Mivel a belga az a saját állításuk szerint nem nép, ezért ők csak kalandozásaink mellékvizének tekinthetők. Akkor is, ha olcsóbb náluk sok minden, ami az élethez szükséges. De nem minden a pénz, mert a belgák ha pénzről vagy munkáról van szó, akkor nagyon bunkók tudnak lenni. Ezért legjobban Hollandiában érezhetik magukat, akik a magukfajta iga magyarországi járma alól megszabadulnak.
A magyar egyfajta különleges sorsközösséget jelent. Amit nem lehet sem megtörni, sem szétverni a szovjet katonák tengernyi erőszakával, sem pedig a globalista manipulációkkal. A magyar mindenhol tud magyar lenni. A magyarok történelmét sem lehet elvenni. A lexikális ismereteket esetleg tudják törölni – bár ez eddig nem sikerült nekik. Első látásra nem látszik túl biztatónak az, hogy 2-3 generáció múlva az akkori aktív korúak a meghamisított történelmünkről fognak csak tudni néhány dolgot. A valódiról nem. De adottak a lehetőségek, hogy elődeink tettei, eredményei megmaradjanak népünk okulására.
A magyar nép fő jellemzőit nem lehet kitörölni, mert a magyarok fő jellemzői nem e világból származnak.
A hollandok jól tudják
Bár a hollandokról elterjedt hogy takarékosak, ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy a lehető legkevesebbet akarják csak fizetni annak, aki nem holland állampolgár. Ettől függetlenül rengeteg állás közül lehet válogatni náluk. Aki dolgozni akar, bőven talál magának munkát. Némely állásokban a helyi lakosok béréhez képest nagyjából a 60 százalékát fizetik csak a vendégmunkásnak, és kezdetben a bevándorlóknak is. Ez elég az itteni szerény élethez. De különböző trükkökkel már megfelelő megtakarításokat is el lehet érni belőle.
Az egyik ilyen lehetőség, hogy nem ragaszkodunk a városi élethez, és vidéki házat bérelünk. Venni esélye sincs senkinek, sem lakást, sem házat. Egy normális lakás ára – legyen bár emeletes házban vagy sorházban – úgy egy rózsadombi villáéval vetekszik. Tehát a kóka(dt)jani-félék legfeljebb otthon számítanak tehetősnek. Hollandiában nem egy targoncás drágább házban lakik, mint ők. Jártam néhánynál vendégségben, onnan tudom.
A vidéki házakból bérelhetők között vannak egészen olcsók is. Ezeket fel kell újítani, és a fűtésüket is meg kell oldani. A tulajdonossal meg lehet egyezni, hogy a felújítást milyen áron számítja be, és mennyi idő alatt lakhatjuk le. Ezzel a módszerrel akár szert is lehet tenni egy vidéki házra. De csak akkor, ha például a gyerekünk holland állampolgár is, és jó ügyvédünk van. Magyarként nem sok esély van itt a mi fogalmaink szerint megfizethető áron lakóingatlanhoz jutni.
Ha valaki stabil, jó munkahelyet talál, akkor esetleg belevághat a banki finanszírozású lakásvásárlásba is. Ehhez viszont házasságban kell élni egy holland állampolgárral. Ám minden ilyesmit egy magyar kerüljön el, ha lehet. Még akkor is, ha ezen a módon gyorsabban nyílnak meg a lehetőségek előtte. A kezdeti érzelmi lángolás gyorsan lehűl, és utána sokba kerülhet az a néhány kellemes óra.
Ugyanis furcsa divat ütötte fel a fejét a holland magányosok (szinglik) között. Közösen hitelre lakást vesznek, aztán a férfit – aki elve idegen abban az országban – valamilyen okkal kirúgják maguktól. Ám a hitel törlesztését vonják a béréből. A bank pedig nem ereszti ott sem az áldozatát. Tehát a lakhatás kérdését másként kell megoldani. Az ilyen és hasonló csapdák kivédése is indokolja, hogy szerencselovagok helyett csapatban kalandozzunk arrafelé. Tehát a letelepedés jobbára kizárva, de nem is az lenne az igazi cél.
Ha már szó esett a fűtésről, akkor meg kell említeni, hogy a holland nem egy fázós nép. Pedig nincs túl meleg náluk. Igaz, nagyon hideg se. Viszont a hideg is másféle, mint otthon. Plusz tíz fokban már sokan csak ingben, pólóban mászkálnak, és valóban nem érezzük hidegnek az időt. De csak ha szélcsend van. Szél viszont elég gyakran fúj. Jó erősen.
