Első fokon egy év nyolc hónap szabadságvesztésre és lefokozásra ítélte a bíróság Vágó Lászlót, a rendőrök által 2006. október 23-án elkövetett brutális ámokfutás egyik legkegyetlenebb levezénylőjét.
Ám a 38 évesen havi 280 ezer forintos járandósággal nyugalmazott szadista rendőrtisztnek egyelőre nem kell börtönbe vonulnia. Az eljáró bíróság ugyanis három évre felfüggesztette a még nem jogerős döntés végrehajtását. Vágó ténykedése, jelenlegi helyzete és az ítélet azonban számos olyan kérdést is felvet, amiket a törvényhozó hatalomnak illene minél előbb tisztázni és megoldani.
Nem tudjuk például, hogy egy szolgálatteljesítés közben elkövetett bűncselekményért már elítélt, és a beosztottjai törvényellenes cselekedeteiért is felelős volt rendőri vezetőt meddig illethet meg a korkedvezményes és kiemelt összegű nyugdíj. Amennyiben Vágó Lászlót jogerősen is bűnösnek találja a bíróság, nyilvánvalóan bebizonyosodik, hogy méltatlan volt a rendőri hivatásra. Pontosan az ellenkezőjét tette annak, ami egy becsületes bűnüldözőnek a feladata lenne. A tisztességes emberek szolgálata és védelme helyett, hatalmával visszaélve súlyosan bántalmazott békés járókelőket, sőt beosztottjainak is lehetőséget biztosított szadista ösztöneik kiélésére. Erőszakos bűncselekmények elkövetésével és pártolásával súlyosan ártott a rendőrség tekintélyének.
Mindezek figyelembevételével a 38 évesen elnyert nyugdíj és annak összege felháborító. Miért kell egy fiatal és életerős bűnözőnek munkavégzés nélkül, közpénzből biztosítani a magyar átlagot többszörösen meghaladó életszínvonalat? Miközben vannak például olyan tűzoltók vagy járművezetők, akik Vágónál sokkal idősebbek, veszélyes és felelősségteljes munkát végeznek, ám keresetük még a túlórák és a változó műszakok miatt kapott pótlékokkal együtt sem közelíti meg a súlyos bűncselekményekkel vádolt volt rendőrtiszt nyugdíját. Ezért kéne törvényi biztosíték arra, hogy ilyen, az emberek igazságérzetét súlyosan sértő esetek a jövőben ne fordulhassanak elő.
Persze a 38 évesen elnyert nyugdíj egy tisztességes, a hivatásával járó feladatokat minden tekintetben becsületesen ellátó rendőr esetében is elfogadhatatlan. A veszélyes és megerőltető munkát végző emberektől senki nem sajnál néhány év korkedvezményt, ennek mértékét azonban illene egy ésszerű határt – például 10 évet – megállapítva korlátozni. Az is elvárható, hogy a rendőrök közül csak azokat illesse meg bármiféle kedvezmény, akik valóban veszélyes munkát végeznek, az irodai aktatologatást ne jutalmazzák korkedvezményes nyugdíjjal.
Mindezen túl, célszerűségi szempontokat figyelembe véve is elfogadhatatlan az ifjú életkorban elnyerhető nyugdíj. Ahhoz ugyanis évek kellenek, hogy az iskolapadból kikerülő fiatalok megszerezzék a szakmájuk, munkakörük hatékony, színvonalas ellátásához szükséges gyakorlatot. Különösen a folyamatos létszámhiánnyal küszködő rendőrségnél minősíthető végletesen abszurdnak az a gyakorlat, hogy éppen akkor biztosítják az állomány tagjainak a nyugdíjba vonulást, amikor megszerzik a hatékony és eredményes munkavégzéshez szükséges szolgálati időt. Így folyamatosan a legtapasztaltabb tagjaitól válik meg a rendőrség, állandósítva az éppen szolgálatban lévő állomány létszámhiányát és felkészületlenségét. A fiatal és makkegészséges emberek nyugdíja pedig az állami költségvetést is feleslegesen terheli.
Való igaz, hogy a rendőrség megtépázott tekintélyét, a bűnüldözői munka megbecsülését illene már visszaadni, de ezt a munkájukat hivatásnak tekintő rendőrök élet és munkakörülményeinek javításával, a bűnözők elleni hatékonyabb fellépést lehetővé tevő törvényekkel kéne elérni. Sajnos az elmúlt években az volt a helyzet, hogy rendőreink többsége csupán a békés és törvénytisztelő emberekkel szemben tanúsított kíméletlen szigorúságot, míg például a cigány etnikumhoz tartozó bűnözőkkel ellen tökéletesen tehetetlennek bizonyult.
Ennek a gyakorlatnak a megváltoztatásához, a megfelelő törvényi szabályozás mellett, jól felkészült, a bűn elleni harcnak elkötelezett és több évtized tapasztalatával rendelkező rendőrök kellenek. A Vágóhoz hasonló alakokat viszont még a közelébe sem szabadna engedni a rendőri testületnek. Szigorú felelősségre vonásuk a legfontosabb előfeltétele bármiféle rendőrségi megújulásnak.
Varga Imre – Hunhír.info