A forradalom sose mossa le magáról a 2006-os zavargások sarát – jelentette ki az egyik, idegen liberálisok tulajdonában lévő portáltálnak liberális szellemi koszfészke, a végre legalább papíron megszüntetett 1956-os Intézet sértődött, és ezért is vadul támadó igazgatója. A liberális igazgató sirámai nem túlságosan érdekesek, de annak jeleznek, aki hozzájuk tartozik. A többségnek viszont a 2006-os felvezetés után ott az feddő, elmarasztaló rajneri üzenet 1956 kapcsán: “A Köztársaság téri eseményről a történészek között is éles viták zajlanak. De azt, hogy a népítélet elfogadhatatlan, barbár cselekedet, komolyan senki nem vitatta”. Van viszont egy szépséghibája ennek a históriának. Bizonyára véletlenül az emberekre támadó, később a tömeg által fellógatott gyilkos ávósok többségében egy törpe, de annál meghatározóbb “identitás” gyermekei voltak.
2006 nagyon közel van, aki ott volt és végigélte az eseményeket, még most is tisztán emlékezhet minden apró mozzanatra is. Az 56-os események megélői már éltes korban vannak, elmúlt jó pár évtized úgy, hogy szinte nem beszélt róla, az igazságról senki sem, mert nem tudhatta, hogy nem ügynök, besúgó a legjobbnak tűnő barát is.
Az internet világában már más a helyzet, hiába próbálják erőltetni azt, hogy a 2006-os események az 56-os eszmének megcsúfolását jelentik. A szabadság betűit kirakó tömeg iszonyú nagyságú karhatalmi terrorral szembesült az évfordulón, saját bőrén érzékelve az akkor hatalmon lévő szoclib kormány totálisan diktatórikus valóját. Rajner ezt elfelejti, csak tankról, lángoló autókról hadovál, és előre jelzi, hogy a hatvanadik évfordulón már szó sem lesz a világmédiumokban 56-ról, csak a 2006-os csőcselék lázadásáról. Közben persze szajkózza, hogy a Fidesz áll az egész ügy mögött, hiszen szerinte rátelepedett az elszabotált rendszerváltás minden sérelmét is kiadó radikális tüntetőkre.
Rajner retteg, mert szerinte 2006 szelleme visszabújt ugyan a palackba és bármikor előjöhet. Mert ugye az ördög, meg a radikálisok nem alszanak. Rajner úgy tesz, mintha nem értené, hogy bármennyire sok hibát is követ el a Fidesz, de már ott van a parlamentben az utca hangja, a Jobbik is, és a 2006-os események átélői joggal gondolhatják: igaz, halálos áldozata nem volt a rendőr és államterrornak, de a lelkekben talán még az 56-os megtorlásnál is mélyebb sebeket okozott. Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján, a demokratikus jogállamnak hazudott csillagváltott Magyarországon ismét megtanulhatta a magyar, hogy mi az a félelem. Amikor az állam terrorizál a nevében jogállamban.
Azért ne menjünk el szótlanul Rajner pár odavetett azon mondata mellett sem, hogy a Köztársaság téren 1956-ban történtekkel kapcsolatosan azt hangsúlyozza: a népítélet elfogadhatatlan, barbár cselekedet. Miért van súlya ennek a kijelentésnek? Azért, mert nem emlékszünk arra, hogy Rajner valaha is magából kikelve ordítozott volna azon zsidók ellen, akik vélt vagy valódi nyilasokat akasztgattak az Andrássy úti fákra azután, amikor Pestet elfoglalták a véres vörös megszállók. A Köztársaság téri fellógatott gyilkosok, az ávós vezérek között viszont felülreprezentáltak voltak a túlélők.
Két szocialista képviselő, Hegyi Gyula és Havas Szófia korábban már pedzegette, hogy nem szent forradalom volt ez kérem szépen, hanem zsidó pogrom. Ilyen előzmények után a meglincselt gyilkos ávósokkal foglalkozni, kvázi bűnüket csökkenteni, maszatolni ugyancsak játék a tűzzel.
Mert már nagyon várom, mikor szivárogtatják ki a szivárogtatók: azért kellett ilyen kegyetlenül fellépni, szemeket kilőni, kardlapozni, gránátozni, könnygázazni, lovasrohamozni, egyebek, mert a rendőri csúcsvezetés olyan információk birtokába jutott, hogy a radikálisok meg a fideszesek meg akarják támadni a Dohány utcai zsinagógát…
Juhász Béla
Hunhír.info kommentár:
Hunhír.info