A fűtést ennek ellenére szeretik mellőzni a házakból. A régebbi építésű lakásokban is leginkább utólag beépített villanyfűtéssel találkozhatunk. Az újabb építésűekben már padlófűtés van. Ha van. A fűtéshez ekkor leginkább gázkazánt használnak. Fával, szénnel nem nagyon fűtenek errefelé. Szén nincs, a fa meg kevés, és másra kell. Igaz, gázuk sincs. Ezért volt akkora gáz, amikor az oroszok elzárták a gázcsapot. Mivel az áram olcsóbb mint Magyarországon, ezért nem lesz érvágás a villanyfűtés sem.
Tehát aki a meleget szereti, az figyeljen oda, hogy tudjon fűteni. A háztulajdonosok nem mindegyike számolja be a lakbérbe a fűtés kialakításának árát, ezért érdemes már a lakás vagy ház kibérlésekor konkrét, írásos megállapodást kötni. Mert az adott szó ott sem kötelez senkit. A hazugságok tengere arrafelé is megtalálható. Egy újabb érv a csapatos kalandozás mellett.
Kerékpározni is lehet a hatalmas melegházakban. De a traktor is elfér benne
Ha valaki a mesterséges növénytermesztésben dolgozik – mert tengersok melegház van mindenfelé – akkor ő olcsón hozzájuthat a fűtőanyaghoz. Az üvegházakat ugyanis vagy gázkazánnal, vagy villannyal fűtik. A növénynevelésben használt infralámpák viszont mindenütt villannyal mennek. Ennek következményeként a gazdák kevesebbet fizetnek az áramért. (A gázért nem, de arra az államtól igényelhető támogatást kapnak.) Tehát az is előfordulhat, hogy még téli időben sem kér a gazda többet a rabszolgától a villanyért havi 50 eurónál. Ebben benne van a villanyfűtés is.
Sokat dolgozhattak rajta a mérnökök, amíg ilyen lett a paradicsom
A kalandosabb természetű fiatalok némelyike lakókocsiban él. Legalábbis egy ideig. Ehhez is ad a gazda áramot, bár a profi és biztonságos kiépítésről maguknak kell gondoskodniuk. A hollandoknál viszonylag olcsó a használt autó, a lakóautó is. De legszívesebben jurtákban lakó magyarokat látnék a búrok (boer – holland földműves) birtokain.
A paradicsom nem a földből szerzi a tápanyagot. Annyit is ér
Ha viszont csapatban megyünk dolgozni, akkor mindenütt van valamiféle szállás. Bár sok helyen a minősége kívánnivalót hagy maga után, de átmenetileg megteheti. Csak egy rövid időre. Mert valószínűleg lengyelek laktak ott előttünk, és ők alaposan lelakják a szállások többségét. Gyakran használt megoldás a vendégmunkások körében az, hogy többen bérelnek egy lakást. Ez csak addig megoldás, amíg a család is ki tud költözni utánunk. Akkortól önálló lakóhely kell.
Némelyik munkahely már berendezkedett arra, hogy a vendégmunkásait a munkahely által bérelt ingatlanokban helyezi el. Ezt köszönettel utasítsuk el ha tehetjük, viszont lakhatási hozzájárulást kérhetünk. A hollandok meg tudják oldani ennek az összegnek a levonását a nyereségből, így mindenki jól jár. Ez a megoldás akkor léphet életbe, amikor már a család is velünk van.
Lakóingatlant csak akkor tudunk bérelni, ha kapunk igazolást a munkaadónktól arról, hogy elegendő bért fogunk kapni ahhoz, hogy a költségeinket fedezzük. Ezt 3-4 havi rendes munka után kérésünkre a legtöbb gazda szívesen kiállítja. Ez után már csak egy bankszámla nyitása van hátra. Ha nem tudjuk valami okból megoldani, hogy holland banknál nyissunk számlát – mert előfordult ilyen is többekkel –, akkor a belga bankszámlát is elfogadják. Ahhoz elég egy munkaszerződés, és egy tisztességes kinézet. (A belgák a látszatra sokat adnak. Ez meglátszik az EU-n is.) Tehát takarosan felöltözve kell menni bankszámlát nyitni.
