A magyar társadalom csak tisztességes viszonyrendszerek érdekszövetségével tud együtt működni, a paktumpolitika soha nem volt a kenyerünk, vérünket adjuk az emberi jogok konvenciójához, ha az emberélet nívója harmonizálódik, ám testben és lélekben nem tudunk azonosulni egy számunkra ismeretlen jóléti társadalom problémájával.
Várólistára került a magyar érdek, tokkal, vonóval, hátrányt szenved. Egyszerű okok miatt alakult így, nem volt és nincs gazdasági muníciónk, érdekérvényesítő erő-érvünk, halmazati tőkénk, demokrácia gyakorlatunk, arisztokráciánk, sőt nincs emberi tartás-becsület, magyar szolidaritás bennünk hazánk és honfitársaink iránt. Szinte mindig az az érzés járja át az embert, hogy minden vezetőnk, politikusunk, Júdásmezőn sarjadt ocsú, – kibékíthetetlennek tűnő ellenlábasa a logika morálkövetelményeinek. Olyan szerepbe csöppent tanonc-gyakornokok, akik a megfelelési kényszer-realizmust, összetévesztik a szakbarbarizmus tákolmány minőségével.
Belecsöppent hazánk a jóléti államok túltáplált optimizmusába, mert valljuk meg, a nyugatinak mondott civilizáció (a valóságos kizsákmányoláson túl) nem tudott léleknyugtató magyarázatot találni arra, hogy az emberi kapcsolatok normalizálhatók a nélkül hogy a tulajdonviszonyok lelkiismereti törvények alapján való szétosztását figyelembe venné. No, itt már sok ellentmondásba keveredett a nem megválasztott, de tulajdonképpen diktatórikusan kihirdetett köztársaságunk, mert Szűrös Mátyás kikiáltotta ugyan a köztársaságot, de felhatalmazást erre attól a zsarnokságon alapuló párttól kapott, amely sosem érzett együtt a lakossággal. Ergo összekapcsolta a diktatúrát a demokráciával, a szíveken és a lelkeken elterebélyesedő zsarnokkapcsot nem feloldotta, hanem szorosabb láncolatát állította elő a létező elitprotekcionizmusnak. Nem cseberből vödörbe, hanem cseberből feneketlen kútba pottyantunk egy pillanat alatt; még ma is ezt a fából vaskarikát lovagolja a levitézlett erkölcsiségen szocializálódott értelmiségünk. A világ további gyarmatosítása modern körülmények és alapvető emberi jogok semmibevétele nélkül már lehetetlenné vált, így kaszt-társadalmak jogharmonizációját illuzionizálta a nyugat, hogy fenntarthassa a civilizáció látszatát. Hazánk a globalista gazdaság gyarmatává vált. Holott a világon bárhol megfigyelhető, legalábbis a jólétinek mondott-tartott államokban, hogy a nemzetpolitika határozza meg a globalista terjeszkedés emberjogi határait, nálunk nincs ilyen kitétel-követelmény. A ló túlsó oldalán landoltunk.
Az olyan ország, amelyik feladja az emberi jogok logikai harcmezejét, mármint hogy tudni illik nem alkalmazható ugyanazon törvény, jogszabály más-más követelményrendszeren szocializálódott realizmust megélt társadalomra, mivel érzésazonossága alapján képtelen a demokrácia gyakorlatára, az az ország feladja reményét arra, hogy egyenlő félként tárgyaljanak szükségleteiről. A mi hazug grállovagjaink egyenlőséget tettek az évszázadok óta demokráciában és jólétben élő országok lakosai és a zsarnokság elnyomásában önazonosságot vesztett népünk közé. Mert miért is, ne lehetne nekik is ugyanolyan kiváltságaik, mint a hozzájuk nem hasonlítható tradíciókkal bíró nyugati arisztokráciának? A válasz egyszerű, mert ők lélekben és gyakorlatban sohasem voltak arisztokraták. A mi elitünk sajnos mindig megfelelési kényszerben cselekszik, mióta ősi származás-mítoszától megfosztották. Most végre jelentkezett, vagy jelentkezik egy olyan erő, amely a mélylélektanból okulva, – akár kreált, akár önjáró a felszínre lépése-, a porba alázott nemzettudatra épít. Tudni illik nincs más járható út. ( A homoszexuális kapcsolat, liberalizált világa, nem jöhet létre a heteroszexuális világfelfogás egészséges térhódítása nélkül.) Amelyik társadalom nem az egyszerűből, a családból épül fel, az a társadalom életképtelen. A természettudomány logikáját kijátszó gazdasági hierarchia álcsúcsa (tőzsde-globalizmus) csak addig képes hizlalni önmagát, míg a globalizmus struktúrája fel nem ismeri falósejt tulajdonságát. Az önmegsemmisítő folyamat már beindult.
A világpolitika volumen korlátja mikorra helyezi a magyar érdek realizálását, az csakis a morál-logika gyakorlatának nyilvánossága alapján várható és realizálható. De amennyiben további sundám-bundám pályán próbálunk meríteni a tradicionális társadalmak előnyrealizmusából, úgy még súlyosabb árakat fogunk fizetni. A magyar társadalom csak tisztességes viszonyrendszerek érdekszövetségével tud együtt működni, a paktumpolitika soha nem volt a kenyerünk, vérünket adjuk az emberi jogok konvenciójához, ha az emberélet nívója harmonizálódik, ám testben és lélekben nem tudunk azonosulni egy számunkra ismeretlen jóléti társadalom problémájával. A légvárra épített uzsorát (tőzsde-globalizmust) megtagadjuk.
(A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját képviselik.
HunHír.Hu-információ