Ha valaki a Matesz legfrissebb jelentését böngészi, arra a meghökkentő információra bukkanhat, hogy a standokon másfél ezerrel több Magyar Nemzet kel el, mint Népszabadság – következésképp a baloldal ledolgozta a rendszerváltáskor még több százezres előnyét.
Ám ha fókuszunkat jobban kinyitjuk, azt is látjuk, hogy a balliberális napilap veszteségei ellenére (hat év alatt harmadára zsugorodott a tábora) előfizetői révén még mindig pár ezres többletet mutat fel polgári vetélytársával szemben.
A fentiek azt a churchilli tételt hivatottak igazolni, hogy jó, ha mindenki csak a maga által készített (vagy hamisított) statisztikára hagyatkozik. És hogy nem mindegy, milyen perspektívából tekintünk az Isten tudja, honnan előbányászott számokra. Mert az adatok éppúgy érkezhetnek a tények világából, ahogy a vélemények halmazából.
A Matesz-információk az előbbiekhez tartoznak, lévén ellenőrizhetőek, tényszerűek, s arról szólnak, hogy milyen újságból hány talált gazdára. A kimutatás gyengéje legfeljebb az, hogy a vásárlókról nem tudunk meg semmit, holott a hirdetők számára nem lehet közömbös, miféle fogyasztókat bombázhatnak üzeneteikkel. Ezt a hiányt pótlandó készülnek olvasottsági mérések. Magától értetődő szakmai megalapozottság jegyében.
Ahogy azt a viccbéli Móricka elképzeli.
A valóság ugyanis hajlamos rácáfolni az elméletekre. Például úgy, hogy a friss olvasottsági jelentés a 168 Órának 118 ezer olvasót mutat ki, a Heti Válasznak pedig 44 ezret, holott a két újság auditált értékesítési adatai között nem egészen háromezer példánnyi a különbség. A baloldali lap plusz 2900 vásárlója hetvennyolcezer olvasót hoz – többletként.
A Heti Válasz akkor sem jár jobban, ha adatait a Figyelőével veti össze, mert hiába ad el ötezerrel több újságot, ha velük csak háromezer olvasót talál meg. Remélhetőleg Önök értik, hogy miként. Én csak találgatok. Talán úgy, hogy a HV közönsége megannyi individualistából áll, akik jobbára csak veszik a lapot, majd maguk elől is eldugják a sifonérba. A versenytársaké viszont olyanokból áll, akik vásárlás nélkül is tömegesen olvasnak. Többnyire erdei tisztásokon.
S a meglepő jelentést adó cég még komolyan magyarázza módszertanát…
A hitelminősítők hasonló cipőben járnak. Úgy tesznek, mintha nem küzdenének hitelességi deficittel, miután a 2008- as válságra képtelenek voltak felhívni a figyelmet. Továbbra is a megfellebbezhetetlen ítész szerepében tetszelegnek. A vezető politikusok meg háborognak, önérdekűeknek, hiteltelennek bélyegezve valamennyit.
A régi világ régi módszerekkel és intézményekkel igyekszik megtartani pozícióit. Hátha minden változatlan marad.
De ez csak végjáték. A tényszámok nem hazudnak. Hiába spekulálnak velük.
Borókai Gábor – Heti Válasz
Hunhír.info