A lakhatás megoldásában már csak az a lépés van hátra, hogy kifizessük a tulajdonosnak a 3-6 havi biztosítékot. Mivel gyakran előfordul, hogy a rezsit bekalkulálva állapítják meg a lakbért, ez nem lesz kis összeg. Kb. 1,5 havi munkabérünk. Viszont cserébe együtt lakhatunk újra a családunkkal.
A bürokrácia Hollandiában is éppen olyan érthetetlen és idiótán megoldott, mint Magyarországon. A bürokrácia útvesztőiben való tévelygést és az esetleges harcokat csak kevés módszerrel lehet elkerülni. Ehhez mindenképpen szükség van évek óta ott élő magyarokra. A külföldi munkát propagáló szervezetek, vállalkozások persze azt mondják, hogy könnyű megszerezni a munkához szükséges dolgokat, de ez egyáltalán nem így van.
A munkavállaláshoz szükséges kombinált személyazonosító szám (BSN szám) megszerzése időbe telik. Az a szám adószám és társadalombiztosítási szám is egyben. A legjobb, ha olyan munkahelyet választunk első nekifutásra, ahol a munkaadónak van gyakorlata ennek az ügyintézésében.
Az ügyintézés általában úgy zajlik, hogy bejelentkezünk a hivatalba, aztán kapunk egy időpontot és akkor elintézhetjük. (Ismeretes még a SOFI szám is, de az csak rövid időre – legfeljebb 3 hónapra – történő munkavállalásra jogosít.) Amíg nincs ilyen számunk, addig – elvileg – nem dolgozhatunk.
Hollandiában nem divat a feketemunka, az inkább Dániában és Svédországban jelentős. Tehát érdemes akkor elindulni, amikor már megvannak az időpontok a hivatali ügyintézéshez, és akkor majd gyorsan munkába lehet állni.
A mezőgazdaságban divatos próbaidőre felvenni a munkást. Erre van aki fizet bért, van aki nem. Utóbbit lehetőleg kerüljük.
Ugyancsak érdemes elkerülni az olyan helyzeteket, amikor magyarországi munkaközvetítőn keresztül megy valaki dolgozni. Szinte kivétel nélkül lehúzzák az embert. Gyakran a költségeikre hivatkozva, gyakran meg nem is hivatkoznak semmire. A magyarországi toborzóirodák általában fejpénzt kapnak, és hollandiai munkaerő-közvetítőhöz küldik a jelentkezőt. Ha a holland közvetítő valamilyen más országbeli munkaközvető kihelyezett cége, akkor bajban vagyunk. Az szinte biztos, hogy semmilyen adót, társadalombiztosítási járulékot nem fognak utánunk fizetni.
Példaként álljon itt a tatabányai Eurodriverjobs és a hollandiai Flex-In példája. A cégek elsősorban gépkocsivezetőket, autószerelőket közvetítenek. Az Eurodriverjobs a közvetítés után magára hagyja idegenben az általa közvetített embereket, azt állítva, hogy semmi információja nincs a munkáról, a munkakörülményekről. A Flex-In Hollandiában és Belgiumban megkeresi azokat a fuvarozó vállalkozásokat, akiknek olcsó sofőrök kellenek, vagy olcsó autószerelők a műhelyeikbe. (Elsősorban teherautó-szerelőket keresnek.) A Flex-In egy ír cég hollandiai fiókirodája. Ebből következően a munkavállaló Írországból kapja a fizetését, és – állítólag – ott is van bejelentve. Ott fizet adót, és tb-t is. Csakhogy erről semmiféle dokumentuma nincs, amivel igazolhatná, hogy ezt ő kifizette. Egy angol nyelvű munkaszerződés van mindössze a kezében, ami viszont nem szól ezekről a dolgokról.
