Úgy tűnik, hogy az Orbán-kormány kétharmados parlamenti többsége ellenére sem érzi kellően legitimnek a választóktól kapott hatalmát, mert mostanában már másodszor fordul a néphez kérdéseivel. Az új alaptörvényre vonatkozó álláspontunk után, most a szociális kérdésekben kérik a véleményünket, ám a felvetett problémákat és a rájuk adható válaszokat megismerve azt kell mondani, hogy alapvetően egy PR-akcióról van szó, amiben fellelhető a felelősség áthárításának szándéka is.
A nekem és családtagjaimnak néhány napja kipostázott kérdőívvel az a legnagyobb gondom, hogy túlnyomó részben olyan evidenciákat tartalmaz, amikre normális ésszel csakis egyféle válasz adható. Ide tartoznak az olyan kérdések, mint például az, hogy segélyezéssel vagy munkahelyteremtéssel kell-e megoldani a munkanélküliséget. A válasz nyilvánvaló, ám könnyen lehet, hogy a kormány erre hivatkozva fogja tovább korlátozni az állástalanokat megillető juttatásokat. Mégpedig anélkül, hogy munkahelyeket teremtene.
Aztán vannak olyan kérdések is, melyek valóban alapjai lehetnének egy széleskörű társadalmi vitának, ám előre gyártott mondatokkal semmiképpen nem válaszolhatók meg. Ilyen például a gyermeknevelés és a nyugdíjak összekapcsolása. Mert a gyermeknevelést valóban méltányolnia kell a társadalomnak, ám az sem közömbös, hogy a felnevelt gyermekből milyen felnőtt lesz. Márpedig az nem szerepel az adható válaszok között, hogy csakis azokat a szülőket illesse meg bármiféle nyugdíj-kiegészítés, akiknek gyermekei hasznos tagjai lettek a társadalomnak. Persze, ez a kérdés jóval bonyolultabb annál, hogy egymondatos válasszal megoldható legyen.
További gond a kérdőívvel kapcsolatban, hogy csupán érintőlegesen, közvetve foglalkozik a cigánykérdéssel, amikor arra kér választ, hogy a rászorulók pénzben vagy élelmiszerben kapják-e a segélyt. Márpedig hazánkban ez a népcsoport a szociális ellátások legfőbb haszonélvezője. Arra vonatkozóan viszont nincsenek kérdések, hogy lehetne tanuláshoz, közmunkavégzéshez, esetleg büntetlen előélethez kötni a különféle segélyeket.
Mindenesetre a Hallgassuk meg egymást! című kérdőív első, második, harmadik, hetedik, nyolcadik és tizedik pontja olyan evidencia, amire csupán egyetlen értelmes válasz adható, így eleve értelmetlen a kérdésfeltevés. A negyedik, ötödik, hatodik és kilencedig kérdésről, pedig valóban lehetne kezdeményezni egy széleskörű társadalmi vitát, de ehhez nem elég néhány előre gyártott, egymondatos válasz.
Megismerve a szociális konzultáció Orbán Viktor miniszterelnök ajánlásával elküldött kérdőívét, azt kell mondanom: ez is csak egy újabb fideszes pótcselekvés. Forradalmi kormányunk hasznosabban, értelmesebb célokra is elkölthette volna az erre fordított közpénzt.
Varga Imre – Hunhír.info