félezer elszakított magyar testvérünk döntött úgy, hogy nem a magyarországi kormány valamely külképviseletén jelzi honosítási igényét, hanem a Jobbik Magyarországért Mozgalom EP-irodájában adja le kérelmét azért, hogy visszakaphassa azt, amiről soha le nem mondott: a magyar állampolgárságát. Ők ötszázan – miközben csonkahonban a politikai élet színe java hetente határolódik el Mozgalmunktól – tudatosan a Jobbikot keresték meg, minket tisztelve meg azzal a szándékkal, hogy összekössük azt, amit Trianon 1920-ban szétszakított. Ők ötszázan felmerték vállalni a nemzeti radikalizmust – mit sem törődve a román állam erőszakos asszimilációs törekvéseivel. Ők ötszázan bebizonyították azt, hogy igenis van értelme küzdeni az autonómiáért, van értelme az ideiglenesen elcsatolt országrészeken megnyitott magyar oázisoknak, melyek támaszt jelenthetnek azoknak, akik őrzik még magyarságukat, és segíthetnek feltámasztani azon magyar testvéreink nemzeti identitását is, akik az elmúlt évek, évtizedek alatt a mindenkori magyar kormányoktól elhagyatva nem tudtak ellenállni a beolvasztó hatásoknak.
A Jobbik sikerét természetesen nem kívánjuk elrejteni. A Jobbik sikere pozitív példaként kell hogy lebegjen valamennyi magyarországi párt előtt, legfőképp azok előtt, akik előszeretettel használják a nemzeti kifejezést. A Jobbik nekik is megmutatta, hogy őszinte és a szólamokon túlmutató gyakorlatias „határon túli” politikával igenis erősíthető a magyar identitás, és ezáltal győzelemre vihető a kárpát-medencei magyarság megmaradásáért vívott küzdelem. A partiumi magyar sziget a Jobbik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei alapszervezetinek és a párt vezetőinek példaértékű összefogásának, önzetlen tenniakarásának a megtestesülése, melyet csak ajánlani lehet mindazon politikai tényezők figyelmébe, amelyek fontosnak tartják az ideiglenesen elcsatolt nemzetrészek sorsát akkor is, amikor nem a szavazatokért megy a küzdelem, hanem Atilla királyunk unokáiért, a magyar feltámadásért.
Köszönöm Nektek szatmári testvéreim, hogy megtiszteltetek bennünket bizalmatokkal, erőt adva azokhoz a további csatákhoz, melyeket meg kell még vívnunk a partiumi önrendelkezésért, a trianoni határok ledöntéséért. Köszönöm, hogy az Európai Parlamentben képviselhetlek Benneteket, és elmondhatom a nemzetromboló hatalmaknak, hogy törekvésük kudarcra van ítélve, mert mi, nemzetben gondolkodó magyarok komolyan gondoljuk a költő Szabó Dezső szavait: „Minden magyar felelős minden magyarért!”
Szegedi Csanád
EP-képviselő, a Jobbik országos alelnöke
Hunhír.info