Egy kisebb gépkocsi-kikötő. Innen nem messze van egy sokkal nagyobb is (Zeebrugge, Belgium)
Bonyolultnak hangzik mindez? Nem véletlen. Mint ahogy az sem, hogy a Flex-In egy holland sofőrnek 17,4 eurós órabért ígér kezdetben, egy magyarnak vagy lengyelnek pedig 8,9 eurót óránként. A hollandot mindenáron foglalkoztatják, a többieket pedig akkor, ha van munka, vagy ha a holland nem akar dolgozni. Mert a hollandok időnként hetekre szabadságra mennek. Ehhez szoktak hozzá. Megtehetik, pénzük van hozzá. Ha meg éppen nem dolgoznak, akkor idejük is. A két bér között különbség elég egyértelművé teszi a helyzetet. Mivel az írországi szabályozásokat nem ismerem, csak feltételezni tudom, hogy valamiféle járulékot fizetnek az ennél a cégnél dolgozók után. Bár még nem találkoztam olyannal, akinek erről bármiféle papírja lett volna. Így hát a magányosan szerencsét próbáló munkavállalónak jó esélye van arra, hogy bajba kerüljön. Főleg ha megkérdezi valamely magyar hatóság, hogy merrefelé is töltötte az idejét.
Tehát mindenképpen csak közvetlen kapcsolattal menjen valaki külföldre dolgozni, a magyarországi munkaerő-közvetítőket kerülje el. Sok esetben akkor is így tegyen, ha holland ott a főnök. Mert ilyen is van. Munkát nem adnak, de az adatainkat tárolják. Hogy mit kezdenek vele, azt nem tudom, de valami céljuk csak van. Ha netán egy ilyen cég kínál munkát, azt esetenként arcpirítóan alacsony áron teszi. Arra persze nem lesz jelentkező, viszont jó alkalmat teremt arra, hogy az adatainkat megkapják. Két-három – nevetséges áron kínált – munkaajánlat visszautasítása után pedig már nem is keresik meg a jelentkezőket.
A holland elsősorban kereskedőnép – van közöttük bőven zsidó is –, a kereskedelemmel pedig a raktározás és szállítás szorosan összefügg. No meg ott van még a csomagolóipar is.
A raktárakban targoncákkal mozgatják a töméntelen árut, tehát targoncást mindig ezrével keresnek. Viszonylag normálisan meg is fizetik őket. Ebben a szakmában sok néger és arab is dolgozik, főleg a fiatalok. Akik sok esetben azt gondolják, hogy a sivatagban száguldoznak a lovukon, nem pedig árukat pakolnak egy targoncával. Ebből következően elég trehány munkát végeznek, és gyakori az áruk sérülése. Aki viszont megfelelően odafigyelve végzi ezt a munkát, azt a munkaadója megbecsüli. Anyagilag is. A hollandok nem kimondottan rasszisták, de ha lehet, akkor inkább fehér bőrű és alkatú munkásokat alkalmaznak.
A rakodógépek másik nagy csoportja a kikötőkben található. Számtalan kikötői rakodóhely van Hollandiában, és hatalmas – akár százezer lakosú – városok is kialakultak a nagy kikötők környékén. Tehát van hol lakni, és van hol dolgozni is.
Van ilyen munka bőven, ami magyarra vár (Zeebrugge, Belgium)
A nagy rakodódarukon, a konténereket rakodó hatalmas emelőgépeken mindig van munkahely egy magyarnak. A kommunikáció nyelve az angol, de a dutch-ot is megértik. Aki angolul és németül tud, az a kiejtés elsajátítása és az írásmódhoz történő hozzászokás után akár hetekkel már beszéli és olvassa is a helyi nyelvet.
Ezekben a munkakörökben nem könnyű csapatosan egy munkahelyen dolgozni. Viszont a kikötőhelyek egymás mellett vannak – bár egynek-egynek hatalmas területe is lehet –, így egymás közelében már dolgozhat a csapat. Valószínűleg a munkarendjük is nagyjából azonos lesz.
Egyes kikötők tematikusak. Például a zöldség-gyümölcs kikötők. Rotterdamban Fruitport-nak nevezik az ilyet. Itt előfordul folyamatos munkarend is, de a kisebb cégek reggel hatkor-hétkor kezdenek, és délután 3-4 felé már bezárnak. A folyamatos munkarendben dolgozók viszont magasabb bért kapnak.
Írtam már a halakról, mármint arról hogy meddig számít frissnek egy hal. A gyümölcsökkel sincs ez sok esetben másként. A banánt közismerten teljesen éretlen állapotban szállítják. Néha hűtőházakban pihentetik, hogy érjen valamennyire. A kereskedelembe kikerülő zöld banánokat elsősorban akkor lehet látni, amikor valamelyik ültetvényes nagyon olcsó ajánlattal lép a piacra, és ki kell üríteni valahol a hűtőházakat. Hogy fogadni tudják az új – nagyon éretlen – szállítmányt. Aki olyan hűtőházban dolgozik ahol ilyesmi előfordul, ő ugyancsak számíthat plusz jövedelemre ekkor. Viszont napokig kerülgetheti majd a zöld banánhegyeket.
