A zsúfolásig megtelt rendelőintézet váróján át a mentősök, egy idős, töpörödött nénikét vezetnek a röntgen rendelő ajtajához.
Az ajtón kilibbenő szépen sminkelt asszisztensnek átadják az idős hölgy papírjait. A nénike óvatosan felemeli a fejét, és csendesen oda súgja a kidekorált hölgynek:
– Nővérke, ha lehet, szeretnék hamar bejutni, mert hasmenésem van.
Erre a szóra a nővér felemelt hangon válaszol:
– A WC a folyosó végén van, balra az első ajtó!
A várakozók többsége rögtön arra kíváncsi, ki is akar itt WC-re menni. A nénike erre a jelenetre a padhoz csoszog és összehúzza magát, mint aki nem is létezik.
Közben vagy tízen már bementek a röntgenrendelőbe. Egyszer csak meghallja a nevét:
– Vargáné! Jöjjön be! – elég sokáig tartott, míg eltámolygott a harmadik ajtóig.
A röntgen orvosnő bevezette, majd mondta neki, hogy vetkőzzön le derékig. A nénike gombolgatja a mellényét, pulóverét, mire a doktornő megkérdezi, hogy segíthet-e.
Mire az idős mamit kihámozzák a sok ruhából, alig marad belőle valami.
– Tudja doktornő, én nagyon fázós vagyok. – szól a sok ruha láttán meglepett arcú
orvoshoz.
Megtörténik a vizsgálat. A nénikét a doktornő felsegíti öltözni, majd kikíséri a váró padjára.
– Mindjárt itt lesz a mentő – nyugtatgatja a doktornő a mamikát, mely beszéd közben meg is
érkeznek a mentős fiuk.
A nénikét karon fogják és elindulnak a kijárat fele.
Utánuk nézve látunk egy fiatal, életerős fiatalembert és látjuk a sokat dolgozott, élete javát már megért, összetöpörödött hazafele igyekvő nagymamát.
Reméljük, hogy a nénikének a mennyei Atya ajtaja előtt nem kell ilyen sokáig várakoznia.
özv. Gyulasi Jánosné
Hunhír.info