„A magyar történelem legkártékonyabb söpredéke vagyunk” – írta Fekete Gyula és akinek van egy csepp ítélőképessége az tisztában kell, hogy legyen a leírt szavak igazságával. Mert az anyagi javak továbbadása – a sírba nem vihet senki sem magával életet szolgáló értékeket-, a nagy nihil, egyfajta fosztogatása az emberléleknek nevezett gerinces magatartásnak.

Az erkölcstelen életszemlélet a jövőt, gyermekeinket emészti fel. Ha ugyanis a métely ármánya, a korrupció, a lobbi, a győzni akarás felül ír minden érzéshullámok által emberré vált törvényt, akkor percről-percre, óráról-órára, napról-napra, évről-évre, nemzedékről-nemzedékre egyre rosszabb, egyre embertelenebbé válik a teremtés koronájának viszonyrendszere embertársai iránt. Hogy hová vezetnek apáink, hős korok és királyok emberviszony-rendszerei az, kézenfekvően következik a mások életviszony-rendszeréhez való viszonyulásokból:

”Tölgyessy Péter szerint az országban a bizalomhiány mára általánossá vált, a közjóban nem hiszünk, legfeljebb a családunkban, és talán csak a települési érdekeket fogadjuk el sajátjuknak. Nem hiszünk a tanulásban, a munkában, a jogban, a hivatalos intézményekben, az összefogásban sem, és abban sem, hogy magunk uralnánk sorsunkat, a sikert szerintünk egyedül az ügyeskedés, a kíméletlenség hozhatja meg.” /InfoRádió/ Magyar Rádió/

Miről beszél a felszín, és mit takar a mély? – kérdem a magyar ember megkeseredett igazságérzetének létjogosultságával. Valóban annyira naiv a magyar értelmiség, hogy egy általános kiábrándultságnak tudja be a nemzedékek óta halmozódó bűnt? Nem. Kedves Tölgyessy Péter, a magyar nép, azért ilyen, mert képtelen befogadni a magyar elit gondolkodás-viszonyát a magyar néphez Deák óta! Nem vagyok méltó, sem felhatalmazott, sőt tudásállapotom sem megfelelő ahhoz, hogy nemzedékeket átfogó stréber-áruló kiváltságosaink cselekedeteit bíráljam (bírálja azokat a szentlélek tükre!), de életérző szeretet világuk sivárságát jellemzi, megfelelési kényszer alapján hozott emberhez méltatlan magatartásuk, viselkedésük miatt süllyedt és süllyed olyán állapotokba az ország, amit az előidőzőknek se joguk bírálni, se kiváltságait nem élvezhetik. Nincs joguk közszereplésre!

A politikailag megfélemlítettek, az erkölcsileg ellehetetlenítettek, a törvényileg megalázottak, az emberként élni akarók tönkretétele azokon a szószólókon múlott, akik még manapság is felhatalmazottnak tekintik magukat az emberek fölötti döntéshozatal etikájához. A halál pillanatában önmaga bírája lesz az ember, de addig az általa felépített rendszer ítészeként tetszelegni, Tölgyessy úr, emberhez méltatlan!

„Szeretném, ha lelepleződnének a gyilkos spionok! Szeretném, ha tanúvédelmet kapnék, mint az elmúlt évtizedek társadalmi bűneseteit elszenvedő történések „Szemtanúja”! Szeretném, ha megszűnne az a fajta fenyegetettség, amiben felneveltem gyermekeimet, és amivel a mai napig együtt élek, élünk!!!” /Bóna Mária Ilona/

Hová irányították az emberi érzést? A pokolba és oda rángatják a társadalmat is magukkal! A rendszerváltó elitnek éppúgy félre kell állnia, mint a zsarnokszocializmus utódjainak!

Gavallér János

HunHír.Hu