Január 27-e mindenképpen rendkívüli nap lesz Magyarmat húszéves történetében. Eddig ugyanis még nem fordult elő, hogy egyszerre tüntessen a kormány ellen az úgynevezett szélsőjobb és szélsőbal. Ez persze egy nagyon leegyszerűsített minősítés is, a kép sokkal árnyaltabb. Direkt állításokat ezzel kapcsolatosan nem is lehet megfogalmazni, csupán benyomásokat, érzéseket. Talán annyi megáll, hogy bukott, szélsőségesen magyagyűlölő SZDSZ utódpártja, az LMP szavazóbázisa adja az egyik tüntetés magját, megspékelve a bukottak holdudvarába tartozó liberális jogvédőkkel, ellenállókkal, antifákkal, tufákkal, anarchistákkal. Ez a műbalhé asajtószabadság védelmének álarca mögé rejtett nyílt, kormányellenes megmozdulás. A másik tüntetést a vármegyések kezdeményezték a fogva tartott hazafi, Budaházy György szabadon bocsátása érdekében. A mások a Kossuth téren balhéznak, a Toroczkai-csapat a jobbikos jogvédőkkel megerősítve a Fidesz-székházhoz vonul. Vajon miért érzem úgy, hogy egyik esetben sem arról szól a történet, amit a tüntetések céljaként megfogalmazott jelmondatok hirdetnek?
Egyet tényként kezdésképpen leszögezhetünk. Magyarországon jelenleg senki és semmi sem befolyásolja a szabad véleménynyilvánítást, abszolút szabad a sajtó, de Budaházy György hazafi két állítólagos tanúvallomás alapján rendkívül súlyos cselekményekkel vádolva másfél éve a börtön lakója.
Az alábbi gondolatok teljesen szubjektívek, és semmiképpen sem az állítás, hanem az egyszerű ok-okozatkeresés, illetve a lehetséges, vagy előfordulhat kategóriába tartozó töprengéssorozat. Muszáj ezt hangsúlyozni, mert sajnos elég sokan vannak ma hazánkban, akik nem ismerik fel a magyar nyelv adta óriási lehetőségeket, és mindent leegyszerűsítve próbálnak magyarázni, illetve belemagyarázni. Hangsúlyozom tehát, hogy nem állítok, hanem saját belső közéleti vívódásaimat próbálom leírni.
Egy biztos, hogy tényleg sorsfordulóként is értékelhető január 27-e, hiszen két tüntetést is bejelentettek erre a napra. Maga ez a tény nem érdemelne különösebb figyelmet akkor, ha nem lehetne úgy is megfogalmazni, hogy látszólag ellentétes, vagy inkább egymással köszönőviszonyban sem nagyon levő célok elérése érdekében egyszerre támadja a hatalmon levő kormányt az egyszerűsített szóhasználattal jellemezhető szélsőjobb és a szélsőbal.
Nem tudom, melyik alakulat telepedett rá a másik tüntetésére, hogy így egyezzen az időpont, talán emlékeim szerint mintha Toroczkai Lászlóék hamarabb bejelentették volna a Budaházy György hazafi szabadon bocsátásáért rendezendő demonstrációjukat, mint a sajtószabadság álarca mögé bújó biztosan más kormányellenesek.
Ha teljesen lecsupaszítjuk a kérdést, akkor megint csak az jön elő, hogy január 27-én balról és jobbról egyszerre támadják a kormányt egy olyan szituációban, amikor a nemzetközi porondokon is hatalmas harcot kell megvívnia az Orbán Viktor vezette kabinetnek az egyik tüntetőcsoport jelszavaihoz kísértetiesen hasonlító célokat és kívánságokat megfogalmazó nemzetközi világhatalmista erőkkel.
A sajtószabadság védelmében történő műbalhét teljesen alaptalan, éppen ezért egyértelműen uszító és fellazító erődemonstrációnak tartom, amelyek eddig is uralták és a továbbiakban is uralni akarják Magyarországot, a magyar médiát és a magyar közéletet. Toroczkaiék a hazafi kiszabadulását követelik, magával a céllal teljes mértékben egyetértve, de mégis belül valami felgyülemlett kételkedéssel. Ezt osztom most meg az olvasókkal.
A Budaházy György hazafi szabadon bocsátásának jogos követelése mellett úgy érzem, hogy a Vona Gábor “visszatérése” előtti napokra időzített demonstráció valójában azt az erőfölényt kívánja megmutatni, amivel a radikálisok a Jobbikban már rendelkeznek. Közismert, hogy Vona új irányt kíván megfogalmazni a hétvégén, és pártját is abba az irányba akarja vinni, ahol a szélesebb néprétegekre való támaszkodás az egyik alappillér.
Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás felszólalása Toroczkai Lászlóék rendezvényén magyarázható ugyan a két politikus következetes és tényleg tántoríthatatlan kiállásával Budaházy ügye mellett, de nem csupán erről van szó, és megint csak mintha Budaházy személye kerülne kicsit háttérbe, és a történet inkább az erőviszonyok alakulásáról, a politikai súly, vagy súlypontok tolódási szándékáról, valamint a nemzeti radikális oldalon belüli olyan jellegű vitákról szólna, amelynek alapkérdése a Fideszhez, konkrétan Orbán Viktorhoz való viszonyulás.
Mindenesetre egy tény, és lehet, hogy a fenti gondolatmenetemet a konkrét információk hiánya is motiválta, hiszen nincs semmiféle kapcsolatom a Jobbik felső vezetésével, így első kézből nem értesülök az ott történtekről, az elnökség belső vitáiról, amelyről csak közvetetten van némi tudomásom. Január 27-én tehát lesz egy tüntetés, mint már többször és nem véletlenül hangsúlyoztam egy olyan alkalom, amikor egyszerre megy az utcára a szélsőjobb és a szélsőbal, akárhogyan is nézzük, a kormány ellen. Az ellen a kormány ellen, amelynek vezetője Horthy Miklós óta egyedül merészkedett el a falig, és ez mindenképpen történelmi esemény a magyarság életében.
A lécet természetesen nem verhette le, és abba se megyek bele, hogy nem merte, nem tudta, nem akarta, vagy erre nincs belső indíttatása. Mindenesetre Magyarországot támadja a nemzetközi média, a nemzetközi politika, a nemzetközi bankárvilág, illetve a fentiek belső csatlósai. Azt természetesen nem mondom, hogy a szélsőjobb is ezek közé tartozik, viszont azt igen, hogy Orbánékat egy napon, egy időpontban két ellenkező irányból is satuba akarják szorítani.
Lajtabán Pál – Hunhír.info