„Most aztán jól pórul járt a rohadt liberális. Úgy kellett a vén kéjencnek. Remélhetőleg elment a kedve egy életre a pipihústól. Jó helyre (New York legkeményebb börtönébe) került. De nem lesz már belőle szerencsére sem IMF-vezérigazgató, sem francia elnök.”
Ilyen és efféle gondolatok fogalmazódnak meg ma világszerte a legtöbb ember fejében. A média óráról órára ontja a friss híreket. Megszólalnak a hivatalos elemzők, akik nem látnak esélyt arra, hogy Dominique Strauss-Kahn legyen a francia baloldal elnökjelöltje, Sarkozy kihívója. A francia TV-ben nyilatkozhat az ügyről Marie Le Pen, akinek udvarlója (barátja? élettársa?) a választott néphez tartozik. Megbecstelenített lányok vagy anyukáik ecsetelik DSK szörnyű tetteit. A Nemzetközi Valutaalapnál már lázasan keresik utódját.
Szóval a média teszi a dolgát, minden megy olajozottan.
És ez az, ami egy kicsit gyanússá teszi nekem ezt az egész ügyet. Kicsit túlságosan is olajozottan megy minden. A média mindent megtesz azért, hogy a világon mindenki agyába berögződjön, milyen piszok alak is volt ez a DSK, és a legfőbb ideje volt, hogy eltűnjön a színpadról. Bezzeg arról hányan tudnak, hogy a spanyol nagyvárosokban ezekben a napokban komoly tüntetéssorozatok folynak?
Félreértés ne essék: Egy könnycseppet sem fogok DSK után hullatni. A világot gúzsban tartó liberális gépezet kiemelt képviselője volt. 2007-ben lett a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója. Teljes mellszélességgel folytatta a liberális gengszterek segítségnek csúfolt politikáját: Ez a politika dióhéjban így néz ki:
• A célország pénzügyi gépezetében befolyásos pozícióban lévő liberális (nálunk Fekete János) dollárhiteleket vesz föl az ország nevében az amerikai zsidó bankoktól. Természetesen a szerződéseket aláíró felek mindegyike tisztában van vele, hogy a célország sem a hiteleket, sem a kamatokat nem lesz képes fizetni.
• Néhány év múlva színre lép a segítő, a Nemzetközi Valutaalap. Úgymond segítséget kínál, azaz újabb hiteleket. Ezeknek az újabb hiteleknek azonban már feltétele van. Privatizálni (értsd: liberális kezekbe adni) a nemzetállamok létfontosságú termelőeszközeit, úgymint energiaszolgáltatás, közüzemi szolgáltatások, egyéb termelőeszközök. (A liberális lobbi tulajdonos mivolta nem minden esetben tűnik szembe rögtön. Sokszor többszörös áttételen – részesedések, befektetési alapok, stb. – keresztül valósul meg.)
• A célország nem liberális politikusait vagy lefizetik vagy fenyegetéssel rábírják a Valutaalap segítségének elfogadására. A sajtó, mindenekelőtt a gazdasági szaksajtó pedig szörnyű katasztrófa szcenáriót tár elénk, ha az adott ország visszautasítaná a Valutaalap segítségét. (Valójában a liberális lobbi számára lenne ez rettenetes katasztrófa.)
Ennek a primitív, mégis jól működő mechanizmusnak kulcsfigurája volt a közelmúltig DSK. Magamfajta gyanakvó ember számára az első néhány óra után kezdett gyanússá válni az ügy. És eszembe jutott Jörg Haider, aki 2008 szeptemberében a banki maffia megrendszabályozásának szükségességéről beszélt. Mit ad ég, négy hét múlva halott volt. Vagy Alfred Herrhausen német bankár, aki 1989-ben szentségtörő nézeteivel sokkolta a világ gazdasági elitjét. Furcsa mód, ő is épp egy hónappal az eset után lett egy gyilkos merénylet áldozata.
A DSK körüli furcsaságokhoz tartozik, hogy a rendőrség teljes mértékben a szobalány segítségére siet. Ismerve a hatósági szervek viselkedését ilyen prominens személyek megvádolásával kapcsolatban, ez fölöttébb szokatlan.
DSK épp a repülőtéren fedezi fel, hogy a szállodában felejtette mobiltelefonját (ellopták?), ezért nem tud elrepülni Európába. Európai programjának legfontosabb állomása az újabb görög válság kezelése volt, amit Merkel német kancellár-asszonnyal akart megbeszélni. Esetleg valakik a háttérben kiszimatolták, milyen megállapodás készült?
Mindenesetre, DSK hirtelen lekapcsolása azt jelzi, a lobbi nagy bajban van. Az amerikai gépezet lassan, de biztosan halad az összeomlás felé. Kína rájött, hogy nem szerencsés, ha a végtelenségig növeli dollártartalékait, és egy-két éve valóságos értékekre – nyersanyagforrások, afrikai mezőgazdasági területek – cseréli azokat. A gond az USA számára: lassan senkinek sem kell már a dollár. A valós értékek (arany, ezüst, nyersanyagok) dollárban számított ára évek óta növekedik. És érezhetőek egy olyan válságnak a jelei, amelyhez képest a 2008-as válság csak babazsúr volt. Az USA által kibocsátott dollármennyiség 80 %-a már külföldi kézben van. azaz ehhez az irdatlan mennyiségű papírpénzhez az USA-n kívüli világ adott reális fedezetet, nyersanyagot, munkát, terméket. Ebből adódik viszonylag magas jóléte. És az USA továbbra is rá van utalva, hogy a világ használja színes papírfecnijeit (dollárját). Más részről viszont épp erre egyre kisebb a hajlandóság a világ részéről.
