A derék osztrák bliberálisok jóvoltából ismét közelebb kerültünk egy variációval ahhoz a kérdéskörhöz, vajon miért támadják a magukat liberálisnak, toleránsnak, jogvédőnek és abszolút demokratának tartó világlapok a magyarországi médiatörvényt, amely Európa követelésére, a nemzeti sajtó megregulázására, illetve a kritikus nemzeti hangok elhallgattatására találtak ki odafenn. Orbán ezen a térfélen nem akart újabb frontot nyitni, s normális körülmények közepette a bliberális világhatalomnak ujjongva kéne üdvözölnie ezt a kezdeményezést. Helyette támadják ezerrel, és ezt próbáljuk megfejteni. Mi az, ami felülírja még az elvárásokat is, és fontosabb, mint hogy Magyarországon is teljes kuss legyen. A bliberálisok tulajdonában lévő ausztriai gyűlöletlap már napi rendszerességgel adagoló újabb cikke közelebb visz a megoldáshoz.
Mussolini soft, Horthy light című cikke most még többet elárult a világhatalmista gondokról, bajokról, mint a magyarországi Ágh Attila, aki tegnap a klubrádióban kimondta: ez a kampány a magyar médiatörvény ellen az előkészítője a Szent Koronás új magyar alkotmánnyal szembeni teljes letámadásnak. De az alkotmány, a keresztény hagyományok, a Szent Korona mégsem okoz annyira nagy problémát nekik, mit amit a Standard kifecsegett.
Az Orbánnal szembeni gyűlöletkampány egy olyan, de csak a hivatásos rettegők által elképzelt, valójában minden realitást nélkülöző folyamat megállításának részét képezi, ami a rettegők szerint iszonyú következményekkel járna – számukra. A Standard “osztrákjai” Ausztriát sem kímélve egy új szövetség rémképét vetítik előre, amely szembemehet a világhatalommal, hiszen történelmi példák is bizonyítják, hogy hatalmas erőt lenne képes mozgósítani.
Orbán, Berlusconi, Werner Faymann egy palettára hozása azért szükséges a támadóknak, hogy hatalmas, európai méretű fasiszta veszéllyel riogathassanak. Ez a törekvés mindent felülír, legyen az a magyarországi kötelező kuss, hiszen attól rettegnek, hogy porszem csúszik az eddig jól működő gépezetbe. Mi lesz, ha ugyan a szélsőségesek nem pofázhatnak, viszont a hatalmon lévők cselekednek, vajon melyik rosszabb nekünk – forognak a gondolatok a bőröndös agyakban.
Nézzük az írást az mti fordításában.
“Magyarország teljes gőzzel halad az autoriter egypártrendszer felé, egy olyan párt irányításával, amelyet a szabad választásokon kétharmados többséggel ruháztak fel. Orbán Viktor egy light Horthy-rendszert épít ki, túlcsorduló nacionalizmussal (a világ minden magyarja magyar állampolgár), megtűrt antiszemitizmussal, az alkotmánybíróság engedelmességre kényszerítésével és egy médiaszájkosár-törvénnyel”.
Silvio Berlusconi ezzel szemben modern Ducét játszik, aki TV-birodalmában a fasiszta fekete ingesek helyére hosszú lábú szépségeket állít, hogy az olaszokat féken tartsa.
A Standard szerint azonban Ausztriában sem sokkal jobb a helyzet, a két nagy párt, a szociáldemokraták (SPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) ott is azon mesterkedik, hogy befolyása alá vonja az osztrák rádiót és televíziót. “Werner Faymann (osztrák kancellár) célja a tömegmédiák közvetett és közvetlen befolyásolásával egyfajta osztrák berlusconizmus megalapozása”.
A kommentár szerint a jelenlegi helyzet a magukfajta történészeket és politológusokat a múlt század harmincas éveinek kezdetére emlékezteti, amikor Olaszországban Mussolini, Magyarországon Horthy kormányzott, Ausztriában pedig a náci párt (NSDAP) a bécsi tartományi választásokon kimagasló eredményt ért el.
Ez a standardista megállapítás írja tehát felül a magyarországi szélsőjobb szavát venni akaró követeléseket. Mi lesz, ha ezek ugyan elnémítják a fasisztákat, de aztán az ő útjukat követik? Akkor bizony megint a bőrönd – vizionálnak egy teljesen alaptalan, bekövetkezhetetlen jövőképet az egy tőről METSZETT világlapok.
G. Kirkovits István (Lajtabán Pál) – Hunhír.info