A paradicsomot sok esetben szintén zölden szállítják ki a termelőtől. (Most nem arról a fajtáról beszélek, ami eleve zöld színű, és ez jelenti az érett, fogyasztásra alkalmas állapotát.) Vagy szállítás közben érik meg, vagy esetleg vegyi anyagokkal rá is segítenek az érésre. Spanyolországból például az észak-európai államoknak szánt paradicsomot hajókkal szállítják a tengeren át Hollandiába. A hajó nem egy gyors jármű, némelyik megy még 20 km/órával is. Persze vannak gyorsabbak is, azok a Super Speed 1-es nevet viselik. Tehát van idő a gyümölcs érlelésére, ráadásul a vízi szállítás olcsóbb mint a szárazföldi. A légi szállításnak pedig a töredékébe kerül.
Repülővel csak a gazdagoknak szánt terményeket szállítják. Azokat ugyanis közvetlenül a teljes érést megelőző napokban szedik le. A hatalmas ízbeli különbséget azok tapasztalhatják meg, akik a vagy elmennek azokba az országokba ahol terem a gyümölcs, vagy a sokcsillagos vendéglátás környékén találnak munkát. Egy luxushotelben (rom el)takarítóként dolgozónak lehetősége van ilyenre. Sokkal többre már nem nagyon, mert minél drágább egy vendéglátó hely, annál jobban nem szeretnek fizetni a tulajdonosok. A borravaló pedig szinte ismeretlen fogalom. Hollandiában amúgy sem szokás borravalót adni. A vendégmunkás ritkán jár olyan helyen, ahol előfordul az ilyesmi. Sem adni nem fog, sem pedig kapni. Ahol van, ott beépítik a számlába. Azon pedig a régebben ott dolgozók osztoznak elsősorban.
Visszatérve a gyümölcs-zöldség témára, abban a témakörben van keresnivalójuk az otthoniaknak is. Azt már sokan észrevették, hogy a holland vagy spanyol paradicsomoknak se íze, se bűze. Főként télen van ez így, de a hagyományos úton érleltek sem sokkal jobbak. A magyar földön szabadban termett gyümölcs sokkal ízletesebb és levesebb is náluk. Főzni is leginkább a magyar fajtával lehet, bár az Olaszországban termett paradicsom néha megközelíti ízben a magyart. A kalandozók viszont kitalálhatnak vagy meghonosíthatnak magyar fajtákat Hollandiában. Sok munka lesz vele, de ha az eredmény hasonló lesz a magyar paradicsom ízvilágához, akkor nyert ügyük van. A hollandok – mint mindenki más is – ugyanis szeretik a hasukat.
De például nem ismerik a magyar paprikafajtákat sem. Hollandiában az úgynevezett kaliforniai paprikát ismerik, és termelik is. A magyar paprika íze pedig biztosan sikert aratna, ha megfelelően van tálalva. Nem beszélve az őrölt pirospaprikáról. Egész Európában lehet már kapni őrölt pirospaprikát, de némelyik íze megegyezik a téglaporéval. Lehet, hogy tényleg abból készült. De ha elegendően vagyunk mindenfelé, akkor kóstolót adhatunk a körülöttünk élő őslakosságnak belőle. Ha jól tálaljuk ezt is, akkor a Szeged-Kalocsa-Makó vonal új lehetőségeket kaphat.
Kaliforniánál maradva, a cseresznye májusban Kaliforniából érkezik Hollandiába, majd onnan megy tovább Skandinávia felé. Az íze ugyanolyan mint a magyar cseresznyéé. (Volt lehetőségem megkóstolni.) Repülővel hozhatták, mert egészen friss volt. Magyarország viszont jóval közelebb van, mint Kalifornia.
Az biztos, hogy nem csak a magyar cseresznyének lenne helye Hollandiában. A remek magyar mezőgazdasági termékek mindegyikének helye van. De nincs helye sem a magyarországi vöröscsillagos szegfűnek, sem a magyarországi narancsnak. No és a szabad madarak klónjainak sem.
vadkörte – Hunhír.info