Bizonyosságot arról, hogy mi folyik ezekben a napokban a színfalak mögött, talán sohasem fogunk szerezni. Elgondolkoztató azonban az említett furcsaságok mellett két további tény:
Már a teljesen mértékadónak, és a liberális lobbi 100 %-os elkötelezettjének számító Spiegel is összeesküvést sejt DSK bukása mögött. Itt (http://www.spiegel.de/politik/ausland/0,1518,763059,00.html) megjelent cikkében a Spiegel azt feltételezi, hogy DSK-t buktatásában Sarkozy játszott fő szerepet, hogy ne legyen komoly kihívója a jövő évi elnökválasztásokon. A cikk szerint mindenesetre DSK már hetek óta sejtett valamit egy ellene irányuló összeesküvésről.
Kommentárom ehhez: Sarkozy megvádolása ostobaság. Sarkozy és DSK ugyanannak a gépezetnek az elkötelezett tagjai, akik ha kell államelnököt, ha kell IMF vezérigazgatót játszanak. A Spiegel cikke maximum a hamis nyomra történő terelésre jó.
Közelebb járunk talán az igazsághoz, ha elolvassuk DSK 2011. április 5-én megjelent nyilatkozatát a Süddeutsche Zeitungban. (http://www.sueddeutsche.de/geld/strauss-kahn-fuer-neue-wirtschaftsdoktrin-vom-markt-hin-zum-staat-1.1081376)
Egy hónappal ezelőtt vélhettük volna DSK szavait komolytalan blablának. Ma azonban, az elmúlt napok eseményeinek ismeretében egészen más súlya van az ott megjelenteknek.
Nézzük meg tehát, mit is mondott DSK.
Nos, avval a meglepő állítással rukkolt elő, hogy a „Washingtoni konszenzus” elavult. Mit is tartalmaz ez a hírhedt konszenzus?
A szépen hangzó frázisok mellett a lényeg:
• közszolgálati cégek privatizálása (ezért olyan drága nálunk a víz, gáz, áram)
• belső piacok megnyitása külföldi cégek számára (eredménye: a termőföld kihúzása a magyar gazdák alól, a családi ezüst elkótyavetyélése)
• állami befolyás csökkentése, megszüntetése (eredménye: a magyar állam egyáltalán nem folytat gazdaságpolitikát, tétlenül nézi, mint pusztulnak el a magyar termelőeszközök vagy kerülnek külföldi kézbe)
• közkiadásoknál élvezzenek prioritást az oktatási, egészségügyi és infrastruktúrát javító kiadások (szóval a termelő ágazat pusztuljon nyugodtan)
• a piac határozza meg a kamatokat, hogy azok vonzóak legyenek a külföldi tőke részére (köszönjük, ebből is van részünk)
• magántulajdon védelme (természetesen itt csak a külföldi befektető magántulajdonának védelméről van szó, lásd a magyarok ellen irányuló cigánybűnözés gerjesztését).
„Ebből a konszenzusból kell elmozdulnunk több állam, több protekcionizmus felé” – mondja DSK. „A globalizációnak megvannak az árnyoldalai, tovább növekszik a szakadék a szegények és gazdagok között. A kereskedelmi piacokon csökken az egyenlőtlenség, a pénzügyi piacokon viszont növekszik. Tartós növekedés viszont igazságos jövedelemelosztást igényel. Meg kell adóztatnunk a pénzügyi tranzakciókat, hogy rávegyük a szakmát, a szociális kiadások egy részét felvállalására.”
De van DSK-nak egy ennél sokkal súlyosabb bűne is.
Ez év januárjában az IMF jelentésében (http://www.imf.org/external/pp/longres.aspx?id=4523) DSK lehetőségként említette a dollár, mint nemzetközi vezető valuta lecserélését az SDR – Special Drawing Rights, azaz „Különleges Lehívási Jogok” nevű valutára. Nyilván ez hidegzuhanyként érte a dollár urait (FED).
DSK egyébként számolt lebuktatásának lehetőségével. Csak két héttel bukása előtt a Libération nevű francia újsággal folytatott beszélgetésében elismeri a nők iránti erős vonzalmát, és hozzáfűzi, könnyű volna számára ebből kifolyólag csapdát állítani. „Egy nő fél vagy egy millió euróért felvállalhatná, hogy ő megerőszakolta egy parkolóban.” – mondja az újságnak. Sejtett valamit? Bizonyára.
A Valutaalap, a FED, illetve a mögötte álló háttérhatalom ideig-óráig elkenheti a dolgokat egy-egy hirtelen sakkhúzással. Az alapvetően elhibázott gazdasági és pénzügyi politikán azonban ez nem fog változtatni.
Semmiképp sem szeretném írásommal DSK-t valamiféle erkölcsi piedesztálra emelni. DSK már elég sokszor tanúbizonyságot tett arról, hogy felőle akár meg is dögölhetnek az IMF karmaiba került népek. Az eset csupán azt mutatja: a háttérhatalom liberális körei marakodnak, és a totális csődpolitikát, valamint az IMF fennhatósága alá nem tartozó országok előretörését látva DSK-nak egy csöppel több realitásérzéke van, illetve most már csak: volt.
Bálint József
Hunhír.info