Rettegnek a szélsőjobboldali terroralakulatok által fenyegetett ártatlan cigányemberek. Félkatonai szervezetek masíroznak a cigánysoron, semmibe véve az állam erőszak monopóliumát, halálfélelemben tartva a gyermekeket, akik az ijedtségtől bepisilnek. A roma kislányoknak elapad a teje, nem tudják szoptatni csecsemőiket. Senkinek nem vétő embereket kell kimenekíteni lakóhelyükről, mert veszélyben az életük – harsogja a liberális média.
Amikor aztán eltávoznak a jogvédők és a tévések, abba marad a sírás-rívás, vége van a félelemnek. Sötét bőrű honfitársaink nekifognak az adományok felzabálásának. Előkerülnek a pálinkásüvegek, rágyújtanak a purdék, megszólal a mulatós zene, és a cigányság táncra perdül. Még néhány perc, és óvódás kortól felfelé részegen dorbézol az egész társaság. A 12 év körüli lányok számára eljött a szüzességük elvesztésének napja, apukájuk vagy nagypapájuk közreműködésével. Van mit ünnepelni a cigánysoron, hiszen megint hülyét csináltak a mocskos parasztokból.
A valódi rettegésben élő magyar szomszédok talán fellélegezhetnek egy kicsit, ám ahogy vége a
mulatságnak és elfogynak az adományok, a félelem visszatér. Folytatódik a megélhetési bűnözésnek is csúfolt cselekmények sorozata, ami a cigányok egy részénél az élet természetes velejárója. A visszafogottabbak csupán elviszik a tyúkokat, leszedik a gyümölcsfákat, kirámolják a szerszámos kamrát, míg a brutálisabbak – pénzt keresve – még a lakóházakba is betörnek. Főleg az idős, védekezésre képtelen embereket kedvelik, mert velük jól elszórakozhatnak, nincs erejük az ellenállásra.
Jó buli egy kicsit megkínozni, majd meggyilkolni őket.
Védekezni, a saját biztonságuk érdekében fellépni, viszont tilos a magyar embereknek. A cigányok kulturális másságát – aminek része a tolvajlás, betörés is – tisztelni kell. A Pintér-féle rendőrség keményen és határozottan fellép mindazok ellen, akik a tolvajban, a rablóban, a garázdában, netán a potenciális gyilkosban félelmet keltenek. Az ijedtséget, pedig bármi felidézheti. Egy rossz pillantás, egy szúrósabb megjegyzés vagy egy terepszínű ruhadarab is elegendő a mimózalelkű romákban a rettegés felkeltéséhez, és a Pintér-vitézek máris lesújtanak a gaz fajgyűlölőre.
A magyarok javainak megszerzésében jeleskedő cigányok számára a félelem jó üzlet. Növeli büszkeségüket, önérzetüket, eltántorítja a cselekvéstől mindazokat, akik szervezetten is szeretnék megvédeni értékeiket, és még pénzt, adományt is hoz a házhoz. Ráadásul teljesen veszélytelen, hiszen a Magyar Gárda, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület vagy más szervezetek tevékenységének következtében még egyetlen cigányt sem ért sérelem. A Pintérék által félkatonainak nevezett, de valójában teljesen fegyvertelen szervezetekhez egyetlen erőszakos cselekedet vagy a rendőrséget helyettesítő fellépés sem köthető. Ellentétben például a felfegyverzett zsidó magánhadsereggel, az In-kallal, amellyel semmi baja a belügyminiszternek.
Akárcsak a szegény, üldözött és hatósági védelemre szoruló cigánybűnözőkkel. Akik ellen a Pintér által felügyelt rendőrség nem tud, vagy nem is igazán akar hatékonyan fellépni. A húsvéti ünnepek alatt öt idős magyar ember vált rablógyilkosság áldozatává. Haláluk a roma törvénysértőkkel szemben teljes tehetetlenséget tanúsító, a cigány bűnelkövetők felbujtójának, védelmezőjének is tekinthető belügyminiszter lelkiismeretét terheli. Már, ha egyáltalán van neki.
Varga Imre – Hunhír.info