Láttat – ismertté tesz fantáziaképbe vont ábrándos múltat, hatva a meglepetés erejével a hosszabb ideig titkolt, képzeletet ingerlő rejtelemre.
Lehetőséget takargat az ember legmélyebben titkolt szándékára nézve az a sétány / fákkal, gyeppel, virágágyakkal szegett, padokkal is ellátott sétaút /, ahol a homályos megérzés és a sejtelmes elképzelés: a lélek és szív békére, azaz egymásra lel. Itt a sétatér adott helyet az első oldalról, a szeme sarkából szomszédjára történő pillantás gyanús műfajra az ú.n. sandításra, ami nem azonos sem a szemtengelyferdüléssel, sem pedig a nézeteltéréssel. Erre majd a sajtónyilatkozat, sajtóorgánum és végül a sajtóper szolgál példával, amikor a sajtószabadságot fájlaljuk a nagy nyilvánosság előtt. Csúcseredmény és rekordidő színhelye szintén a sétahely, mely már méreteiben is alkalmasabbnak mutatkozik. Mindkét esetben teljesítmény rekord rögzítésre már akkor alkalmasnak bizonyult a sakkóra /” kettős óra” – , két versenyző játékidejének mérésére /, mert akkor még „úgy müködött”/!/ Mert sétálás közben a sasszé / csúsztatott tánclépés /, kényes helyzetben gyors és egyben a legalkalmasabbnak, óvatos megoldásnak bizonyult a biztonság tekintetében, különben a „sebbalzsam” maradt kizárólagos feltételként az ú.m. csúszópénz. Ami még nem kívánt pokoli hangulatot idézhet, az a költő szavával: „gyermek, rongy, szégyen és a többi”… / Ady Endre /
Ugyan miért e fenntartás? Quo titulo? Mi címen? Milyen alapon? A promenade francia-német promenádosított sétány, sétatér, sétahely, ill. séta, sétálás kifejezéseket csak a fenntartandók fenntartásával és a fent megfogalmazottakkal tudom elfogadni és másokkal elfogadtatni. Azt az önmagában és önmagától gátlástalanul bűzleni tudó társadalmat idézi a promenád színében és hangulatában, ahol otthont talál a felfuvalkodott gőg, a beképzelt előkelőség, a mindig majszoló és mindig csak másoló, mosdatlan dölyfös fej, a pénzéhes gyilkos mámor, ahol az érvényesülés kikövezett, és örökölhető útja a dagadt mellűség, ahol a sötét ostoba babona pótolja tisztességet, a jóságot, a hűséget, vagy a választékos modor és jó ízlés az idegen szavak szótárából kívánkozik a szellemi, érzelmi, erkölcsi szabadcsütörtöki cseléd-kimenőre. Na igen, innen jut eszembe a katona és erkölcs kategóriája. Törbecsalások, gyilkosságok, politikai, gazdasági megvesztegetések titkos színhelye. Akik már voltak promedánon, azok elsiratták akár pénzüket, becsületüket, egészségüket, lányságukat. Akik még nem voltak, azoknak mondok tanulságos történeteket – akár ezt is. És adok egy jó tanácsot: Csak itthon sétáljatok!
Igen, nagy utat tett meg annak idején, Li Hung Tschang, hogy a művelt Nyugat isteneit megismerje, és hazája számára tapasztalatokat is gyűjtsön. Hazaérve, megfigyeléseit közrebocsátotta. Európa és Amerika isteneiről így írt: „Régebben mi az európaiakat és az amerikaiakat teljesen istentelen népeknek hittük, most azonban kiderült, hogy nekik is vannak isteneik. Hogy milyenek azok, a következőket sikerült megtudnom. Az európaiak istene hasonlít az amerikaiakéhoz: kicsiny, lapos és kerek. Rendesen ezüstből vagy aranyból készül. Férfi-, vagy nőalak van rajta. Néha más formában is van: négyszögletes papírdarab, tele jelekkel és számokkal. Ilyen az európaiak és amerikaiak istene, akit részint otthon, részint valami börze nevű templomban imádnak. Igazán olyan istenség ez amely megfelel azon alacsony szellemi foknak, amelyen állanak.”
A Szemlér Ferenc /1906-1978/ intelme jusson eszünkbe: „Mindannyiunkat fenyeget az a veszedelem, hogy egyszer elfáradunk és Isten-hívőkké leszünk”.
A szöveg megállapítását végezte: Pásztori Tibor Endre
HunHír.Hu